Az X-files egyes fejezetei, ill. a különféle teljesítményfokozók egyes leírásai, valamint a benne olvasható kúrák a shop.builder szteroid adatbázisában már megtalálhatók – az alábbi cikk pedig a könyv elején olvasható bevezetőt tartalmazza, ami szigorúan a könyv szerzőjének az álláspontját tükrözi a témában.

Kedves Barátom!

Ebben a bevezetőben szeretnék eloszlatni néhány általános téveszmét, ezért ez a rész nem csak azoknak szól, akik az új információk miatt vették meg a könyvet. Ez a rész mindenkinek szól. Mindenkinek szól, és talán pont ez az, amiért itt-ott elég szókimondóra sikerült.
Te most egy olyan könyvet tartasz a kezedben, mely eddig nem látott részletességgel mutatja be az “X-aktákat” – mindezt magyar nyelven. Mindenekelőtt szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akik sértőnek találják a könyv tegeződő hangnemét, de ha őszintén belegondolunk, a könyvet megvásárló emberek nagy része sportoló, és én úgy érzem, hogy Mi, sportolók, nem kellene, hogy idegenként tekintsünk egymásra. E könyv megírása – úgy éreztem (és nagy valószínűséggel te is, aki megveszed), hogy napjainkra elengedhetetlenül szükségessé vált. Ugyanis: a mai teljesítményfokozó szerekről – kezdve a reggeli csésze kávétól a Parabolanig – az adatok többnyire szájhagyomány útján terjednek. Ezen túlmenően gondolni sem merek azokra a tömegekre, akik saját maguk találják ki, hogy miből mennyit, aztán majd csak lesz valahogy. Aki többé-kevésbé jártas a témában, az feltehetőleg olvasta az Anabolikus szteroidok című könyvet, és maga is tudja, hogy mára a könyv már elavult. A könyvben szereplő adatok többségét 1996 előtt megjelent irodalomból merítették, ami nem baj, de azóta igen sok minden történt, és ha folytatom a gondolatsort, a végén arra jutunk, hogy lassan 10 évvel ezelőtti adatok alapján tájékozódunk, tehát nem vagyunk naprakészek, holott ez lenne a legfontosabb. Kötelességem leírni, hogy A KÖNYVBEN SZEREPLŐ ADATOK CSAK TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰEK, CSAK AZ ISMERETTERJESZTÉST SZOLGÁLJÁK! A KÖNYV NEM HASZNÁLATI UTASÍTÁS A TELJESÍTMÉNYFOKOZÓ SZEREK SZEDÉSÉHEZ! MINDEN ESETBEN SAJÁT FELELŐSSÉGED, HA EZEKHEZ A SZEREKHEZ NYÚLSZ. De nem vagyok naiv, jól tudom, hogy ha valaki olvassa e könyvet, akkor a benne található adatok alapján fog tájékozódni; ez egyértelmű.
Azonban tudnod kell, hogy minden ember különböző, a hatások/mellékhatások egyénenként eltérőek! Jól jegyezd meg: bár a mellékhatások többsége, amikről beszélnek, igencsak eltúlzott, de mind lehetséges mellékhatás! Mind előjöhet, főleg ha megadózisokat használsz! A könyvben előforduló megadózis kifejezéssel kapcsolatban valamit tisztázni kell: a sportolók többsége orvosi mércével mérve megadózisokat használ. Amikor megadózisokról beszélek a könyvben, akkor sportolói mérce szerinti megadózisra gondolok. (Ha nem érted, figyelj: 500mg tesztoszteron/hét hallatára elég sok orvos felkapná a fejét, a sportolók többsége ezt az adagot még viccesnek találja. 3000mg/hét már sportolói mércével mérve is megadózis.) Fontosnak tartom megjegyezni, hogy amikor sportolókról beszélek, akkor minden sportolóról beszélek. Senki ne áltassa magát azzal, hogy csak testépítőkre gondol, mint az emberek általában “koksz” címszó alatt. Vagyis amikor sportolókat említek, akkor abba ugyanúgy beletartozik a kerékpáros, az úszó, a focista, a kajakos, de a helyhiány a felsorolás teljességét lehetetlenné teszi.
