A vizelethajtók széles körben alkalmazott gyógyszerek, melyeknek hatásait, mellékhatásait jól ismeri az orvostudomány. Azt hihetnénk, hogy a hosszú ideje és nagy tömegeket érintő diuretikum használat során sikerült a kutatóknak felhalmozni olyan tudást, mellyel biztonságosan alkalmazhatja ezeket akárki és akármikor, nagyobb veszélyek nélkül. A gyógyszerek jelentős részénél azonban ez nem így van, a kívánt hatások mellett vagy a hatás erősségének növekedésével mellékhatások lépnek fel. Olyan szereknél, melyek anyagcserénkre drasztikusabban hatnak, kis mennyiségek is balesetet okozhatnak (például az inzulinnál). A stimulánsoknál vagy a legtöbb drognál a hozzászokás az ami miatt elviselhető, sőt (a függés miatt) szükséges növelni a dózist, de mindezt az egyéni tűrőképesség, a kor, a nem, egészségi állapot befolyásolja. Ilyen jelenség itt számottevően nem lép fel, a későbbiekben látni fogjuk miért és hogyan lehetnek alacsony dózisokban is veszélyesek. A vízhajtók szerencsére nem olyan könnyen hozzáférhető anyagok, melyek házi alkalmazása gyakorlatilag senkinek sem érdeke. Ennek ellenére használják sportolók, fogyni vágyók, fanatizmusból vagy ostobaságból, a miért? végülis egyre megy. Kevesen gondolják mennyi hasonlóság van a testépítők és az anorexiások és bulimiások (anorexia nervosa, bulimia nervosa) között, bár aki az ezzel kapcsolatos irodalmat, vagy a Szteroidok mellékhatásai cikk inverz anorexia nervosa-ról szóló részét olvasta, valószínűleg nem lepődik meg. Gyakran használnak például hashajtókat, vizelethajtókat, étvágycsökkentő és fogyasztószereket valamint pajzsmirigy-hormon készítményeket, gyakran erőteljes testedzés mellett. Azt is tudni kell, hogy a gyógyszerekkel viszaélő betegeknél alakulnak ki gyakrabban komoly szövődmények-szervi károsodások, szemben a “csak” önhánytató vagy éhező betegekkel. Az IAN-ban szenvedők persze nem lépnek fel versenyeken, nem próbálják súlycsoportjukat, a kívánt “szárazságot”-“élességet” vizelethajtókkal elérni, sőt a különböző szermaradványok távozását sem így próbálják gyorsítani.

Miért nem érdemes ezekkel próbálkozni? Egy hardcore bodybuildernek hiába is mondanám, hogy ártalmas, veszélyes. Egy profi, aki szerencsés esetben a testépítéssel megkeresi kenyerét, kinevetne ha ezt hallaná. Miért ne használnák ők? Lássuk: doppinglistás anyagok, és kevesen akkora sztárok, hogy ne bukjanak bele ha kimérik ezek valamelyikét vizeletükből. Nem lehetett kellemes Jay Cutlernek lenni a 2001-es Mr. Olympián, amikor pozitív lett a vizelethajtók használatát vizsgáló tesztje, de valahogy tisztára mosta magát. De nem mindenki ilyen szerencsés-balszerencsés (a téma szempontjából lényegtelen hogy konkrétan melyik sztár tiszta vagy melyik nem), és nem minden versenyen van mindenkire kiterjedő teszt. Ha ellátogatsz az IFBB honlapjára, láthatod hogy nagyon sokan lebuktak az elmúlt években a vízhajtókon és szteroidokon, és kerültek hosszabb rövidebb időre, vagy végleg eltiltásra a versenyzéstől. Neves és kevésbbé neves magyar versenyzők is vannak a listán. Ezen felül mindenképpen tévedés azt hinni, hogy ténylegesen fogyni lehet diuretikumokkal. A legjobb ami történhet, hogy lapos és puha leszel, és egyéb bajod nem lesz. A jó alakot, vékony bőrt, alacsony testzsírt nem ezekkel az anyagokkal, nem így lehet elérni. Ha zsíros és puhány, vizes vagy, akkor aerobozz, diétázz, emeld a súllyokat, dolgozz meg a testedért, de ne légy őrült!

