Mi is az az Erythropoietin?

Az erythropoietin egy glicopeptidhormon, ami a vörösvértestek (erythrocyták) termelését szabályozzák a csontvelő őssejtjeiben az oxigénigénynek megfelelően.

Az EPO túlnyomórészt a vesében termelődik. Az EPO-nak aminosav váza van, amihez négy helyen különféle glikozidos láncok kapcsolódnak. A különböző EPO-típusok ezekben a cukorrészekben különböznek egymástól. Ezek fiziológiás hatása bár összehasonlítható, azonban jelentéktelen a különbség a fizikai és kémiai tulajdonságok tekintetében.

A mesterségesen előállított, rekombináns EPO (az irodalomban többféle rövidítés él: rHuEPO, rhu-EPO, rhEPO, rEPO) megegyezik a természetes EPO-val az aminosavvázban, a cukorrészekben van csekély eltérés. Ezek a különbségek befolyásolják a molekula fizikai és kémiai viselkedését, így például különbségek mutatkoznak az egyes formák elektromos töltésében.

Az rhEPO története a sportban

  • 1977 – Kis mennyiségű EPO-t izolálnak az emberi vizeletből.
  • 1985 – Klónozzák az EPO-gént.
  • 1987 – Az rhEPO először hozzáférhető Európában.
  • 1987-1990 – Egy sor, holland és belga kerékpárosok körében bekövetkezett halálesetet hoznak összefüggésbe EPO fogyasztással.
  • 1988 – A Fédération Internationale de ski (FIS) az EPO-t felveszi a doppinglistára.
  • 1989 – Engedélyezik az rhEPO ipari előállítását.
  • 1990 – A NOB betiltja az EPO-t
  • 1993-1994 – Az Internationale Amateur Athletic Federation (IAAF) nyolc világbajnokságon vérvizsgálatot végez.
  • 1997 – Az Union Cycliste Internationale (UCI) és a Férération Internationale de Ski (FIS) véletlenszerű vérvizsgálatokat végez a versenyek előtt, és hematokrit-, hemoglobinértékeket állapít meg. Ezeket nem a doppingvizsgálat keretében végzik, hanem a sportolók érdekében, a megemelkedett hematokrit-, hemoglobinértékek okozta veszélyeztetettség miatt.
  • 1998 – Doppingbotrány a sajtóban – a Tour de France-on a Team Festina egyik járművében EPO-t találtak.
  • 1999 – Megkezdődik egy megbízható EPO-teszt kidolgozása a Sydney Olimpiai játékokra.

Hogyan működik az rhEPO?

steroid1017865790Tehát az EPO a retikulocyták érését serkenti erythrocytává a csontvelő őssejtjeiben. A vörös vértestek számának növekedése növeli a vérben térfogategységenként raktározott oxigén mennyiségét, és ennek következményeként javítja az oxigénszállítás kapacitását és a teljesítményt. Hasonló hatást céloz meg a magasabb tengerszint feletti magasságon történő edzés.

A rhEPO orvosi alkalmazásai

Mivel az EPO a vesében termelődik, a veseelégtelenségben szenvedők anémiásak (vérszegények) lesznek. Míg a nyolcvanas évek végéig a vesebetegeket vérátömlesztéssel és erythrocytakoncentrátumokkal kezelték, az rhEPO szabadalmaztatása óta ezzel a készítménynel kezelik őket. Más okokra visszavezethető vérszegénység is sok esetben jól kezelhető rhEPO-val. Véradóknál kihasználható az EPO-terápia következtében megnövelkedett vörösvértestképzés. Hatékonyan alkalmazzák még krónikus izületi gyulladások, AIDS, tumorok kezelésére, és műtéti beavatkozások esetén. Egy eddig még felderítetlen mellékhatása a vérnyomásnövekedés.

Melyik sportágakban használják az EPO-t doppingszerként?

Az oxigéntárolásra és -szállításra gyakorolt hatása miatt az rhEPO-nak olyan sportágakban, melyek az aerob anyagcseréből profitálnak, teljesítménynövelő hatása van. Így például általános a könnyűatlétikában a 800m-nél hosszabb távok esetén, úgymint sífutásban és kerékpársportban.

Hogyan adják be?

A hemodialízis kezelés általában intravénásan történik, egyes esetekben subkutan injekció formájában is adható.

Milyen veszélyekkel jár az rhEPO alkalmazása?