Miért van akkor mégis az, hogy a könyv a súlyzós edzést végzőket célozza meg alapvetően? Egyszerű: mert a legtöbb egyéb sportot űző ember túlságosan prűd ahhoz, hogy megvegyen egy ilyen könyvet. Mire alapozom mindezt? Valószínűleg veled is megtörtént már, hogy egyéb sportág képviselői megkérdeztek, hogy mit és hogyan csinálsz. Te erre elmondtad, hogy ebből ennyi, abból annyi, majd mikor elkezdtél érdeklődni, hogy ők mit és hogyan, akkor jött a “mi nem szedünk ilyeneket, mi kajakosok vagyunk”. És most nem a kajakosokat akarom megbántani vagy lejáratni, sőt, bocsánatot is kérek tőlük.
Szinte bármely sportág versenyzőit említhettem volna. És folytatva a történetet, ilyenkor csak állsz ott, és nem érted, hogy most teljesen hülyének néznek, vagy tulajdonképpen mi is van. Akkor inkább nevessen egyet, mondja azt, hogy bocs, de nem szeretnék ilyenekbe belemenni, vagy valami ehhez hasonlót. De mikor egy valamelyest hozzáértő ember első ránézésre behatárolja, hogy mi lehet a használt “cucc”, akkor miért várják el, hogy ne kapj röhögő görcsöt egy ilyen kijelentés hallatán? Ekkor azt szoktam mondani, hogy vagy beszélgessünk normálisan, vagy inkább ne is beszélgessünk.
Mielőtt rátérnék a különböző hatóanyagok részletes ismertetésére, szeretnék még néhány félreértést eloszlatni. Először is a sportolókkal kapcsolatban:
Engem személy szerint felháborít az, mikor azt hallom, hogy minden testépítő kokszol, mind impotens, mind tönkreteszi magát, csak mi cuccolunk, meg hasonló baromságok.
Akkor jegyezze meg mindenki örökre: bár hivatalos, pontos adatok nincsenek, és sosem lesznek, egyesek szerint a kerékpárosok jócskán előrébb járnak, mind a felhasználók arányát, mind a használt mennyiséget tekintve! És nem kell szégyenkeznie a focistáknak, futóknak sem, ők is előttünk járnak.
Butaság? Igen? Akkor nézz körül a 17 éves, megyei szinten focizó játékosok között, és ha valaki bevallja, mi megy ott, akkor már elképzelni sem fogod tudni, mi mehet a külföldi élvonalban. Ezek után a “mind impotens” részről szót sem kívánok ejteni, ez már a vicc kategóriájába tartozik.
Másodszor: sokan azt gondolják, hogy a dopping a modernkor problémája. Tévednek. A kokacserje létezett már az ókorban is, ugyanúgy, mint a guarana. Mindkettővel lehet teljesítményt fokozni, a kokacserje levelével érdekes dolgokat lehetett művelni, ha az ember elrágott párat.
Harmadszor: Doppingszerek – Szteroidok – Anabolikus androgén szteroidok. A három dolog korántsem ugyanaz! Doppingszer az, ami rajta van a doppinglistán, bár néhol ez már vicces – szerintem. Egyrészt: Ilyen ugye a koffein is. Hány ember is kávézik reggelente? Rengeteg. Ez nálam ugyanúgy doppingolásnak számít. És nem kell 5 liter kávét meginni egy pozitív teszthez. (Ehhez ugye pontosan 12 mikrogramm/ml kell a vizeletben…) Aztán ugye ezek az egyének magyaráznak, hogy fúj, dopping… Nem tudják pontosan, miről beszélnek.
