Aldactazide

(spironolactone/hydrochlorthiazide)

A világ számos országában gyártják. Az Aldactazide márkanév a Searle által forgalomba hozott, spironolactone/hydrochlorthiazide hatóanyagú, szájon át szedhető, kombinált vízhajtó. Tulajdonképpen egy spironolactone (Aldactide) és hidrochlorthiazide (Hydrodiuril) keveréket tartalmaz. Az Aldactone egy enyhébb, kálium-visszatartó vízhajtót takar, míg a Hydrodiuril egy hatékonyabb tiazid-vegyület. Ez a keverék akkora hatékonyságot eredményez, mint egy tiszta tiazid- hatóanyag duplája, de az ilyenkor fellépő nagymértékű kalcium- és káliumvesztés nélkül. Míg a thiazidekezelés mellett többnyire káliumpótlásra van szükség, addig az Aldactazide kettős hatóanyaga gyakorlatilag kiküszöböli ezt. Az orvosi gyakorlatban ezt a szert magas vérnyomásos és ödémás (fokozott vízfelhalmozódás miatt kialakuló duzzanatok) esetek kezelésére használják. Alkalmazásakor a fokozott vizeletürítés (a víz kiválasztása) néhány órán belül jelentkezik. A hatás észrevehetően három-négy órán belül bekövetkezik, és a szer hozzávetőlegesen tizenkét órán keresztül marad aktív a szervezetben.A sportolók azért használnak vízhajtókat, hogy a szervezetükben visszatartott felesleges víztől megszabaduljanak. Gyakran alkalmazzák testépítő versenyzők, mivel így a bőr alatti kötőszövetekben tárolt vízmennyiség csökkentése révén határozottabbá válik az izomzat körvonala. Azokban a sportágakban, ahol a versenyzőket súlycsoportokba osztják, mint például az ökölvívás vagy a birkózás, szintén alkalmaznak vízhajtókat, hogy a versenyző testtömegét a kategóriának megfelelően csökkentsék. Mivel a mérlegelés általában a verseny előtti napokban vagy közvetlenül a megelőző napon történik, a versenyzőnek így bőven alkalma nyílik a testsúly súlycsoportjának megfelelő csökkentésére. A mérlegelés utáni órákban vagy napokban jócskán van lehetőség az elvesztett víz pótlására, s így a versenyző az előírtnál jóval nehezebb testsúllyal versenyezhet. A fenti eljárást bátran minősíthetnénk (otromba) csalásnak, ha nem vennénk figyelembe azt a tényt, hogy a mérlegelés előtti úgynevezett “fogyasztással” (legyen az gyógyszeres vagy egyéb) ezekben a körökben szinte mindenki él.

A különböző készítményekben a két komponens mennyisége valamelyest változik, ezért az Aldactazide alkalmazása előtt mindenképpen győződjünk meg a készítmény tényleges hatóanyagtartalmáról. A felhasználónak egyedi igényei – bemutató, fogyasztás – szerint kell megítélnie a vízhajtó szedésének időzítését. A teljes szedési időtartam az egészségügyi kockázatok mérséklése miatt ne haladjon meg néhány napot. Hasznos lehet az is, ha a sportoló már a ténylegesen szükséges alkalmazás előtt kipróbálja magán a szert. Ha a felhasználó ismeri a hatást, az utolsó pillanatban való eszement vízhajtószedést el lehet kerülni. Ha vaktában, találomra használjuk a szert, nagyon könnyen túlzott mennyiségű vízürítést érhetünk el. Ez esetben az eredmény feszes test helyett – a súlyos dehidratáció következtében – sima, lapos külső lesz.

A sportolók körében legáltalánosabb az a gyakorlat, hogy reggelenként étkezéskor egyszeri 50 mg/50 mg-os dózist vesznek be, majd várnak, hogy a vízhajtó hatását megítélhessék. Az eljárás néhány óra múlva megismételhető, amennyiben erősebb hatás szükséges. Nap végéig általában 2-3 tablettát vesznek be. Ne feledjük, hogy ezek a vegyületek – különösképpen a hidrochlortiazid – több órán át aktívak maradnak. Az egymást fedő adagok kétségkívül megsokszorozzák a vízhajtó hatást. Ha két tabletta beszedése között nem telik el elegendő idő, akkor az aktív dózist és annak hatását nagyon nehéz megítélni. A hatás sokszorozódása ilyenkor könnyen veszélyessé válhat.

Ennek a vízhajtónak (akár a többinek is) számos nem kívánt mellékhatása lehet. Ezek közé tartozik (egyebek mellett) a kiszáradás, izomgörcs, hasmenés, szédülés, fejfájás, idegesség, nyugtalanság, gyengeségérzet, a végtagok zsibbadása és szívpanaszok. A kockázatok közé tartozik a súlyos dehidratáció (kiszáradás, vízvesztés), amely szélsőséges esetben kómához vagy akár halálhoz is vezethet. Sajnos a sportolók nagyon gyakran az egészségkárosodás határáig növelik a vízhajtók használatát. Sok esetben a kívánatos hatás és a súlyos szövődmények között csak hajszálvékony határvonal húzódik. Bár ennél a vízhajtónál a súlyosabb mellékhatások ritkábban jelentkeznek, mint másoknál (például a Lasix nevű furosemide-nél), ennek ellenére érdemes szem előtt tartani őket. Ráadásul a spironolactone, mivel hatással van a tesztoszteron bioszintézisére, csökkenti a vér férfi nemi hormon (androgén) szintjét. Emellett kismértékben gátolja ezek receptorhoz való kötődését, és ezért jelentős anti-androgén hatása van. Mivel a szert kizárólag rövid időtartamra szokás alkalmazni, ezeknek nem kell nagyjelentőséget tulajdonítani.

Hamisítványok: Valószínűleg biztonságos vétel.