“Láttuk az IFBB Pro Mohammed Benaziza halálát, de voltak az elmúlt években más jelek és biztos vagyok benne, hogy még lesznek is. A testépítésben a színvonal olyan magas, hogy a kívánatos cím elnyeréséért egyesek az életüket is hajlandóak kockára tenni. Amióta az őrületes tömeg és hihetetlen definiáltság a divat, lesznek még próbálkozások a versenyzők részéről arra, hogy határaikat olyan messzire tolják ki, amit valaha még lehetetlennek tartottunk. Én sem tudom senkinél jobban, hogy milyen irányba fog tartani a testépítés, de remélem, hogy nem arra, amerre a jelek szerint fog.”

Robert Kennedy, MuscleMag kiadó és bestseller-szerző
válaszul az olvasók kérdésére:
hol is tart ma a testépítés a bíráskodás tükrében?

A sportban felhasználható gyógyszerek skálája nem korlátozódik csupán az izomépítő jellegűekre. A testépítők számára a cél a színpadon a verseny napján a lehető legnagyobb definiált tömeggel megjelenni. Ennek elérésére két út kínálkozik. Az egyik, hogy a testzsírt valahova 2-4% közé igyekszik belőni a versenyző. A legtöbb sportoló a kívánt eredmény érdekében a diétában bízik, de ahogyan egy korábbi cikkben már kifejtettük, sokan pajzsmirigyhormon-készítményekkel igyekeznek anyagcseréjüket gyorsítani. A második lehetőség a víz eltávolítása a szervezetből. A többi emlőshöz hasonlóan az emberek is gyakorlatilag vizesbőröndök, amiket a bőr védelmező rétege vesz körül. Vannak olyan élő szervezetek, amelyek számára ez nem bír akkora jelentőséggel, azonban az ember nagyban függ ettől az ősi elemtől. Valójában a Föld az egyetlen olyan ismert bolygó naprendszerünkben, amelyen bármilyen formában víz lelhető fel. A víz olyan fontos, hogy míg táplálék nélkül több, mint egy hetet is kibírunk, víz nélkül azonban néhány nap után elpusztulunk.

Sok egyéb feladata mellett a víz vivőanyagként szolgál az oldott vegyületek számára. Többek között ilyen fontos tápanyagok az aminosavak és egyes vitaminok, de a víz szállítja azokat az ionokat is, amely az idegrendszert és a szívet is szabályozzák. Ezek után nem meglepő, hogy az emlősök szervezete olyan biológiai rendszer, ami ezt a létfontosságú anyagot tárolni is tudja. Valószínűleg magunktól is rájöhetünk ezen tények ismeretében, hogy a test elsődleges raktározó rendszere endokrinológiai (a belső elválasztású mirigyek – leginkább a pajzsmirigy, a mellék pajzsmirigyek, a mellékvese, a hasnyálmirigy – működésének élettana – a Ford.). Lehet, hogy ez a vízről és életről szóló mese egy kicsit költőien hangzik, de a víz valóban igen fontos szerepet tölt be a testépítők számára a versenyre történő felkészülésük során. Ahogyan egyes versenyzők a tesztoszteron és pajzsmirigy-szintjeiket befolyásolják különböző szerekkel, úgy fordulnak mások a gyógyszerészet tudományához, hogy némi extra vizet lökjenek ki magukból fellépés előtt. Ezeket a szereket diuretikumoknak (vízhajtóknak) és anti-diuretikum blokkolóknak hívják. Ahogyan látni fogjuk, ezek a szerek nem csupán vizet, de mást is kihajtanak a testünkből, felboríthatják az ionkoncentrációt, lecsökkentve jelenlétüket a kritikus szint alá.