Testünk vízháztartása

A szervezet folyamatosan arra törekszik, hogy sejtjeinek, különböző folyadéktereinek (érpálya, sejtek közti folyadéktér, sejten belüli tér) biztosítsa állandó térfogatát és ion összetételét, valamint ozmotikus koncentrációját. E működésnek egyik legfontosabb szerve a vese, jobban mondva a vesék, hiszen páros szervről van szó. Szerepük van a vérnyomás és a vörösvértest-szám szabályozásában is (ertropoetin képzés) és még számos bonyolult folyamatban. A vesék működési egysége a nefron, ez egy burokba zárt érgomolyaggal indul, egy folyadék szállító csőben folytatódik és némi kanyargás után a vesemedencébe szállítja a vizet és az ásványianyagokat, kiválasztott gyógyszereket és az anyagcsere egyéb hulladékait. Innen a húgyhólyagba majd a húgycsőbe kerül a vizelet (vagy a kő), és távozik. A glomerulus (a tokkal borított érgomolyag) bemenő ereinek nagyobb a keresztmetszete mint a kifelé haladóknak, a nyomáskülönbség átpréseli az érfalon és a további hártyákon a falon áthaladni képes anyagokat, vizet, ionokat stb. Betegségek miatt fehérje és más itt nem kívánatos anyagok (pl. szőlőcukor-glükóz) is távozhatnak szervezetünkből ezen az úton. A szűrlet mennyiség naponta 180 liter. A visszaszívó működések hatására csökken le ez az érték arra a napi 1-2-3 literre, amit általában ténylegesen kiválasztunk. A visszaszívás a “szállító cső” (tubulus) különböző szakaszain különböző módokon jön létre. Az egyes vizelet(víz)hajtók-diuretikumok ezeken keresztül hatnak a kiválasztott vizelet mennyiségére, és a különböző hatásmódok miatt más-más kockázattal jár egyiknek vagy másiknak az alkalmazása. Mindegyik vízhajtó nátriumot is ürít a víz és más ásványianyagok mellett.

Vizelethajtókat normál esetben valamely vizelet vagy folyadék kiválasztási zavar (vesebetegség vagy szívbetegségek, ödémák stb.) esetén használnak. Számos vizelethajtó hatású gyógyszer és anyag van.

Sajnálatos, hogy a súlycsoportos sportok és a testépítés követelményei a sportban is elterjesztették ezeket az anyagokat, amelyeket rajtuk kívül még étkezési zavarokban használnak, hasonló módon, önkezelésre. Ennek egyik legnagyobb veszélye, hogy helytelenül alkalmazva a szívműködés során lezajló elektrolit áramlásban okoznak zavart, kiürítve vagy bentartva pl. a káliumot a szervezetben. A hipo- vagy hiperkalémia egyaránt ritmuszavart okoz vagy megállítja a szívet, szívmegállás után meg már nem sokat lehet tenni, orvosok nélkül. Tehát az a számunkra legfontosabb tulajdonságuk, hogy míg a szteroidok esetén csak nagy (pénz) értékű és az izomépítő hatást sokszorosan kiváltó mennyiségű szteroid okozhatna (leginkább elméleti szinten) halált, addig a vízhajtók, hasonlóan más gyógyításra használt, anyagcserére közvetlenül ható anyagokhoz viszonylag rövid úton a temetőbe juttathatnak. Most persze sokan ingatják a fejüket, hogy nem úgy van az, azé’ nem szokás vízhajtók szedésében meghalni. Hát szerencsére ez nem általános, bár volt már rá példa. Direkt szerencse, hogy csak versenyzők számára van némi értelme használatuknak, mert a strandon nem menő szálkásan összeesni és görcsökben fetrengeni, ami versenyeken elég gyakori (legalábbis a kelleténél gyakoribb), ennek az is az oka, hogy mindenki manipulálja valamilyan módon, ha nem is gyógyszerekkel a víz és elektrolit bevitelét, amit a szevezet jobban vagy rosszabbul tolerál. A balesetek gyakoriságát csökkenti, hogy az egyszeri mindent nyomó gyúrós, ha nincs gyakorlott segítsége (amire viszont sok példa van) képtelen étrendjét, edzéseit, dózisait megfelelően összeállítani, el se jut a versenyig. Másrészt a gyakorlott guruk gyakran ott állnak a versenyzők háta mögött, és valaki csak ért a dologhoz annyira, hogy mondjuk egy kálium megtartó vízhajtóhoz nem ad külön káliumot, hogy így állítsa le a keringést. Az alkalmazás ritkasága vagy mérsékelt volta is ok lehet a balesetek ritkaságára, remélem nem vagyok túl optimista ezzel a mondatommal (ha elmész az említett honlapra, eldöntheted magad). A végső ok az emberi szervezet ellenállóképessége, tűrőképessége, ahogy megpróbálja fenntartani életfolyamatait az elektrolit szint és vértérfogat, folyadéktér-térfogatok csökkenése mellett. A ráncos bőr, hegyes orr, öreges arc a kiszáradás jele, ezt a szervezet jobban vagy rosszabbul tolerálja, de semmiképpen sem normális állapot. A fogyókúrát nem lehet vízhajtókkal pótolni. Nem véletlenül kezdik el tölteni az infúziót egy-egy profi versenyzőbe is, ahogyan erről az újságok -híradások is beszámolnak (aminek az oka, mint tudjuk a vegyszermentes elektrolit, víz, szénhidrát manipulálás is lehet).