Szteroidok: ez egy gyűjtőnév: vannak itt mellékvese hormonok, nemi hormonok, stb. Ennek csak egy fajtája az anabolikus szteroidok.
Anabolikus androgén szteroidok: ezeket hívják az egyszerűség kedvéért anabolikus szteroidoknak, erről szól ez a könyv. Elöljáróban megemlítenék egy pár dolgot: ezek mindegyikét lehet jellemezni 2 tulajdonsággal: anabolikus és androgén. Ezért nem szabad ezeket egy górcső alá venni, meg kell különböztetni inkább anabolikus valamint gyengén androgén, és erősen
androgén szereket. Persze van itt minden: gyengén anabolikus -gyengén androgén; közepesen anabolikus -gyengén androgén – lehet itt játszani a szavakkal. De ami általánosságban számít, az az androgén komponens. Általában a mellékhatások is ettől függnek (persze nemcsak ettől): ha gyengén androgén, akkor viszonylag enyhék a mellékhatások, ha erősen, akkor jelentősek lehetnek a mellékhatások is. Ez az, amiért nem szabad egy szín alá venni ezeket a szereket, általánosságban beszélni róluk, mert fajtánként igen eltérő tulajdonságaik lehetnek. Ha már ennyit emlegettük, lássuk mi az: anabolikus, androgén. Itt, a bevezetőben nem célom erről pontos leírást adni, irányelvnek szerintem elég is annyi, hogy az anabolikus alatt azt értjük, hogy mennyire javul a proteinszintézised és ezáltal a regeneráció, az androgén pedig a másodlagos nemi jellemzőket ötvözi: szexualitás, libidó, szőrösödés, agresszivitás, mélyebb hang, ilyenek. Később erre majd valamelyest részletesebben kitérek.
Mellékhatások, kísérő jelenségek. Mi is a különbség? Bár nehéz határvonalat húzni, véleményem szerint a mellékhatás negatív (pl. vér a vizeletben), míg a kísérőjelenség nem feltétlenül az (fokozott szexuális vágy…)
Mostanra talán már csak egy dolog maradt tisztázatlan: Miért is használják ezeket a szereket? Egész egyszerűen teljesítménynövelő hatásuk miatt. Fogadjuk el, hogy bármilyen óriási is a genetikai adottságok jelentősége, és bár hihetetlen eredményekre képes a szervezet (gondoljunk csak bele, mennyit is fejlődik a szervezet önerőből életének első 2 évében), mégis jóformán elenyészőek az esélyeink azok ellen, akik használják ezeket a szereket. Most persze nem arról beszélek, hogy 20 éve edzek tisztán, mondjuk futó vagyok, te 2 hete edzel és cuccolsz, aztán le fogsz futni 1500-on.
Most, hogy idáig eljutottál, mindegy, hogy milyen fokú előismeretekkel rendelkeztél, már van egy kis rálátásod a témára. Viszont hagy kérjek valamit! Arra kérlek, hogy olvasd végig e könyvet! Ne csak beleolvass találomra, hanem figyelmesen “pásztázd át” az elejétől a végéig! Ezáltal mélyrehatóbb ismereteket szerezhetsz, másrészt a hatóanyagok ismertetése közben felbukkan jó néhány gondolat, amit a legelső oldalon még nem volt bátorságom taglalni, akkor ugyanis ember nem lett volna, aki -látván a terjedelmet – egyáltalán nekiáll elolvasni ezt a bevezetőt.
Jó szórakozást és sok sikert kívánok további sportmunkádhoz!