A gyógyszer neve:LASIX
Hatóanyag:furosemide
Tabletta kiszerelése:5 mg és 40 mg
Terápiás adag:1-2 szem naponta
Edzőtermi adag:100-200%
A gyógyszer neve:NAURETIN
Hatóanyag:bendroflumethiazide
Tabletta kiszerelése:5 mg és 10 mg
Terápiás adag:2.5 – 5 mg naponta
Edzőtermi adag:100-200%
A gyógyszer neve:ANHYDRON
Hatóanyag:cyclothiazide
Tabletta kiszerelése:2 mg
Terápiás adag:1 – 2 mg naponta
Edzőtermi adag:100-200%

“Az aldoszteron túlzott jelenléte a szervezetben azt eredményezi, hogy a nátrium a vesékből újra a vérbe szívódik fel, ahelyett, hogy a vizelettel távozna. Alacsony aldoszteron-szint esetén azonban túl nagy mennyiségben üríthetünk nátriumot a vizeletünkkel. Az aldoszteron felelős a nátrium-egyensúly fenntartásáért a szervezetünkben és közvetlen hatást gyakorol arra attól függetlenül, hogy tárolunk-e vizet, vagy nem.”

dr. Frederick Hatfield erőemelő bajnok és ismert testépítő szakíró
az aldoszteronnak az ásványi anyag és víz-egyensúlyra gyakorolt hatásáról.

Víz és ásványi anyag-raktározás az emberi testben

Vízraktározás

Adott egyrészről a szervezet állandó vízigénye, másrészről az erőteljes folyadékvesztés, amelyben az izzadás és vizelés játssza a főszerepet. Az evolúció során ki kellett alakuljon egy olyan mechanizmus, amely a víz tárolásáért felelős. Az ADH – anti-diuretikus, peptid-alapú hormon (amely kilenc aminosav összetétele) segít a szervezet folyadékegyensúlyát fenntartani.

Az ADH-t az agyalapi mirigy hátsó része termeli, ahonnan a vérrel a veséhez kerül. Hatására a vesevezetékek áteresztő képessége növekszik, ezzel a víz nem kerül a vizeletbe, hanem visszaszívódik a véráramba. Ez egy létfontosságú folyamat, ha a test bármely okból a dehidratáció állapotába kerül. Például ha vérezni kezdünk, megnő az ADH kibocsátás, mivel a vérnyomás zuhan. A test azzal kompenzálja a folyadékveszteséget, hogy vizet tart vissza. Más tényezők, mint a fizikai, vagy érzelmi stressz, esetleg a tartós, száraz meleg (a bőrön keresztüli elpárolgás, az izzadás miatt), szintén az ADH szint növekedéséhez vezet.

Természetesen vannak ellenkező esetek is, amelyek a kibocsátást csökkentik. Nagy mennyiségű folyadék fogyasztása esetén a test úgy igyekszik fenntartani az egyensúlyt, hogy az ADH-szintet csökkenti, amellyel a vesében tárolt víz mennyisége is csökken. Azok az egyének, akik nagy mennyiségben fogyasztanak sört, szembe kell nézzenek még egy problémával. Nem csupán a túlzott folyadékmennyiség emeli a vizelet szintjét, de az alkohol ADH-blokkoló hatású. Ennek folytán a vesének azon funkciója, amellyel a víz újrafelszívását végzi, kikapcsolódik. Ráadásul sok sör tartalmaz a komlóban található lupulint, amely önmagában is vízhajtó hatású.

“Aztán megtörtént. A világ, amelybe beásta magát, ráomlott. A magasztosság víziójától emeli mutatóujját a legyőzöttek felé, aztán kis kupaccá gyűrődött össze a szemeink előtt. Micsoda sokk! Egy pillanat, ahogy Paul Dillett ott tornyosul felettünk, hatalmasan, egyenesen, szálkásan és beképzelten abban a szoros versenyben, amelyet Vince Taylor-ral és Kevin Levrone-al vívott a csúcsért, majd a következő másodpercben minden várakozás, amelyet első komolyabb győzelméhez fűzött, romokban hevert.”