A lényeg az, hogy biztonságosabb kívül maradni a pályán, vagy veszteni, mint addig szedni ezeket a szereket, míg összeesünk. Akkor már inkább a pacal, meg a rántott velő és óriási testzsír, vagy legalább a tájékozottság. Itt nincs kifogás, nem lehet túl tudományos az info, mer’ nem mondhatom nyugodtan, hogy bevállalom, minden tudás nélkül, és még alapos tájékozódás utáni használatnál is szükség lehet azonnali egészségügyi beavatkozásra. Ez esetben sem helytálló, még kevésbbé helytálló a szteroidok mellett is felhasznált érvelés, hogy betegek is kapnak diuretikumokat hasonló dózisban: a betegek ellenőrzötten és megfelelő folyadék-ásványianyag bevitel mellett kapják ezeket, és az érvelés hiányossága, hogy a mellékhatásokat a mindkét esetben azzal a felkiáltással vetik el, hogy “az aki meghalt vagy akinél mellékhatás jelentkezett, az már eleve májbeteg, vesebeteg vagy bármi volt”. Pont ezért kapott gyógyszert, hogy tovább éljen, és kontrolláltan is mellékhatások jelentkeznek.

!!!!Nem elhanyagolható, hogy a beteg emberek inni is szoktak!!!!!

A testépítők sokszor drogkombinációkat alkalmaznak felkészülésük során (un. naturál sportolók is sajnos), a verseny előtt pedig szigorúan megszorítják a folyadékbevitelt és különböző dehidratáló technikákat alkalmaznak. Számtalan riportban nyilatkozzák a versenyzők, milyen hosszú ideig mennyit ittak (illetve nem ittak, akár semmit sem) közvetlenül a verseny elötti napokban. Mindez érthető, hiszen mindenki száraz és éles akar lenni, de kevesen gondolnak bele, hogy a színpadon milyen erős küzdelem zajlik, nem csak a résztvevők közt, de a versenyzők testében-testével is. Kontrollálni az izmokat, miközben vérük vércukorszintje gyakran már napok óta a padlón van, és a még normális értékek alsó határán helyezkedik el, az izmok nem akarnak engedelmeskedni, a gondolkodás lassult, a tudat a szénhidrát és vízhiánytól tompult, akár tudatzavar is felléphet, hát nem könnyű. A diéta, a szénhidrát hiány (már akinél) testet-lelket megterhelő, és a vér is “lassabban” áramlik, a hemoglobinszint emelkedik, a vér viszkozitása megnő, mindez a dehidratáció következtében. Logikus, hogy megemelkedik az érrendszeri problémák, például a trombózis veszélye.