Az rhEPO egy barátságos, mellékhatásoktól mentes gyógyszer. Azonban túlzott és kontrollálatlan szedése a vér viszkozitásának megnövekedéséhez vezet, és ezzel növeli a vérrögök képződésének és trombózis kialakulásának veszélyét. Az EPO túl nagy dózisban történő szedése által hordozott veszélyek fokozódnak magassági edzés esetén.

Van lehetőség az rhEPO szedésének kimutatására?

Egyenlőre (2000. március) nem áll rendelkezésre olyan módszer, mellyel bizonyítható, hogy egy sportoló kívülről juttatott EPO-t a szervezetébe. A megegyező aminosavváz miatt nem lehet megállapítani, hogy a vizsgált EPO test saját hormonja-e, vagy kívülről bevitt hormonról van szó. Az alkalmazott vizsgálatok két direk és indirekt eljárásokra oszthatók.

A direkt bizonyító módszerek a természetes és mesterségesen előállított EPO közötti kis különbségek kimutatásán alapulnak. Így például megpróbálták a humán és rekombináns EPO közötti töltéskülönbséget megfelelő elválasztási technikákkal kihasználni. Ilyen módon lehetséges a szétválasztás, azonban egyenlőre túl sok vizeletet (kb. 1 liter) igényel a vizsgálat. Napjainkban inkább az indirekt módszereket részesítik előnyben, ahol kevesebb vizelet-, ill. vérminta elegendő.

Ilyen eljárások például:

  • Referenciatartományok megállapítása, így a megnövekedett EPO szint a vérben/vizeletben megkülönböztethető a fiziológiás/kóros emelkedéstől. Hogy ilyen referenciákkal dolgozni lehessen, az EPO-normálértékek csak szűk tartományban mozoghatnak, hogy az EPO-koncentrációk EPO beadása után statisztikusan megkülönböztethetők legyenek a referenciától. Ezek a követelmények vér esetén adottak.
  • Biokémiai faktorok mérése, melyek koncentrációja a vérben függ az EPO-tól. Ilyen például az oldott transferrinreceptor szérumkoncentráció (soluble transferrin receptor – sTfR), ami rhEPO beadása után emelkedet értéket mutat. Azonban az sTfR-koncentráció magassági tréning után is magasabb.
  • Fibrin- és fibrinogén bomlástermékek meghatározása vizeletben EPO beadás után.

Hogyan próbálják ellenőrizni az EPO-val történő visszaéléseket?

Mivel egyértelmű bizonyítása a kívülről bevitt EPO-nak nem lehetséges, olyan fiziológiás vérértékeket néznek, melyek EPO adása után megváltoznak.

Ehhez az UCI hematokrit határértékeit (50,0 V% férfiaknál) és a FIS hemoglobin határértékeit (16,5m% nőknél és 18,5m% férfiaknál) használják, melyeket verseny előtt határoznak meg. Ezen értékek túllépése a sportoló biztonsága érdekében a versenyből való kizárást vonja maga után. A hematokritérték és a hemoglobinkoncentráció azonban sok paraméter függvénye, jelentősen befolyásolhatja pl. tartós terhelés, és sportolóról sportolóra változik.
Egy 50V% fölötti hematokritérték tehát alapvetően nem tekinthető az EPO-dopping bizonyítékának.

(V%=térfogatszázalék: 100cm3 oldatban ?cm3 oldott anyag m%=tömegszázalék: 100g oldatban ? g oldott anyag hematokritérték: A vérben lévő sejtes alkotóelemek százalékos arányát mutatja meg.)

steroid1017865759


Epogen (erythropoictin)[by X-Files]

Az erythropoictin (EPO) elsődleges növekedési faktor, amely a vörösvértestek termelődését és érését szabályozza az emberi szervezetben. Ennek az anyagnak az izolálása és orvosi célokra való előállítása hihetetlen eredményekkel jár. Használják a vérszegénység több formájának kezelésében, ahol a kezelt betegek nagy részében hatékonyan serkenti és tartja fenn a vörösvértestek képződését. A gyógyszer eredményessége révén hamar kiszorított olyan régebbi terápiákat, mint az Anadrol 50-kezelés. A rekombinált humán (emberi) erythropoietin (r-Hu-EPO) szerkezete egy 165 aminosavból álló, egyszerű láncú polipeptid. A mesterséges r-
Hu-EPO biológiai aktivitása alapján nem mutat eltéréseket a természetes emberi
erythropoictintől.