Johnny Fitness MuscleMag szerzőPaul
Dillett 1994-es vereségéről az Arnold Classic-on

Ásványi anyagok egyensúlya

A víztárolási funkció mellett a szervezet rendelkezik a vérben oldott ionok szintjének szabályozására is mechanizmussal. Tekintettel arra, hogy az ionok szintje a vízháztartással szoros összefüggést mutat, azok a testépítők, akik belenyúlnak az egyik rendszerbe, a másikat is érintik.

A test elsődlegesen az aldoszteron útján irányítja az ásványi anyagok raktározását. Az aldoszteront az adrenalinmirigy termeli. A két adrenalinmirigy a vese tetején található, belső részből és külső kéregből állnak. Nem csupán különböző hormonokat termelnek, de eltérő szerveket is befolyásolnak. A téma terjedelme miatt értékezésünket az adrenalinmirigy kérgéből kiválasztott mineralo-kortikoidokra korlátozzuk.

Bár az adrenalinmirigy kérgéhez egyéb hormonok kibocsátása is kötődik – ilyenek a glukokortikoidok, vagy gonadokorikoidok – a mineralo-kortikoidok a legfontosabbak a testépítés szempontjából. Feladatuk az ásványi anyagok szintjének szabályozása, előállításuk pedig a mirigy kérgének zona glomerulosa nevű részén történik. A legfőbb mineralo-kordikoid az aldoszteron, amely a nátrium visszatartásáért és a kálium vizelettel történő ürítéséért felelős.

Az aldoszteron elsődleges célszerve a vese, ahol a vezetékek és csatornák rendszerén keresztül történik a nátrium vérbe történő kibocsátása. Ezzel azonos időben az aldoszteron segíti a kálium kiürülését a vizeletbe. Az aldoszteron hatással van a verejtékmirigyekre hasonlóképpen, visszatartva a nátriumot és kibocsátva a káliumot, hogy megfelelő savbázis- és elektrolit-egyensúlyt hozzon létre a testnedvekben.

A diuretikumok elsődleges hatása a vese elektrolit-visszatartó képességének csökkentése. Mivel a nátrium, a kálium és a cink a vízhez kötődik, viszik magukkal a vizet, amikor távoznak a testből. Bár sokan azt hiszik, hogy a vízvesztés az elsődleges, de a víz csupán a másodlagos kilökődő anyag, annak távozása testünkből csupán mellékhatás.

A diuretikumok fő hatásukat a nephronokra gyakorolják. Ezekből minden vesében milliónyi található, így növelve meg a felületet, amely a felszívódásra használható. A nephronok vesekapszulából és vesecsövecskéből állnak, amelyek a felszívódást hivatottak segíteni. A legtöbb, testépítők által alkalmazott vízhajtó a csövecskére van hatással.

Bár több formában is létezik, a legtöbb sportoló három fajta szerből szokott választani:

  • A legnépszerűbb, a Lasix, ún. “hurok-diuretikum”, mivel az elektrolit felszívódást a csövecske Henle-hurok nevű részénél befolyásolja. Az ún. “hurok-diuretikumok” a legerősebbek, nátrium, kálium és magnézium-kiválasztást eredményeznek, gyorsan szívódnak fel és már 30-45 perc múlva hatni kezdenek. Szájon át történő szedés esetén a hatás két óra múlva éri el csúcsát és mintegy hat órán keresztül tart. Egyes vészhelyzetekben, mint amilyen a tüdőödéma, a szert injekció formájában alkalmazzák, amely perceken belül hatni kezd.
  • Másik igen kedvelt készítmény az Aldactone, ami anti-diuretikum blokkoló, vagy másként “kálium-tartalékoló” diuretikum. Ahogyan fent már tárgyaltuk, a test elsődleges elektrolit- és víztárolást szabályozó hormonja az ADH (anti-diuretikus hormon), az Aldactone a vesében található ADH receptorokat blokkolja. Ha pedig a receptorok blokkolva vannak, az ADH nem tudja kifejteni hatását a vesére, és alapvető elektrolitok, mint amilyen a nátrium és a cink, kiválasztásra kerülnek. Az anti-diuretikum blokkolók azért népszerűek, mert nagy vízleadást tudnak okozni csekély kálium-veszteség mellett.
  • A vízhajtók harmadik csoportja a thiazidoké. Az orvosi gyakorlatban ezeket írják fel leggyakrabban. Szájon át történő szedés esetén a hatást egy óra múlva éri el, amely akár 72 órán át is fennmaradhat. A legtöbb vízhajtóhoz hasonlóan a thiazidok is a nátrium vesecsövecskékben történő újrafelszívódásának megakadályozásával érik el hatásukat, cink- és magnéziumleadást eredményeznek. A többi szerrel szemben legnagyobb előnye az, hogy nem okoz akkora kalciumveszteséget, mint a többi anyag