A vízhajtókról sokkal kevesebb használati leírást olvashatunk az interneten vagy újságokban, a legtöbb szerző és sok versenyző mindenkit óva int a használatuktól, aminek a már fent vázoltak az okai. Senki sem akar felelős lenni a bekövetkező balesetekért, és a mindenütt elterjedt “a több jobb” hozzáállás, ami miatt az emberek az eredményhez szükséges szteroidoknak két-háromszorosát fogyasztják, itt nagyon súllyos következményekkel járhat.

Még a majdnem minden szerhez pozitívan hozzáálló Anabolikus szteroidok (W. Hawk) című könyv is izomgörcsökről, lassúbb véráramlásról, nőiesedésről, keringés kollapszusról és extrém esetben halál bekövetkezéséről számol be diuretikumok használata estén. Arra is gondolni kell, hogy minél szárazabb és a folyadékbevételét a versenynek megfelelően korlátozó a sportoló, tehát minél jobban felkészült, annál nagyobb az esélye, hogy jó versenyforma helyett túladagolja a vízhajtókat és súlyos komplikációk jöjjenek létre, hiszen már eleve dehidratált állapotban van. A spironolactonról, azaz Aldactonról a következőket írja a fenti könyv: “…Kálium megtartó vízhajtó, viszonylag gyenge diuretikus hatással, tilos hozzá gyógyszeres káliumot fogyasztani. Antiandrogén hatású, ezért nők antiandrogénként fogyasztják szteroidkúra mellé…“. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a spironolacton a Humán farmakológia könyv szerint nőkben menstruációs zavarokat és férfiasodást idéz elő, míg férfiakban nőiesedést. Az antiandrogén hatás nőknél kétséges, csakúgy mint az összes többi információ, melyekért viszont semminemű felelősséget nem vállal a szerző, érthető módon. Szerinte verseny előtt 5-6 nappal napi 2 darab 50 miligrammos tablettát szokás bevenni. Az antiandrogén hatást Scott Abel is leírja, de az okot nem részletezi. Feltehetőleg leszorítja a receptorról az erős androgén hormont, hiszen ez egy szteroid hormon blokkoló anyag, vizhajtó család, tehát megvédhet az erős mellékhatásoktól de az elvárt hatásoktól is. A *furosemidről a következőket olvashatjuk: “…Röviddel a verseny előtt alkalmazzák, a verseny előtt egy-két nappal, hatása egy órán belül jelentkezik és 3-4 órán keresztül hat. Napi 1-2×20-40mg-ot használnak, néha káliumkloriddal, ami jelentős kockázatot rejt magában, csakúgy mint maga a szer, ami feltehetőleg felelősé tehető Momo Benaziza és Heinz Sallmayer haláláért is…“. Mindezt a csökkent folyadékbevitel melletti alkalmazás idézi elő, ellenkező esetben viszont nincs semmi értelme vízhajtókat szedni (egészségeseknek egyébként sincs). Kombinált szerekről is szól, melyek mellé nem ajánlott kálium kiegészítést alkalmazni. Az idézett adatok közelítik vagy meghaladják a vízfelesleggel rendelkezők számára ajánlott adagokat, márpedig dehidratált állapotban NINCS felesleges víz a szervezetben. A kombinált szereknél még kevésbbé egyértelmű az elektrolit-háztartásra gyakorolt hatás. Kálium ürítő szereket kálium kímélő szerekkel szoktak kombinálni hogy ellensúllyozzák egymás hatását. Ezt a hatást képzetlen ember nem képes fölmérni, ami növeli a balesetveszélyt.