Daniel Gray

Történeti áttekintés – avagy a közvélemény befolyásolásának magasiskolája?

Ebben a részben arról fogok információkkal szolgálni, miként befolyásolták az embereket az anabolikus szteroidokkal kapcsolatban, melyek voltak a kiváltó okok a kezdetben és ma. A kétkedők persze azt fogják mondani, elfogult vagyok, és megvádolnak avval, hogy ez a könyv igenis a teljesítményfokozó szereket akarja népszerűsíteni. Nekik annyit tudok mondani, hogy a következő sorok nem az én gondolataimat takarják. A saját véleményemet megtartom magamnak.
Akkor minek írom le? Mert ez az a rész, melyet igyekeznek eltitkolni a propaganda keretein belül, és úgy érzem, ezt is hallani kellene az embereknek. A most következő pár oldalon Brent Allen (MS, MBA) és Sidney Geldin (PhD) gondolatait fogom bemutatni, erős túlzással az ő cikkeiknek magyar fordítását mondom el.
Elég nehéz olyan témáról írni, amit első hallásra mindenki elutasít. De mostanra talán eljött az idő erre, mivel az orvosok közül is egyre több kezdi a problémát egy más nézőpontból közelíteni. Ez pedig az, hogy a lehető legőszintébben beszélnek a témáról, és nem csak a negatívumokat hangsúlyozzák ki. A fő hiba az, hogy nem kellene hazudni az igazunk védelmére, hanem kutatni kellene, aztán beszélni. És ez örök érvényű, mindegy, hogy melyik oldalhoz is állunk közelebb a témában. Brant Allen először nem akart neveket írni a cikkéhen, mert nem szeretett volna személyeskedni. Ez esetben viszont nem lett volna hihető az egész, így végül is a nevek említése mellett döntött.
Nézzük meg kezdetnek az orvosi nézőpontot:
Elsőként fogadjuk el, hogy az orvosok igenis konzervatív emberek.
Semmiképp sem mondanák azt, hogy a szteroidok működnek, ha ezek nem működnének, illetve nem mondanák, hogy veszélyesek, ha nem lennének azok. Mindazonáltal ha az AMA (American Medical Association) vagy az ACSM (American College of Sports
Medicine) kiadja hivatalos álláspontját valamivel kapcsolatban, akkor azzal senki nem szeret szembeszegülni. Ez idáig pedig “sportpolitikailag az volt a helyes”, hogy a melléhatásokat helyezték előtérbe, és degradálták a hatásokat. A legsúlyosabb azonban az – és ez talán a társadalom elvárása az orvosokkal szemben – hogy az orvosok nem mondhatják azt, hogy nem tudnak valamit. “Mi az, hogy nem tudja? Hisz Ő Az Orvos!” Vagyis valamit mindig mondaniuk kell. És úgy érzik, azzal, hogy elismerik azt, hogy a szteroidok működnek, azzal támogatják is azt, jelen esetben a droghasználatot.

Egy kis történeti áttekintés:

Miután Dr. John Ziegler sportolóknál alkalmazta a Dianabolt, az orvosok látni vélték a potenciális veszélyt. Azt állították, hogy a szer nem is növeli a teljesítőképességet, mindezt mindennemű tanulmány nélkül, mely alátámasztotta volna állításukat. Aztán mikor az atléták magukon érezték a hatást, nem ritkán komoly erőnövekedést, az orvosok megpróbálták a mellékhatásokat eltúlozva azokat előtérbe helyezni. És tették ezt megint megfelelő tanulmányok hiányában, melyekkel alátámaszthatták volna állításukat. Amikor az ACSM 1976-77-ben előállt első hivatalos álláspontjával, miszerint a teljesítményfokozó szerek nem fokozzák a teljesítményt, az összes atléta hitét vesztette a szervezetben. (Ezen nincs is mit csodálkozni…) 8 év múlva az ACSM felülvizsgálta álláspontját, de ez nem sokat segített. Köszönhető volt ez részben azoknak a doppingellenes aktivistáknak, akik továbbra is ragaszkodtak az 1976-os verzióhoz. A tapasztalati tények ellenére tagadták, hogy ezeknek a szereknek teljesítményfokozó hatásuk van, és tovább bizonygatták, hogy ezek olyan szerek, amelyeknek csak mellékhatásuk van, azok pedig életveszélyesek. (Ha volna is hatásuk, az minimális.)

A múlt doppingellenes aktivistája: Dr. Allan Ryan

Ha egy embert kellene megnevezni a fentiekkel kapcsolatban, az Dr. Allan Ryan lenne. Hihetetlen makacssággal, már-már elvakultan bizonygatta, hogy ezek a szerek egyszerűen nem működnek, bármilyen nemű erőnövekedés pusztán pszichikai jellegű, a méretbeli növekedés pedig kizárólag a vízvisszatartásnak tudható be. Szeretnénk azt hinni, hogy tényleg hitt abban, amit mondott. Viszont elég makacs volt ahhoz, hogy ne legyen nyitott semmilyen tudományos információra, mely állításának ellenszegült. Azt viszont előre látta, milyen mértéket fog ölteni a nem orvosi felügyelet mellett végzett gyógyszerhasználat, amit ma tapasztalunk. 1978-as cikkében, az “Anabolic Steroids: The Myth Dies Hard”-ban (Anabolikus szteroidok: a mítosz nehezen omlik le), amit a The Physician and Sportsmedicine-ben közölt, nem elégedet meg az ACSM által 1977-ben közölt állásponttal. Változtatásokat javasolt, melyek még inkább azt láttatják, hogy “a dolog” nem működik. 1981-es cikkében (Anabolic steroids are fool’s gold) ennél burkoltabb formában, de a következőt mondta: “Ne gyertek nekem tényekkel, nekem megvan a saját véleményem.”