“Momo más szerek mellett nagy mennyiségű vízhajtót is használt, hogy megszabadítsa magát a felesleges víztől. Több olyan testépítő, aki szemtanúja volt ennek, megerősítette az állítást. Egy Momo-hoz közeli forrás szerint 40mg-os Lasix és 70mg-os Aldactone tablettákat szedett. Az eredmény az lett, hogy Momo belehalt a vízhajtók szedésébe, mivel leállt tőlük a szíve. Ezért valószínűleg a Lasix tehető elsősorban felelőssé, hiszen az úgy pumpálja kifele a rendszerből a vizet, hogy nem tartja meg a káliumot, ahogyan az Aldactone.”

Greg Zulak, korábbi MuscleMag szerző egy olyan teóriáról,
amely az IFBB szupersztár Mohammed “Momo” Benaziza halálával kapcsolatos

Orvosi alkalmazás

Természetesen az anabolikus szteroidokhoz és a növekedési hormonhoz hasonlóan a vízhajtókat is elsődlegesen orvosi célokra fejlesztették ki. Alkalmazási területe a magas vérnyomás, de az ödémák, daganatok, valamint a szívbaj, vagy vesebetegség által okozott túlzott vízvisszatartás kezelése. A Lasix rákos betegeken is segíthet, hogy ne töltődjön fel a tüdejük folyadékkal.

Használat a testépítésben

A testépítők hagyományosan két célra alkalmazzák a vízhajtókat: egyrészt azért, hogy megszabaduljanak a sejteken kívül tárolt víztől a verseny előtt, másrészt azért, hogy doppingteszt előtt hígítsák a vizeletet. Amíg az első cél még mindig dívik, a második ma már jelentőségét vesztette, mivel a sportszövetségek megkövetelik a vizeletnek egy bizonyos szintű koncentrációját ahhoz, hogy azt tesztelésnek lehessen alávetni. Egyes szervezetek már a vizelet túlzott hígsága miatt is kizárhatják a versenyzőket vízhajtó használata miatt, anélkül, hogy a teljesítményfokozó szerek kimutatásra kerültek-e a mintából.

A verseny előtti vízleadásnak is két szempontja van. Elsődlegesen a versenyzők mindent megtesznek azért, hogy extra erezettséget és bordázottságot érjenek el, mivel ezek manapság az izmosság követelményének velejárói. A bent tartott víz “lágy”, vagy “puha” kinézetet kölcsönöz az izmoknak. Mivel a vízvisszatartás a szteroidhasználattal is összefüggést mutat, azok, akik ilyen szereket használnak, legalább egy héttel verseny előtt azok alkalmazását abbahagyják. Még ebben az esetben is a szteroidok késleltetett hatásai okozhatnak vízvisszatartást. Másodlagosan néhány kiló leadása az egyik súlykategória aljáról egy másik tetejére mozdíthatja a sportolót. Így lehet akár egy-másfél kiló leadásával a legkisebb nehézsúlyúból a legnehezebb és legizmosabb középsúlyú.