Lássuk most miként hatnak az egyes szerek. Dozírozást tőlem senki ne várjon, és a fel-fel bukkanó underground használati utasításokat (például a fent idézetteket, mely információknak különböző átiratai széles körben elterjedtek) mindenki erős kritikával kezelje: Tapasztalatai csak versenyzőknek vannak, de az efféle információk nem tőlük szoktak eredni. Még ha úgy is volna, az egyéni szokások, a test tűrőképessége, a táplálék és folyadékbevitel, a test víz-ásványianyag tartalma baromira erősen befolyásolják az egyébként X-nél vagy Y-nál bevált módszer hatásosságát és veszélyeit. Ugyanazt a dózist beszedve nyugodtan meghalhat bárki, utána maximum kísértetként küldheti el a tanács adóját, guruját a ***** anyjába. Ezek nem szteroidok, hogy ha nem eszel mellé eleget, legfeljebb nem hat, ha rosszul szeded melled nő, nem lehet eleget sulykolni hogy mindenki kerülje messzire ezeket a gyógyszereket (is). Ha egyszer baj nélkül be is jött egy szer, máskor, más körülmények között vagy másnál nem biztos hogy be fog jönni. Senkinek sem a lelkiismeretére vagy bűntudatára szeretnék hatni, csak a józan eszére.

A karboanhidráz-gátló vizelethajtók:

A proximális tubulusban hatnak, csökkentik a Na+/H+ cserét, leginkább a H+ kiválasztás gátlásával, tehát több Na+ marad a vizeletben, nagyobb lesz a vizelet térfogata. A karboanhidráz a víz és széndioxid hidrogénkarbonáttá alakulását, majd karbonát és hidrogén ionra való szétválását, diszociációját gátolja. Ha nincs elegendő H+, a Na+ nem tud visszaszívódni erről a szakaszról. Viszonylag kevés mellékhatásuk van. A külön adagolt kálium (kálium klorid) irritálhatja a tápcsatorna nyálkahártyáját, akár fekélyt is okozva. Az elektrolitzavarokat a megnövekedett kálcium kiválasztás is fokozhatja, ami vesekőképződés kockázatát is növeli. Növelik a vér ammónia tartalmát, ritkán bőrreakciók, vesekárosodás léphet fel. Máj és vese problémáknál kerülendő. Az acetazolamid (Huma-zolamide) tartozik ebbe a csoportba. Gyenge hatásúak, hiszen a későbbi tubulus szakaszokról vissza tud szívódni a Na+. A HCO3- a szervezet pH viszonyait is szabályzó puffer rendszer része, metabolikus acidózis-savasodás (hiperclorémiával) és K+ hiány jöhet létre. Káliummal együtt alkalmazzák, ami túladagolva halált okozhat.

Thiazid vízhajtók:

Kéntartalmú diuretikumok melyek hatással vannak a cukor anyagcserére is. A Henle-kacs felszálló ágán, valamint a distális tubulus elején gátolják a Na+ visszaszívást. Fokozott a Na+, Cl-, K+ és Mg++, kiválasztás, ez utóbbi is az izomgörcsök kialakulásának növeli az esélyét. Ritkán életveszélyes nátriumhiány léphet fel. A kálium hiány a szív működésre hat különösen negatívan (ritmuszavart okozhat), de köszvényes roham is jelentkezhet alkalmazásakor. A már említett diabetogén hatás a vércukorszint emelkedésével jár, rontja a glükóztoleranciát. Ez nem tartós, a szedés befejeztével megszűnik. Erőteljes izomgörcsök jelentkezhetnek. Ilyen diuretikumok: hydrochlorothiazid, clopamid, chlorthalidon (Hygroton). Növelik a vér ammónia tartalmát. Gyengeség, szédülés, kimerültség, impotencia is felléphet. A chlorthalidon eltérő szerkezetű, de hasonló hatású vegyület, amelynél hányinger, hányás, májproblémák, fejfájás, bőrvörösség, székrekedés, hasmenés jelentkezhet. Mindkét vegyület típus növeli a klór (kloridion) kiválasztást, mindkét vegyület típus alkalosist hoz létre, ami főképp a fokozott klór vesztéssel van kapcsolatban.. Az étkezéssel fogyasztás növeli a hydrochlorothiazid, chlorothiazid felvételét. Hosszan, 12-24 órán keresztül is hatnak.

