hGH (human growth hormone) [by X-files]

Az emberi szervezetben az agyalapi mirigy termeli a növekedési hormont (STH, szomatotrop hormon). Serdülőkorban különösen nagy mennyiségben van jelen. Ilyenkor a szövetek kialakulását, a fehérjeraktárak feltöltését és a bőr alatti zsírszövetek lebontását segíti elő. Felnőttkorban a növekedési hormon mennyisége csökken, de viszonylag alacsony szinten a szervezetben marad. A hormon 191 aminosavból álló polipeptid. Mivel a kutatók izolálták ezt a hormont, sokan meg voltak győződve arról, hogy kivételesen előnyös terápiás hatásai lehetnek. Különösen sokat segíthet a hipofízer törpeség kezelésében, ahol kamaszkorban alkalmazva jelentős hosszanti növekedést hozhat létre.

Az 1980-as években kerültek piacra az első növekedési hormont tartalmazó készítmények. Ezek biológiai eredetűek voltak, halott emberek agyalapi mirigyéből készítettek kivonatokat, majd injekcióvá alakították őket. Ez az előállítási eljárás azonban igen rövid életű volt, mivel végzetes fiatalkori agyi betegségeket okozott. Ma az összes növekedési hormon készítmény szintetikus eredetű. A DNS-rekombinációs technika révén genetikailag transzformált Escherichia coli baktériumok illetve egérből származó sejttenyészetek termelik a hormont. Valószínűtlen tehát, hogy akár a feketepiacon régebbi eljárással készült termékre bukkanjunk (mint a Grorm), mivel ezeket, azóta hivatalosan nem gyártják. Az Egyesült Államokban kétféle ilyen terméket gyártanak gyógyászati célokra. Az Eli Lilly Labs Humatrope nevű terméke 19l aminosavhól, míg a Gentech-féle Protropin 192 aminosavból áll. A többlet aminosav valamelyest növeli az esetleges immunválasz valószínűségét, ezért a 191 aminosavból álló termék megbízhatóbb, noha nincs a kettő között nagy különbség. A Protropin is hatásos gyógyszer, amelyet rendszeresen írnak fel receptre. Más országokban szinte kizárólag a 191 aminosavat tartalmazó készítmények kaphatók, így ezekkel termékekkel kapcsolatban nincs ok aggodalomra. A növekedési hormon használat sportolók körében az utóbbi időben egyre elterjedtebb, ami nyilvánvalóan a kedvező hatásoknak köszönhető. Először is, a növekedési hormon serkenti szinte az összes szövetképződését, ami elsősorban a sejtek számának nem pedig méretének növekedésében nyilvánul meg. A vázizomzatot is beleértve, a szemek és az agy kivételével ez az összes szerv szöveteire jellemző. Az aminosavak szállítása is gyorsul, ami a fehérjeszintézis ütemét növeli. Mindezeket a hatásokat voltaképpen az IGF-1 (inzulinfüggő növekedési faktor), a máj és más szövetek által a növekedési hormon hatására termelt, erős anabolikus hatású hortnon váltja ki. (Az IGF-1 mennyisége a csúcsértékeit körülbelül 20 órával a növekedési hormon beadása után éri el.) Maga a növekedési hormon serkenti a zsírszövetekben a trigliceridek hidrolízis és is, ami a kezelés során jelentős zsírbontást eredményez. A növekedési hormon a máj glükóz-termelését is növeli, és gátolja az inzulin működését a célsejtekben. Ennek szemmel látható eredményei vannak, amikor a zsírok válnak elsődleges energiaforrássá, ami fokozottabbá teszi a zsírégetést.

A növekedést segítő hatás erősíti a kötőszöveteket, porcokat és inakat. Ez a hatás csökkenti (a kemény súlyemelő edzéseken) a sérülések előfordulásának esélyét, nagyobb súlyok megmozgatására tesz képessé (növeli az erőt). A “vizelet-teszteken” a növekedési hormon nem mutatható ki. Bár a legtöbb sportágban tiltott a használata, nincs rá megbízható kimutatási módszer. Ezért alkalmazzák szívesen (többek között) profi testépítők, nagy erőkifejtést igénylő sportágakat űzők és olimpikonok, akik így a verseny ideje alatt is használhatják a szert. Hallani azonban olyan híreket is, hogy kifejlesztették már a növekedési hormon kimutatására szolgáló teszteket, illetve, hogy közel állnak a megoldáshoz. Amíg azonban ez bizonyossá nem válik, a növekedési hormon iránt nagy lesz a kereslet a doppingteszteknek alávetett sportolók körében.