“Nemrégiben több profinak is görcsöket, hányást és émelygést okoztak a vízhajtók a színfalak mögött a Mr. Olympia / Grand Prix versenyeken. A diuretikumok annak ellenére is közkedvelt “last minute” megoldásnak számítanak, hogy a versenyzők a görcsök, dehidratáció és szívritmuszavar veszélyeivel néznek szembe a káliumhiány miatt.”

Robert Kennedy, MuscleMag kiadó és bestseller-szerző egy cikkében,
amely nem sokkal Mohammad Benaziza halálát követően jelent meg.

Azok számára, akik úgy döntöttek, hogy Lasix-ot, vagy más vízhajtót fognak használni, néhány pontban összefoglalnánk a lényeget (az egészségügyi hatásokon kívül, amely a következő fejezet témája lesz). Bár csábító pár nappal verseny előtt nekiállni vízhajtózni, mégis hagyjuk ezt az utolsó estére a döntő előtt. Ennek két fontos oka is van. Mivel a diuretikumok eltávolítják a szervezetből az ionokat, a szénhidrátok vérben történő szállítása lelassul. Ez azért történik így, mert a folyamathoz a vékonybélben szükség van némi nátriumra. Másodsorban bizonyított, hogy a vízhajtók gátolják az inzulint azon szerepének betöltésében, hogy a glükózt a test izmaihoz irányítsa, ahol glikogén formájában kerül eltárolásra. Ha túl hosszú idővel a verseny előtt kezdünk el vízhajtót használni, kockáztatjuk azt, hogy a megfelelő glikogén-raktározás és szénhidrát-anyagcsere végbemenjen. A felesleges víz kipucolására az utolsó pillanatig van lehetőség anélkül is, hogy bele kéne nyúljunk ezekbe a folyamatokba. Remélhetően a következő fejezetben írtak azokat is a használat átgondolására késztetik, akikben pedig már megvan az elhatározás.

A vízhajtók és az anti-diuretikum blokkolók veszélyei

A gyógyszerek legfőbb mellékhatása a dehidratáció. Az emberi test összetételét tekintve több, mint 90%-a víz. Ilyen magas arány mellett érthető, hogy miért is létfontosságú anyag ez számunkra. Még az olyan csekély mérvű víztartalom-csökkenésnek, mint amely egy forró nyári nap eredménye lehet is életveszélyes hatásai – napszúrás, kiszáradás – lehetnek.

Ahogyan a legtöbb, testépítésben alkalmazott szernek, a vízhajtóknak is túlzott mennyiségekben történik a használata. A víz eltávolításával az izomtónus kiemelésére tett erőfeszítések több sportolót is veszélyesen dehidratált állapotba hoztak. Évről-évre növekszik azoknak az amatőr testépítőknek a száma, akik ennek hatására ájulnak el, de nem kivételek a profik sem: Mike Matarazzo, Albert Beckles és Paul Dillett is került már dehidratáció miatt kórházba.

A vízhajtóknak életveszélyes hatása van a vesékre. Nagy adagokban, vagy hosszabb időn át szedve a vérmennyiséget olyannyira lecsökkenthetik, hogy a veseműködés leállhat. A vese szűrőfolyamataira történő behatáson felül az alacsony vérmennyiség a szövetek károsodásához is vezethet. A májjal ellentétben, amelynek csodálatos regenerálódó képessége van, a vesekárosodás végleges.

A többi mellékhatáson felül a legelterjedtebb az izmokban fellépő görcs. Ezt a nátrium, kálium és különösen a kalcium hiánya okozza. Ezen anyagoktól, amelyeket összefoglaló néven elektrolitoknak hívunk, nagyban függ a megfelelő izomműködés. Ezen felül ezek az ionok hatással bírnak az idegrendszerre is, amely az izmok működtetését végzi. A vízhajtók és az anti-diuretikum blokkolók túlzott használata a megfelelő izom és idegrendszeri működést nagyban akadályozza.