A nagy állóképességet igénylő sportágakat űzők teljesítményét a vörösvértest-szám emelésén keresztül jelentősen növeli az EPO. Nem titok, hogy ezekben a sportágakban milyen gyakori az úgynevezett “vérdopping”. Az eljárás lényege az, hogy a sportolótól levett vért tárolják majd később, a verseny előtt visszaadják. Közben a szervezet pótolja a vérveszteséget, így a kapott saját vér megemeli a vörösvértestek számát. Ezáltal a vér sokkal több oxigént képes szállítani, s így az állóképesség szemmel láthatóan nő. Kétségkívül sok esetben ez az eljárás dönt vesztes és győztes között. Ugyanakkor ennek a gyakorlatnak számos kockázata van. Először is, a vért nem egyszerű tárolni és beadni, a megemelkedett vérsejtszámmal járó rizikófaktorokról nem is beszélve. Ezeknek a kockázati tényezőknek egy részét csökkenti az EPO, ami voltaképpen “kémiai vérdoppingot” jelent. Bár ez esetben nem jelent veszélyt a vér tárolása és beadása, a megemelkedett vérsejtszám rendkívül kockázatos lehet. Ha a szert nem megfelelően alkalmazzuk, a vérsejtszám életveszélyes mértéket érhet el, ami szívrohamhoz, stroke-hoz, infarktushoz vezethet, sőt halálos kimenetelű is lehet.

A gyógyszer használatakor számos mellékhatás léphet fel. A vérsejtszám változása miatt megemelkedhet a vérnyomás, ami önmagában is veszélyes, és fejfájást is okoz. Emellett influenzaszerű tünetek, csont- és ízületi fájdalmak, hidegrázás és az injekció helyének gyulladása is előfordulhat. Mivel a versenyzők nem feltétlenül orvosi ellenőrzés mellett alkalmazzák a szert, ezért a mellékhatások erőteljes jelentkezésekor a készítmény használatát azonnal abba kell hagyni! Az egészségünket ne tegyük kockára egy sportsiker reményében!

Az erythropoictint subcutan (a bőr és az izomzat közötti kötőszövetbe adott) illetve intravénás injekció formájában állítják elő. A kétféle alkalmazás között hatásbeli különbségek is vannak. Ha intravénásan alkalmazzuk, a vérben a hatóanyag gyorsan eléri a maximumát. A fél-életidő szintén rövid lesz, nagyjából 4-5 óra hosszan tart. Subcutan alkalmazásban 12-18 óra múlva éri el maximális koncentrációját, és azonos adagolás esetén ez sokkal kisebb, mint intravénás alkalmazásban. A felezési idő szintén jelentősen megnő, becslések szerint a 24 órát is eléri. Klinikai alkalmazásban a kezdő adag 15-50 egység testsúly kilogrammonként, hetente háromszor injektálva. Ennek alapján egy 80 kg-os sportolónak két- háromnaponta egyszer legfeljebb 4000U (egység) avagy 0,4 ml injekcióra van szüksége. Ezt a verseny előtti napokban vagy hetekben kell alkalmazni azért, hogy a maximális hatás a verseny idejével essen egybe.

Ajánlatos a felhasználónak már jóval az esemény előtt kipróbálnia a szert. Ebből a célból különleges adagolási rendet kell bevezetni, hogy kitapasztaljuk az adagolás megfelelő idejét. Ezáltal a tapasztalatlanságunk miatt az utolsó pillanatban fellépő esetleges komplikációktól is megóvhatjuk magunkat. A klinikai gyakorlatban az adagok emelését testsúly-kilogrammonként 100 egységgel végzik, azonban ez a sportolók számára veszélyes lehet. Mivel a szóba jöhető mellékhatások nagyon súlyosak lehetnek, érdemes szem előtt tartani őket. Ne feledjük, hogy rendszeresen ellenőriztetnünk kell a vérsejtszámot az EPO alkalmazásának idején! A vérsejtszám változása egyértelműen meghatározza, meddig mehetünk el az adagokkal súlyos következmények nélkül.

A bonyolult előállítási folyamat miatt az EPO rendkívül költséges szer.
Ráadásul a készítményt inkább csak bizonyos sportágakban versenyzők használják, ezért nagyon ritkán kapható a feketepiacon. Azok, akik ki szeretnék próbálni, legegyszerűbb, ha a nagy állóképességet igénylő sportágakat űzők körében keresik. Szintén beszerezhető több külföldi csomagküldő szolgálat révén, hisz erre a készítményre kevésbé szigorú szabályok érvényesek, mint az anabolikus szteroidokra.