A folytatás: Dr. Bob Goldman, az 1990-es évek fő aktivistája

Dr. Bob Goldmann ott folytatta, ahol Allan Ryan abbahagyta. 1984-ben – ugyanabban az évben, mikor az ACSM újrafogalmazta álláspontját – kiadta könyvét, a “Death in the locker room”-ot (Halál az öltözőben), mellyel egy csapásra a középpontba került. Az ő álláspontja a mai napig a középpontban maradt, mivel neki volt a legnagyobb tömegbázisa, és neki jelentek meg legnagyobb példányszámban cikkei. Több mint 500 TV- és rádióműsorban szerepelt, a Death in the locker room első és második része is bestseller lett. Tehát látható, hogy ismert és befolyásos ember volt.

A fent említett könyvben a következőt írja (Ahol nem nevezek meg forrást, ott a forrás a Death in the locker room II(1992)):

HDL – koleszterin
“A HDL-C (“jó koleszterin”) szintje a normálisnak számító 50mg/dl-ről gyakran esett vissza 5mg/dl-re a szteroid használó atléták esetében.”

Állítását mindössze 5 tanulmányra alapozta, ezek egyikében sem vettek részt atléták.Brent Allan egy tanulmány keretein belül 258, szteroidokat nem használó atléta HDL értékeit vizsgálta, az átlag érték 48mg/dl volt. A kísérletet elvégezte 46 Szteroid használó atlétán is, és mindössze 1 esetben tapasztalt 5mg/dl-t. Ez mindössze 2%. Viszont Bob Goldmann védelmére említsük meg, hogy a szteroidok igenis csökkentik a HDL értékeket, egy 256 szteroid használó atlétánál végzett tanulmány esetében az átlagérték 26mg/dl volt, ami közel 50%-os csökkenés, vagyis jelentős.

Vérnyomás
“A vérnyomás jelentősen emelkedik, mikor az egyén anabolikus szteroidokat használ…”

Megint 4 tanulmányra alapozott, és ezek közül csak egyben vettek részt atléták. „A vérnyomás emelkedése lehetséges, de általában nem jelentős” – írja Charles Yesalis.

Termékenység
“Néha a termékenységi károsodás visszafordítható, néha, különösen hosszabb használat esetében nem…” Charles Yesalis könyvében, az “Anabolic steroids in sports and exercrise”-ban a következőt írja:

“Nincs megbízhatóan dokumentált tanulmány arról, hogy az anabolikus szteroidok visszafordíthatatlan termékenységi problémákat okoznának”

Erőnövekedés
“Nincs megbízhatóan dokumentált tudományos tanulmány arról, hogy fenomenális eredmények – melyekről egyes használók beszámolnak… ”

A folytatás is hasonló.

Vessük most ezt össze a “Fundamentals of Human Performance” c. könyvvel, melyet George Brooks és Thomas Fahey írt. Ez a könyv a Texas Tech University-n kötelező olvasmány.
Egyébként Brent Allan is ezen az egyetemen doktorált.

Az írók arról számolnak be, hogy az atléták esetében 30 ill. 40 font súlynövekedés és 30%-os erőnövekedés általános volt.

Általános mellékhatások

“Az anabolikus szteroidoknak nagyon kevés haszna van, és ezek egyike sem éri meg, hogy vállaljuk azt a szörnyen magas kockázatot, hogy szedjük őket…”

Vessük ezt össze a WHO álláspontjával. Ez egy szervezet, melyet 1948-ban hoztak létre az ENSZ keretein belül, hogy az emberek ááltalános egészségi állapotát javítsa, védje. Ez a legjelentősebb ilyen jellegű szervezet. Egy 1990-es tanulmányban, melyben a szteroid használó férfiak termékenységét vizsgálták, a következőre jutottak: heti 200mg tesztoszteron enantát biztonságos,, hatásos és visszafordítható változásokat idézett elő a termékenységgel kapcsolatban.