Kacs diuretikumok:

Hosszan elnyújtot hatású szerek. A Henle-kacs felszálló ágán hatnak, gátolják a Na+ és Cl- ionok reabszorbcióját, de a kálciumnak és magnéziumnak is csökkentik a vérplazma-szintjét. Ilyen diuretikumok a furosemid (Furosemid) és etacrynsav (Uregyt). Káliumhiány (pótlás szükséges, de túladagolása halált okozhat), émelygés, hányás léphet fel, a hallást is károsíthatja, a húgysavszint is emelkedik hatására, ami köszvényes roham kiváltója lehet. Fülzúgás, szédülés, átmeneti vagy maradandó süketség léphet föl, hasonló hatású antibiotikumokkal kombinálva, vagy nagyobb adagnál ez a veszély fokozódik. Leggyakoribb mellékhatás a folyadék- és elektrolitháztartás zavara, a vértérfogat csökkenéséből, csökkent kloridion, nátriumszintből kalciumszintből, káliumszintből, magnéziumszintből fakadóan, és alkalosis is fellép. Alkalmazásának ezért következménye lehet olyan erős görcse az izomzatnak, amely már az életet is veszélyezteti. A vércukorszintet ezek a diuretikumok is emelhetik. Talán a legveszélyesebbek mind közül.

Az aldoszteron hatását blokkoló szerek:

Az aldoszteron szteroid hormon, ami a disztális tubulus Na+ visszaszívására, a kálium- és hidrogénion nagyobb mérvű ürítésére hat. Blokkolása megakadályozza a nátrium -kálium cseréjét, a nátrium és víz nem szívódik vissza, a K+ és Mg++ pedig a szervezetben marad. Ez tehát kálium kímélő vízhajtó, amit NEM szabad nagyobb káliumbevitel mellett alkalmazni! Nátrium hiány alakulhat ki (különösen más szerekkel kombinálva), huzamos alkalmazása gynecomastiához vezet (szteroid hormon receptorra gyakorolt hatás, reverzibilisnek, tehát nem maradandó elváltozásnak írják le, testépítőket ez a veszély kevéssé fenyeget a rövid időtartamú alkalmazás miatt), a kálium felhalmozódhat a szervezetben, ami szívmegállást okozhat akár külön KCl bevitel nélkül is, de ezt az étrend is befolyásolja. Impotencia, nőkben menstruációs zavarok és androgénszerű hatás léphet fel. Ezekre a gyógyszerekre példa a spironolacton (Verospiron) és a kalium cancrenicum (Aldactone). Az étkezéssel fogyasztás növeli a spironolacton felvételét. Hatása -mint a szteránvázas vegyületeknek illetve szteroidreceptorokon ható anyagoknak általában- elnyújtott, a bevétel után nyolc órával kezdődik és több napig tart. Hiponatrémiát okozhatnak, különösen kombinációkban más vizelethajtókkal.

Kálium megtartó szerek:

Célzottan a disztális tubulusra és a gyüjtőcsatornákra hatnak, a Na+, Cl- kis mennyiségben kiválasztódik, a kálium, kalcium, magnézium kiválasztás gátlódik. Önmagukban káliummal nem szabad együtt alkalmazni ezeket, de egyébként sem ajánlott kísérletezni! A hyperkalémia szerencsére nem túl gyakori mellékhatásuk. Ezt gyengeség, izomgörcsök jelezhetik. Acidózis -a klór csökkent kiválasztása miatt hyperchlorémia lép fel-, hányinger, hányás, hasmenés, fejfájás, szédülés is előfordulhat. Két vegyület van forgalomban: a triamterene és az amilorid. Amilorid hatóanyagot hydrochlorothiaziddal kombinált tablettában is forgalomba hoznak, ami módosítja ezt a hiperkalémiát is előidéző hatást, de ezeket a szereket a vér elektrolit koncentrációjának ellenőrzése mellett szokták orvosok alkalmazni, amire otthon nincs lehetőség. Pár óra alatt fellép hatásuk és viszonylag rövidebb ideig tart. Mellékhatások esetén azonnal orvoshoz kell fordulni!