“Kétségtelen, hogy volt kölcsönhatás azok között a szerek között, amelyeket Momo használt – legyen az vízhajtó, szteroid, clenbuterol, növekedési hormon, vagy bármi egyéb. Ezek mind befolyásolják az elektrolit-háztartást, valamint elváltozásokat okoznak a hormon- és neuroendokrin rendszerben is.”

dr. Mauro DiPasquale, bestseller szerző és állandó MuscleMag szerkesztő kommentárja
az IFBB Pro Mohammed Benaziza halálához

A vázizomzat görcsein kívül az alacsony elektrolit-szint a kardiovaszkuláris rendszert is érinti, amelynek legfontosabb eleme a szív. A többi izomhoz hasonlóan ez is izomszövetből épül fel, a megfelelő összehúzódás és elernyedés nagyban függ az ionkoncentrációtól. Ha ez az izom görcsöl be, akkor szívrohamot kaptál, ami egy bicepsz, vagy vádli-bedurranással ellentétben gyakran halálos.

A szív mellett a vérben keringő ionokat is megzavarhatjuk a szerekkel. Például a thiazid a kálium újrafelszívódását akadályozza, ami a hypokalemia (alacsony vér-kálium szint) nevű tünethez vezethet, ami izomgyengeségben, izomleépülésben, kimerültségben és álmosságban nyilvánul meg. A másik végletet az ADH-blokkolók okozhatják (mint amilyen az Aldactone is), ami a hyperkalemia (túlzott káliumszint a vérben) nevet viseli. Ez végzetes is lehet, ha közben magas káliumtartalmú ételeket, vagy kiegészítőket szedünk. A kálium olyan erősen depresszáns a szívre nézve, hogy a sebészetben ezt az anyagot használják a műtétek előtti mesterséges szívleállítások során. Több testépítő a normál káliumszintet thiazidok és Aldactone párhuzamos szedésével próbálja fenntartani, hiszen ellentétes hatással vannak rá. Ez a gyakorlat azonban azért veszélyes, mert mindkét szer erős nátrium-kiválasztást okoz. A szerek kombinálásával a kiválasztás sebességét megduplázzuk. Sokan így cserélik a póznadrágot kórházi köpenyre.

Veszélyes koktél

A thiazidokat használok körében a cukorbetegség veszélyének kérdései sem maradhatnak megtárgyalás nélkül. Azoknál az egyéneknél, akiknél hipertenzió kezelésére használták a thiazidokat, többeknél a szertől megemelkedett vércukorszint diabéteszhez vezetett. Több testépítő a Metformin és Phenformin nevű cukorszint-szabályzó szerek szedésével igyekszik ezt elkerülni, de ez megint annak az esete, hogy egy gyógyszert arra használunk, hogy egy másiknak a mellékhatásait kezeljük. Ilyen koktélok használata további problémák felmerüléséhez vezethet.

Ha még mindig nem lennénk meggyőzve a vízhajtók veszélyeiről, akkor gondoljunk azokra a testépítőkre, akik feltehetően diuretikumok használata által okozott szívrohamban haltak meg. 1982-ben az osztrák Hans Sallmeyer – aki az 1980-as Mr. Universe-en bajnok volt a könnyűsúlyú kategóriában – halt bele túlzott mennyiségű vízhajtó által okozott szívrohamba. 1992 októberében az algériai szupersztár, Mohamed Benaziza halt bele azokba a komplikációkba, amit a vízhajtók és egyéb szerek párhuzamos használata okozott. Bár Benaziza ügyében a halál oka hivatalosan nem ez, mégis az egész testépítő világ egyetért abban, hogy halálát az alacsony elektrolit-szint miatti szívroham okozta.