Rák
Idézet az “Tennessean-ból”(1985)
“Jelenleg jó néhány atléta van ebben az országban, akik májrákkal sétálgatnak az utcán (szteroid használat miatt) és nem tudnak róla.”
Ez egy majdnem 10 éves állítás volt akkorra, mikor Brent Allan megírta véleményét, és ez idő alatt mindössze 3 olyan eset ismert, mikor ilyen szintű májkárosodás lépett volna fel. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehetett több, de a 3 elég messze van a több 100-tól.

Doppingvizsgálat

“A szájon át szedhető szteroidok 2-4 hétig, vagy még tovább is kimutathatóak”
Nagyon sok dokumentált eset van arra, hogy atléták még 10 nappal a verseny előtt is szedtek szteroidokat, majd a vizsgálat negatív volt. (Ez ugye alapesetben azt jelenti, hogy az atléta nem szedett szteroidokat… Injekciózható szteroidok esetében még rosszabb a helyzet, egyesek a verseny előtt 36 órával még adnak be tesztoszteron propionátot)

A dolog csúcsa
“Now that I’ve finished my research, I’m no longer open-minded”
Erről Brent Allen sem ír véleményt, én sem fogom leírni a sajátomat. Mindenki értelmezze saját maga. Én még lefordítani sem fogom.

Most pedig saját álláspontom: én is a doppingellenes felfogást támogatom. Igazából szerintem mindenki ezt támogatja, még a használók is. Mennyivel jobb lenne, ha a genetika, elhivatottság, akaraterő és a befektetett munka határozná meg, hogy ki mit ér el a sportban, nem pedig nagyrészt a “bátorság”, már ami a gyógyszerszedést illeti. Ennek módja viszont nem az, amit eddig láthattunk, hanem egy őszinte, tudományos alapokra épülő ismeretterjesztés, amiben a sportolókat nem becsapják, vagy az igazságot próbálják titkolni, ferdíteni.

Miért nem juthatunk oda, hogy A.S.C.A. legyen Magyarországon – avagy egy gondolatsor mindenkinek, aki a doppingtörvényen valamit is módosítani akar

Most egy olyan témát szeretnék tárgyalni, mely – attól félek – Magyarországon is hasonló lehet a közeljövőben, mint Amerikában. A címben szereplő A.S.C.A. az Anabolic Steroid Control Act, mely törvény Amerikában a szteroidokat, mint 3-as Besorolású (drogokat kategorizálja. Hogy értsük, ez mit jelent, Amerikában a kokain és a heroin is 3-as besorolású drog.

Az egész gyökere egy csodálatos dolgon leledzik, mégpedig abban, hogy valamiként gátat kell vetni a drognak, és védeni kell az egyén egészségét. Viszont a kérdés megoldása nem a büntetőjogban keresendő. Hogy miért nem? Ma már erre is tudjuk a választ.
A kérdés már alapvetően egy téves feltételezésen és általánosításon alapul, minthogy a doppingszerek károsítják az egészséget, gyengítik az immunrendszert. Ez a megállapítás nem helytálló. Vajon a nandrolone, amit többek közt HIV pozitív pácienseknél alkalmaznak, tovább gyengíti az immunrendszerüket? Nem, a nandrolone pozitív hatással van az immunrendszerre. És sajnos az ilyen és ehhez hasonló tényekkel sokan nincsenek tisztában, általában olyanok, akik az ilyen törvényjavaslatokról döntenek. Azzal, hogy a kábítószerekkel egy szintre helyezzük ezeket a szereket, vagy bármilyen büntetőjogi szankciókat alkalmazunk ezekre, pontosan az alapelvvel ellentétes folyamatokat fogunk táplálni. Mint tudjuk, amit tiltanak, és van rá kereslet, annak virágzó feketepiaca van. És ez még a kisebb gond. Eddig még csökkenne is a kereslet, és elérnénk célunkat a szigorító intézkedésekkel. Csakhogy gyesek a haszon reményében elkezdenek bizonyos szereket hamisítani. A kereslet pedig nem csökken számottevően. És adott kereslet mellett, ha több a hamis szer, egyre több ember fog hamis szereket szedni, amely szerek esetenként valóban károsak az egészségre. Ebből egyesek levonhatják azt a hibás következtetést, hogy az egészségkárosodást a szteroidok okozták, és a törvény jól működik, mert a többi embert védi a hasonló egészségkárosodástól. Csakhogy a fönti problémát nem a szteroidok okozták, hanem azok hamisítványai, melyek elterjedését pont mi idéztük elő az adott törvénnyel! Vagyis egy valóban nemes célból kiindulva sikerült előidézni egy problémát, mely az eredeti problémát jócskán túlszárnyalja.