Xantinok:

A coffein, theophyllin, theobromin tartozik ide, gyenge hatásúak, leggyengébb a koffein. Gátolják a Na+, Cl- visszaszívást, növelik a glomeruluson átszűrt folyadék menyiségét. A K+ űrítés nő hatásukra. A teofillin könnyen túladagolható nehéz dozírozni, mert a hatékony és már mellékhatást okozó adag között kicsi a határ (ezek is doppinglistás szerek, a koffein csak bizonyos koncentrációban lehet jelen legálisan vérben, viszont elég nagy dózisban elviselhető). A theophyllin mellékhatásai: remegés, fülzúgás, görcsök, tudatzavar, szapora pulzus, ritmuszavarok, hányinger, hányás, emésztőszervi fájdalom, vérzés, álmatlanság, ionháztartás zavarok, halál. Ezek a hatóanyagok mérsékelt mennyiségben kávéban, teában megtalálhatóak (csersavtartalmuk nem előnyös az emésztőrendszer számára), és van egy enyhe vízhajtó hatásuk. Egyéb alkalmazásban életveszélyesek lehetnek, különösen a teophyllin. Kötve hiszem, hogy ezekkel bárki a többi valódi vízhajtóhoz hasonló arányt elérhet.

Mellkékhatások

Ozmotikus diuretikumok nem elterjedtek, más sportokban infúzióban alkalmazzák ezeket leginkább. Számos komoly mellékhatásuk van (pl.: vesekárosítás), doppinglistásak, csakúgy mint a fentiek.

Néhány mellékhatás egy thiazid diuretikumnál a gyógyszerhez mellékelt leírásból: “bőrkiütés, viszketés, sárgaság, végtag vagy ajak zsibbadás, láz, torokfájás, a vesék vagy erek gyulladása, szokatlan vérzés -a vérlemezkékre gyakorolt hatásból adódóan-, homályos látás, szabálytalan szívverés, hasi fájdalom-hasnyálmirigy gyulladás, légzési zavarok, erekciós problémák, gyengeség, köszvény” és a sor nem teljes. Túladagolásnál mit ígér a leírás? Lássuk: “ájulás, kóma, shock, szabálytalan szívverés, izomgörcsök, émelygés, szédülés“. A mellékhatások nem azonos arányban tapasztalhatóak és van amelyik csak huzamos használat után jelentkezhet. Ehhez hasonló a lista minden vizelethajtónál, és még nem is beszéltünk az egyes gyógyszerek között fellépő kölcsönhatásokról, pedig az ionháztartást, a vér nátrium, kálium stb. szintjét sok anyag befolyásolja.

A szerkombinációk tehát növelhetik a rizikóját a diuretikum abúzusnak. A vérnyomáscsökkenés a keringés leállását okozhatja.

Mindegyik vízhajtó igényelné a vér ionösszetételének ellenőrzését. Kálium megtartó vízhajtók nem kombinálhatóak más káliumkímélő diuretikumokkal, de az egyik leglényegesebb a nátriumot ürítő szereknél (gyakorlatilag mind) a sóbevitel fenntartása, mert ellenkező esetben a nátriumszint kóros csökkenésével kell számolni.

Kevés rosszabb választás van a vízhajtóhasználatnál: ésszerű alkalmazásnál a legtöbb doppingszer biztonságosabb ezeknél!

Persze senkit sem bíztatok ezek használatára, sőt. Naturálnak lenni sokkal megnyugtatóbb.

Lehetséges mellékhatás -a vérvolumen csökkenése miatt bekövetkező shock (lásd lent), ami a kiszáradás miatt jelentkezhet a testtömeg 5-10%- és nagyobb százalékának megfelelő folyadékveszteség esetén. Életveszélyes állapot, ami a folyadékvesztés és a pótlás hiánya miatt lép fel ebben az esetben. A folyadékhiány tüneteit az is befolyásolja, hogy a szervezet ionháztartása milyen irányba változott. Keringés összeomlás következhet be például nagy nátriumveszteség következtében. A túl nagy folyadékbevitel is veszélyes lehet (elektrolitmanipuláció), ha meghaladja azt a határt amit a vesék még ki tudnak választani, például egy fel nem ismert vesebetegségnél. Ekkor agyödéma léphet fel.