Erősen vitatott azonban annak a kérdése, hogy milyen mértékben járul hozzá a növekedési hormon a sikerhez. Néhányak szerint csodaszer, az anabolikumok afféle Szent Grálja: elképzelhetetlen izomtömeg növekedést eredményez, hihetetlen zsírvesztés mellet, mindezt rendkívül rövid idő alatt. Mivel a szert olyan profi versenyzők használják, akik megengedhetnek magunknak egy ilyen drága szert, rengeteg mítosz övezi a növekedési hormont (különösen azok körében, akik maguk nem próbálták ki a szert). Sokan teljes bizonyossággal állítják, hogy évről évre a növekedési hormon csodáját látjuk az olimpikonok hatalmas izmaiban. Mások, akik olvastak már testépítőknek szánt kiadványokat, úgy vélik, hogy a szer ablakon kidobott pénz, hiszen csapnivaló anabolikum és alig éget zsírt. Magas árát tekintve, tényleg nem a legjobb vétel a szteroid piacon. Most, hogy ezeket a végletes véleményeket ismerjük, kinek higgyünk tehát?

Fontos először is átlátnunk, mi okozza az eredmények nagy különbségét. Logikus, hogy az ár, mint tényező is beleszámít ebbe. A szer azért ilyen rettenetesen költséges, mert bonyolult az előállítási technológia. Még mérsékelt adagok mellett is napi 75-150 dollár egy kúra, amelyet a legtöbben nem hajlandók vagy nem képesek kifizetni, ezért kisebb adagokkal vacakolnak. Azoknak, akik már használták a szert, a többsége azt állítja, hogy az csak nagyobb adagokban hatásos. Az adagok csökkentésével, vagy ha nem napi rendszerességgel alkalmazzuk a hormont, az eredmények is csökkennek. Ha nem engedhetjük meg magunknak a teljes kúra árát, nem is érdemes kipróbálni a növekedési hormont.

