Hydrodiuril (hydrochlorthiazide) [by X-files]

A hydrochlorthiazide hatóanyagot tartalmazó Hydrodiuril a tiazid vegyületcsaládba tartozó vizelethajtó, amelyez az orvosi gyakorlatban ödémák és magas vérnyomás kezelésére használnak. A hatóanyag révén csökkenti az elektrolitok visszaszívását, ezáltal növeli a nátrium-, kálium- és kloridionok valamint a víz ürítését. Más vízhajtókkal összevetve azt tapasztaljuk, hogy a Hydrodiuril erősebb, mint a káliumkímélő Aldactone (spironolactone), de gyengébb, mint a Lasix (furosemide). A kálium kiválasztása ugyan kisebb, mint a Lasix esetén, mégis szükség lehet a káliumveszteség pótlására, vagy káliumban gazdag étrendre. A pótlás szükségességét az adagolás és a kezelés időtartama határozza meg. A kalcium-kiválasztás is nagyarányú lehet a tiazidoknál, de nem annyira, mint a Lasix esetén.

Sok sportágban kedveltek a vízhajtók. Nagyon népszerű alkalmazásuk testépítők körében, akik a bőr alatti kötőszövetben tárolt fölösleges víztől kívánnak így megszabadulni versenyek előtt. A győztes fizikum gyakran nagymértékben annak a definiáltságnak a függvénye, ami vízhajtók alkalmazásán múlik. Annyira gyakori manapság a szálkás, szuperkemény, definiált külső, hogy szinte lehetetlen “tisztán”, vízhajtók nélkül sikereket elérni. Azokban a sportágakban, ahol a versenyzőket súlycsoportokba osztják, mint például az ökölvívás vagy a birkózás, szintén alkalmaznak vízhajtókat, hogy a versenyző testtömegét a kategóriának megfelelően csökkentsék. Mivel a mérlegelés általában a verseny előtti napokban vagy közvetlen előtte való napon történik, a versenyzőnek így bőven alkalma nyílik a testsúly súlycsoportjának megfelelő csökkentésére. A mérlegelés utáni órákban vagy napokban azután jócskán van lehetőség az elvesztett víz pótlására, s így a versenyző az előírtnál jóval nehezebb testsúllyal versenyezhet, ami ténylegese egy vagy akár két súlycsoport ugrást is jelent. A fenti eljárás bocsánatos előnyszerzés ezekben a sportágakban, és ez nemcsak profi versenyzőkre igaz, hanem az egyetemi (sőt, esetenként a középiskolai) bajnokságokra is! Mindaddig, amíg a mérlegelést nem közvetlenül a verseny előtt rendezik, ez a “súlycsökkentés” továbbra is bevett gyakorlat marad.

A vízhajtók használata nagyon kockázatos is lehet. Kétségkívül magasabb ezeknek a szereknek a rizikófaktora, mint a szteroidoké. A nem megfelelő használat súlyos dehidratációt okoz, ami életveszélyessé válhat. Sajnos a szálkás külső (vagy az alacsonyabb súlycsoport), illetve a veszélyes kiszáradás között gyakran csak hajszálnyi különbség van. Szomorú dolog, hogy a sportolók egy része évről évre áldozatául esik a saját maguk adagolta vízhajtóknak, pusztán egy versenyeredmény reményében. Nagyon óvatosan kell a vízhajtókkal bánni, és időt kell hagyni, hogy értékelhessük az eredményeket. Még amikor látszólag megfelelően használják, a Hydrodiuril akkor is számos kellemetlen mellékhatást tartogathat. Ezek közé tartozik egyebek mellett a dehidratáció, görcsök, hasmenés, szédülés, fejfájás, idegesség, nyugtalanság, gyengeség, a végtagok remegése illetve a szívműködés rendellenességei. Ezek a mellékhatások általában (főként löketszerű vízhajtókhoz képest) ennél a vegyületcsoportnál kevésbé intenzíven jelentkeznek, ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni őket.
Amikor a mellékhatások kellemetlenné válnak, hagyjuk abba a szer alkalmazását.

A sportolók többnyire csak rövid ideig alkalmaznak vízhajtókat, hiszen az csak a vízmennyiség durva szabályozására szolgál. Legtöbbször naponta egyszer veszik be a szert, a reggeli étkezés után. A nap folyamán azután megfigyelik a távozó vízmennyiséget, és annak függvényében változtatnak az adagon másnap. A szokásos kezdőadag egy vagy két 50 mg-os tabletta. A hatás egy 25 vagy 50 mg-os tabletta hozzáadásával minden másnap módosítható, de figyeljünk rá, hogy így se haladja meg a 200 mg-ot (napi négy darab 50 mg-os tabletta). A kezelést legfeljebb három-négy napig szabad folytatni, az optimális adag eléréséig. Ha a Hydrodiuril alkalmazása nem hozza a várt eredményt, más hasonlóan gyengébb vízhajtókkal érdemes próbálkozni, mielőtt a löketszerű készítményekhez fordulnánk. Egy káliumkímélő szer, például az Aldactone (spironolactone) és a Hydrodiuril kombinációja rendkívül hatásos lehet, ráadásul kiegyenlíti a tiazidokra jellemző kálium- és kalciumveszteséget. Ilyenkor mindkét szer mennyiségét csökkentsük, kezdésként például alkalmazzunk 50mg/50mg-ot, ami a későbbiekben növelhető. Vigyázzunk, hogy ne használjuk túl hosszú ideig ezeket a szereket, hiszen a túlzott vízvesztés összeesett, lapos izomzatot eredményez. Több vízhajtó nem feltétlenül vezet jobb definiáltsághoz. A leglényegesebb dolog az, hogy ismerkedjünk a készítmények használatával, mielőtt verseny előtt alkalmazzuk őket – másképpen az utolsó pillanat kapkodásában nagy adagolásbeli ugrásokkal próbálunk sikert elérni, ami nagyon veszélyes lehet.

Hamisítványok: Biztonságos készítmény.