Láthatjuk, hogy nem szabad a szervezet vízháztartásával játszani, és minél komplikáltabban , minél erőteljesebben machináljuk azt, annál nagyobb a kockázat. Vigyázzunk magunkra!

Az itt leírtaknál törekedtem a pontosságra és alaposságra, de ez a cikk nem használati utasítás a vizelethajtókhoz. Semmilyen vízhajtó nem használható “ésszerűen” korlátozott folyadékbevitel mellett, tehát testépítő, boksz stb. versenyekre készüléshez. Az ilyen célú alkalmazásért felelősséget nem vállalok, a káliumpótlás alkalmazása, ennek mértéke, a vízhajtó adagja csak orvos által és csak beteg emberek számára, személyreszabottan meghatározható.

Tihanyi András

Szószedet:

Shock:
Több változata van, minket itt a vértérfogat csökkenése miatt fellépő shock érdekel. Folyadék és elektrolitvesztés is előidézheti (izzadás exiccosis, dehydratiós shock), amit erős hányás, hasmenés vagy vizelethajtók válthatnak ki. Idővel egyre súllyosbodnak a tünetek, beavatkozás nélkül bekövetkezik a halál. Ezt pont a szervezet kompenzáló működése idézi elő, szaporodik a szívverések száma, a test a létfontosságú szervek vérellátására koncentrál, ám a szervezet egésze nem kap elegendő oxigént, tápanyagot. Nélkülözhetetlen az orvosi ellátás.
Acidózis(metabolikus):
Akkor lép fel, ha az anyagcsere során zavart szenved a savas kémhatású anyagok eltávolítása a szervezetből, vagy felborul a pufferrendszer, ami a vér pH-ját biztosítja. Az emberi test csak néhány tizedes pH változásokat tud elviselni. A szervezet szapora légzéssel igyekszik kompenzálni ezt a helyzetet, CO2-t eltávolítva. A bikarbonát nagyobb arányú ürülése során is felléphet, a központi idegrendszerre gyakorol negatív hatást. Ha az acidózis (savasodás) egy ponton túlmegy (pH 7 alatt), a zavart ember komatózus állapotba kerül. Már a zavartság fellépésekor orvosi ellátást igényel, halálhoz is vezethet.
Alkalózis(metabolikus):
Nagy sóvesztés esetén lép föl. Kezdetben remegés jelentkezik, majd az izmok görcskészsége nő, később tetániás állapot alakul ki, nagyon erős görcsökkel. Életveszélyes lehet, orvosi ellátást igényel.
Kollapszus:
Az agy vérellátása romlik, hirtelen fülzúgás, vérnyomásesés, összeesés, eszméletvesztés következik be. Az állapot magától rendeződik, átmeneti jelenség.
Hipokalcémia:
A szükségesnél kisseb Ca++ koncentráció életveszélyes izomgörcsöket, tetániás görcsöket okoz.

Irodalom:

  • Belgyógyászat-Tömör összefoglalás, szerk. Petrányi Gyula, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999
  • Élettan-Kórélettan, szerk. Dr. Ormai Sándor, Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999
  • Humán farmakológia, szerk.: Vizi E. Szilveszter, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 2002
  • Insulin as an anabolic: hypoglycemia in the bodybuilding world
    Konrad C, Schupfer G, Wietlisbach M, Gerber H.
    Anasthesiol Intensivmed Notfallmed Schmerzther. 1998/07/01 00:00;33(7):461-3.
  • Metabolic profiles, diet, and health practices of championship male and female bodybuilders.
    Kleiner SM, Bazzarre TL, Litchford MD.
    J Am Diet Assoc. 1990 Jul;90(7):962-7
  • Nutrition and the precontest preparations of a male bodybuilder.
    Hickson JF Jr, Johnson TE, Lee W, Sidor RJ.
    J Am Diet Assoc. 1990 Feb;90(2):264-7.
  • Túry Ferenc-Szabó Pál: A táplákozási magatartás zavarai: Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2000
  • W. Hawk: Anabolikus szteroidok, Phantom Sport Publisher, Croatia, 1997