Egy átlagos férfi a legjobb eredmények eléréséhez napi 4-6 IU szert kell, hogy használjon. Ez legkevesebb napi 1-2 egység lehet, ami még mindig aránylag drága.
Fontos a napi adagolás, mivel a növekedési hormon csak nagyon rövid ideig marad aktív a szervezetben. A vérben nagyon hamar, a beadás után már 2-6 óra múltán eléri maximális koncentrációját, és mindössze 20-30 perces felezési idővel ürül a szervezetből. Mivel ennyire hamar távozik a vérből, nem könnyű annak állandó hormonszintjét biztosítani. Ráadásul csak hosszabb, gyakran több hónapos kúrák során jelentkeznek előnyös hatásai. Vannak, akik ennél rövidebb ideig alkalmazzák, különösen akkor, ha zsírégetés céljából használják. Ebből a célból is érdemes legalább négy hetes kúrát folytatni. Az injekciókat beadhatjuk intramuscularisan vagy subcutan. Az utóbbi módszer különösen a helyi zsírbontás céljára alkalmas, viszont az injektálási helyeket mindig változtatni kell, hogy a hatás egyenletes legyen. A zsírégető hatás egyébként az a jellemző, amivel kapcsolatban a legtöbben egyetértenek. Úgy tűnik, hogy a hormon zsírégető tulajdonsága a leginkább szembetűnő és a legkevésbé függ az adagolástól.
A legjobb eredmény elérése érdekében a növekedési hormonnal együttesen más készítményeket is alkalmazunk. A szervezetben megnő ilyenkor az igény a pajzsmirigy-hormonokra, inzulinra és androgénekre (kimutatták, hogy a növekedési
Hormonterápia csökkeni a tiroxin és az inzulin mennyiségét). A kúra során alkalmazott pajzsmirigy-hormonok jelentős termogén hatást fejtenek ki. Akár Cytomelt, akár Synthroidot használunk (a trijód- illetve a tetrajód-tironin gyógyszerkészítményei), meglesz az eredménye (az erősebb Cytomel a kedveltebb). Jól jöhet az inzulin pótlása is a kúra folyamán, amely amellett, hogy visszaállítja a hormonszinteket, növeli a receptorok érzékenységét az
IGF-1-re, és csökkenti az IGF-kötő fehérjék aktivitását, ezáltal több szabad IGF-t enged a keringésbe (maga a növekedési hormon is gátolja az IGF-kötő fehérjék működését). A szteroidok is szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a növekedési hormon teljesebb anabolikus hatást fejtsen ki. Különösen az olyan erőteljes androgének, mint a tesztoszteron vagy a trenbolon (ha aggódunk az
ösztrogén miatt) tesznek jó szolgálatot. Az androgén kiegészítés azért fontos, mert serkenti az anabolizmust és növeli az izomsejtek méretét (talán még emlékszünk, hogy a növekedési hormon csak a sejtek számát növeli). A szteroidok is növelik a szabad IGF-1 mennyiségét, a kötőfehérjék gátlásán keresztül. A négy szer (növekedési hormon, inzulin, anabolikus szteroid és tiroxin) kombinációja a legerősebb hatáshoz vezet, megsokszorozva az eredményeket. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a tiroxin és az inzulin rendkívül erős hormonok, amelyek alkalmazása számos kockázati tényezővel jár.
Maga a növekedési hormon sem mentes veszélyektől. A leglényegesebb mellékhatása az akromegália, illetve a csontok szemmel követhető vastagodása (elsősorban a lábfejek, homlok, kezek, áll és könyök területén). A vegyület megnagyobbítja az olyan létfontosságú szerveket is, mint a vesék, a szív, továbbá összefüggésben lehet a hypoglycemia vagy a cukorbetegség kialakulásával is (amiatt, hogy inzulin-rezisztenciát okoz). Elméletileg tehát a hormon alkalmazása során sokféle tünet jelentkezhet, köztük életveszélyesek is. Az ilyen helyzetek azonban rendkívül ritkák. Sokan használnak növekedési hormont, de ilyen problémákról nagyon kevés esetben tudunk. Ha kúraszerűen, mérsékelt adagokban használjuk, nem lehet okunk aggodalomra. Ha azonban bármilyen elváltozást tapasztalunk a csontok vagy a bőr szerkezetében, közérzetünkben vagy egészségi állapotunkban, azonnal fejezzük be a kezelést. Összegezve: a legnagyobb hiba, amit ezzel a hormonnal kapcsolatban elkövethetünk az, ha ára alapján ítéljük meg. Még egy viszonylag rövidebb kúra is (kiegészítő szerekkel együtt nem hogy több száz, de több ezer dollárba kerül. Ne kerüljünk abba a csapdába, hogy a növekedési hormon pazarlás. Egyszerűen arról van csak szó, hogy ez a hormon nagyon összetett, és az előállítása is igen költséges (bár várhatóan egyre olcsóbb lesz). Ha mindössze csak nagyarányú tömegnövelés a célunk, akkor ezt az ezer dollárt jobban tesszük, ha szteroidokra költjük. A növekedési hormontól nem leszünk egyik napról a másikra “terminátorok”, és nyilván nem ez “A megoldás”. Valóban nagyon hatásos azonban a finomabb részletek kidolgozásában, csak éppen sokkal inkább a versenyzők számára, akik egy egyszerű szteroidnál többet akarnak. Nem kétséges, hogy a növekedési hormon nagyban hozzájárul sok élvonalbeli testépítő és más sportoló teljesítményéhez. Ebben a körben ennek a pénznek itt, jó helye van, és a készítmény egyértelműen keresett – ellentétben a nem versenyszerűen sportolókkal…

Hamisítványok:

A növekedési hormon magas ára erős motivációt jelent a csalók számára, ezért legyünk óvatosak vásárláskor. A feketepiacon fellelhető készítmények nagy része átcímkézett hCG-termék, amelyek nagyon hasonlítanak az eredeti növekedési hormon-készítményekre. Nem kell félni, csak egy kiruccanás a sarki patikába és megvan a legolcsóbb és legbiztosabb módja a tesztelésnek. Az otthoni terhességi tesztek, amelyek a hCG jelenlétét mutatják ki a vizeletben, azt is kimutatják, ha a mi kis fiolánkban hCG van. A növekedési hormon kúra elején, lefekvés előtt adjunk be magunknak 1 ml injekciót. Ha növekedési hormon helyett hCG-t kaptunk, a hCG megjelenik a vizeletben. Reggel, felkelés után végezzük el a tesztet!
Ha a teszt pozitív, biztosan átvertek.
A hCG-t és a növekedési hormont is két különálló fiolába csomagolják, amelyeknek a tartalmát felhasználás előtt össze kell keverni (kivéve a legújabb, Nurotropin nevű vízbázisú terméket). Az egyik fiolában steril oldószer, a másikban por van, amely tulajdonképpen nem porszerű, hanem korongocska, mivel liofilizált. Azokat az utánzatokat, amelyben az egyik fiola laza port tartalmaz, kerüljük.
Megjegyzés: fentebb említettem, hogy ma már csak szintetikus úton állítanak elő GH-t. Ez az országok nagy részére igaz is, de a szegényebb – volt szocialista – országokban továbbra is terjed a humán eredetű változat, ami sokkal olcsóbban beszerezhető. Ennek veszélyeit fentebb már tárgyaltuk, mindenképp a szintetikust kell preferálni!