Glucophage (metformin HCL) [by x-files]

A Glucophage márkanév egy szájon át alkalmazható hyperglycemia (cukorbetegség) elleni készítményt takar, amelynek hatóanyaga a metformin HCL. Ezt a készítményt jellemzően az előrehaladott állapotú II. típusú cukorbetegségben szenvedők kezelésére használják. Akkor kezdik alkalmazni, amikor az étrendi változtatások és a testmozgás önmagukban nem hoznak javulást, inzulin adagolását azonban még nem érdemes megkezdeni, mivel a hormon még jelen van a szervezetben. Bár a metformin fő hatása az, hogy a glükózt mozgósítja a szervezetben, nem pontosan úgy működik, ahogyan az inzulin. A hatásmechanizmus részleteiben még nem tisztázott, de az bizonyos, hogy az inzulin érzékenységet növeli. A vegyület adagolásával csökkenthető a betegek vércukorszintje anélkül, hogy hypoglycemia jönne létre az esetleges véletlen túladagolással (ami az inzulininjekciók esetében a fő veszély).

A testépítők körében az inzulin felhasználása az elmúlt néhány évben nyert teret. Amint az talán közismert, az inzulin “raktározó hormon”. Ez a hormon aminosavakat, zsírsavakat és szénhidrátokat szállít testünk legkülönfélébb sejtjeinek. A folyamat részét képezi a vázizomzat sejtjeiben a fehérjék tárolása, ami tulajdonképpen anabolikus hatásnak felel meg. Az inzulin azonban eléggé ravasz, mert ugyanakkor a zsírsejtek lipid-tárolását is elősegíti, ami számunkra kétségkívül nem megfelelő eredmény. Van mód azonban arra, hogy az inzulint a megfelelő irányba “tereljük”. A sportolók tapasztalatai alapján, ha inzulinkúra alatt fokozott izommunkát végzünk és alacsony kalóriatartalmú étrendet folytatunk, az inzulin működése sokkal inkább az izmok fehérje- és szénhidrát-raktározása irányába tolódik. Az inzulin mennyiségének vagy a hormonra mutatott érzékenységnek a befolyásolásával a fenti feltételek mellett látványos növekedést érhetünk el. A megfelelően végzett kúra eredménye az izmok teltebb, definiált kinézete lesz. Az inzulininjekciók alkalmazása azonban borzasztóan kockázatos, hiszen a nem megfelelő adag vagy a kevesebb szénhidrát-bevitel akár halálos következményekkel is járhat. Extrém esetben a hypoglycemia
(alacsony vércukorszint) kómát okozhat, aminek halálos kimenetele is lehet. Ez Glucophage-gal ritkán fordulhat elő, ezért ezt a szert sokan az inzulin-manipuláció startkövének tartják.

A metformin HCL felszívódása nagyon lassú. A hatóanyag több mint hat óra múltán kerül csak be a keringési rendszerbe. Testépítők a szerből naponta kétszer
580 mg-ot használnak (ez egy tabletta). A felhasználónak szüksége lehet szénhidrát-pótlásra (például Ultra Fuel) illetve különösen edzések után kreatin-monohidrátra. A kezelés végeredménye talán nem annyira látványos, mint inzulin alkalmazásával, de mindazonáltal figyelemreméltó anabolikus hatásokat vált ki. A legtöbben inkább rövidebb ideig alkalmazzák a Glucophage-ot. A kúrák hossza általában egy-két hónap, amelyet legalább ugyanilyen hosszú szünetnek kell követnie.

Bár a Glucophage sokkal biztonságosabb készítmény, mint az inzulin, az alkalmazásának megvan a maga kockázata. A legsúlyosabb következmények közé tartozik a tejsav felhalmozódása, az acidózis. Ez az általában végzetes anyagcserezavar a tejsav keletkezése révén csökkenti a vér pH-értékét (ez az acidózis). A használati utasítás további figyelmeztetéseket is tartalmaz: a szájon át alkalmazott vércukorszint-csökkentő szerek szedése kapcsolatban lehet a szív- és érrendszeri betegségek mortalitásával (halálozási arány).A májbetegségekben szenvedők vagy a túlzott mértékben alkoholt fogyasztók esetén a mellékhatások fokozottabban jelentkezhetnek. A vesebetegekben a szer a clearance-értékek romlását idézheti elő (amennyiben a szérum koncentráció 1,2 mg/100 ml fölé emelkedik, a kúrát azonnal meg kell szakítani). Az “enyhébb” mellékhatások közé többek között az alábbiak tartoznak: anorexia, hányinger, hányás, hasmenés, fémes íz, kimerültség, gyengeség illetve a B12 vitamin csökkent felszívódása. Ezek a tünetek az adagok csökkentésével nagyon gyakran enyhülnek, makacs esetben azonban abba kell hagyni a gyógyszer szedését. Ha hányás lép fel, azonnal függesszük fel a kezelést, mivel ez az acidózis egyik első tünete is lehet.

A Glucophage a cukorbetegségek kezelésére használatos biguanid-származékok családjába tartozik, a Debeone (Phenformin HCL) mellett. A Debeone az
1970-es években tűnt el az amerikai piacról, mivel gyakran idézett elő acidózist. A készítmény azonban Mexikóban még mindig kapható, de veszélyesnek tartanám versenycélú felhasználását. Mivel a Glucophage ennél lényegesen biztonságosabb, a kettő közül feltétlenül ezt válasszuk. A szerről alkotott
vélemények eléggé vegyesek, sok testépítő fejezi ki csalódását a Glucophage-gal kapcsolatban. Azok, akik ennél látványosabb sikerekre vágynak, kipróbálhatják a szájon át alkalmazott szerek helyett az inzulin-injekciókat, vagy esetleg a Rezulint, amely ugyan egy újonnan kifejlesztett tabletta, viszont más hatásmechanizmusa révén intenzívebb eredményeket hoz, mint a Glucophage – igaz, több esetleges mellékhatás árán.