Néhány szót kell még szólnunk a legelterjedtebb vízhajtóról, a Lasix-ról. Ahogyan ez az egyik leghatásosabb szer, nem is mentes a mellékhatásoktól. Az orvosi irodalomban olvasható esetek feltárták, hogy a szulfát-tartalmú szerekre allergiás egyének allergiásak a Lasix-ra is. Ráadásul a Lasix Aspirinnel történő keverése szalicilát mérgezéshez vezethet. Végül pedig több magzati deformitásért is a Lasix volt felelőssé tehető, ezért a női testépítők ezt a szert a terhesség, de még a gyermekvállalás lehetőségének időszakában is csak abszolút vészhelyzet esetén alkalmazzák.

Ami a Lasixot ilyen veszélyessé teszi az az, ahogyan működik. Először is, aki használja, egy-két órán keresztül 10-15 perces időszakonként ki fog menni pisilni, majd ez az ütem lassul. A test így harcol a túl alacsony vízmennyiség ellen. Sajnos ennek nyomán sok testépítő azt hiszi, hogy a Lasix hatása elmúlt, ezért többet és többet szednek be. De tévednek és az újabb adagokkal a dehidratáció szélére, akár életveszélybe is sodorhatják magukat.

Az élettani hatások mellett vannak kozmetikai jelenségek is, amelyekkel a versenyzők szembe kell nézzenek. A legtöbb szövethez hasonlóan az izom is főleg vízből épül fel, így aki sokat vízhajtózik, deformálhatja az izmot, csökkentheti a méretét, ami végül nyúltnak, inasnak fog kinézni.

A gynecomastia veszélye sem elhanyagolható. Több ADH blokkoló, mint amilyen az Aldactone is, a nőiesítő hatású progeszteronhoz hasonló szerkezetű. Ettől kapott már néhány szerencsétlen testépítő idétlen kinézetű “ribancmellet”. Ennek a hatásnak a fejlődésben lévő tinédzserek halmozottan ki vannak téve, ezért minden körülmények között el kell kerüljék az ADH blokkolók alkalmazását (kivéve természetesen az orvos által felírtakét).

A vízhajtó hosszú távú hatásai a szer alkalmazásának abbahagyása után jelentkeznek. Sok más anyaghoz hasonlóan ennek is van “visszarúgó” hatása. Ahogyan a test saját tesztoszterontermelése is a szteroidhasználatot megelőző szint fölé ugrik a leállást követően, a test a diuretikumok esetén is túlkompenzálja a hiányt. Amint a szintetikus diuretikumok kikerülnek a rendszerből, a homeosztatikus mechanizmusok túlvezérlik a víz- és elektrolit-szinteket. Ha a testépítő rosszul időzít, vizeszacskó benyomását fogja kelteni a színpadon egy jól definiált izomzatú sportoló helyett.

Nyomatékosan javasoljuk a testépítőknek, hogy kétszer is gondolják meg, akarnak-e vízhajtót, vagy anti-diuretikum blokkolót használni. Ha pár nappal a verseny előtt még mindig több a víz a bőr alatt a kelleténél, használjunk inkább valamilyen gyengébb, de növényi alapú vízhajtót. Ezzel nem csak az izmaink maradnak meg, de az egészségügyi kockázat is minimális lesz.

A vízhajtó-használat hét alapszabálya:

  1. Ha lehetséges, csak orvosi felügyelet mellett használjuk.
  2. Óvakodjunk a feketepiacon beszerezhető vízhajtóktól.
  3. A mellékhatások legkisebb jelére is azonnal forduljunk orvoshoz.
  4. Tartózkodjunk többféle vízhajtó párhuzamos szedésétől a kiszámíthatatlan mellékhatások veszélyére tekintettel.
  5. Ne használjunk magas káliumtartalmú kiegészítőket, mert az nagy mennyiségben végzetes lehet.
  6. Próbáljunk meg természetes úton vizet veszíteni.
  7. Az ásványi anyagok kielégítő szintjét igyekezzünk megfelelő ételek fogyasztásával fenntartani.
Fordította: Atx