És most jön a dolog csúnya része az orvosok felől: talán ők lesznek leginkább szenvedő, alanyai az egésznek. Egyrészt ha az orvos ír fel valamit a betegnek, akkor a beteget nem büntethetjük, mivel az egészsége érdekében kapott bizonyos szert. És mivel az nem büntethető, akinek papírja van róla – hisz ez neki orvosilag előírt – az orvosok forgalma meg fog élénkülni. Hálapénzekkel fognak próbálkozni az emberek, és mivel a jelenlegi helyzetben az orvosok rosszul fizetett emberek, lesz, aki el fogja fogadni ezt a pénzt, amivel az egyesek által paraszolvencia nevű dolgot fogjuk előremozdítani.
És ha már az egyén egészségéből indultunk ki, nézzük meg más aspektusból is, mit tettünk a törvénnyel. Az, akinek esetleg – mindegy, milyen okból: problémája van, vagy csak kíváncsiság – elmenne egy orvosi kivizsgálásra, nem meri majd elmondani (ki ismerne be törvénysértést, melyet szabadságvesztéssel sújtanak?), hogy szerinte mi is lehet a probléma gyökere, mint például magas vérnyomás, igen erős fejfájás, vagy potenciazavar. Ha nem tudjuk a kiváltó okot, akkor pedig segíteni is nehezebb, amivel szintén nem az egyén egészségét szolgáljuk. Most hangsúlyoznám, hogy többségében nem azok fognak ezeknek a problémáknak áldozatul esni, akik tájékozódnak, mielőtt bármihez is hozzákezdenének.

Amit gyakran felemlegetnek, hogy ezek a szerek agresszív viselkedést váltanak ki, és ez által a használó veszélyt jelent a társadalomra, ez szintén nevetséges. Eleve csak a szerek egy része (az erősen androgének) okozhat agresszivitást. De csak emiatt büntetni valakit? Az agresszív viselkedésből következő személyi sérülés következményeit a büntetőjog már szabályozza, ha pedig valaki csak agresszív, de nem csinál semmit, azt mi jogon büntetjük?
És milyen okból büntetjük őket, ha nem büntetjük az alkoholfogyasztókat, akik sokkal nagyobb veszélyt jelentenek? Vagy ők máshogy agresszívak? Az “alkoholos agresszivitás” más, mint az “androgén-agresszivitás”? Hát erre mondom én, hogy nevetséges.

Az esetleges büntetőjogi szabályozást pedig szinte lehetetlenné teszi, hogy a dolog nem körülhatárolt. Mi az, hogy doppingszer, amit tiltani akarunk? Van dopping, de doppingszerek nem léteznek. Gyógyszerek léteznek, melyeket beteg embereknek adnak azért, hogy gyógyulásukat elősegítsék. Amikor ezeket a gyógyszereket egészséges egyéneknél használjuk nagyobb teljesítmény elérése végett, az dopping, de nem “a dopping”, mert más módjai is vannak az ilyen jellegű teljesítményfokozásnak. Mindezek tudatában én – az egyszerűség kedvéért – mégis doppingszernek fogom hívni ezeket a gyógyszereket. És mi a doppingszer? Ami szerepel a doppinglistán. Csak hogy egy példát említsek: egy focistát több mint egy évre tiltottak el, mert Neocitran nevű készítményt használt, amit köztudottan megfázás esetén adnak. Menne börtönbe az is, aki megfázik, és gyorsabban akar meggyógyulni? És mindezt csak azért, mert ő sportoló? Kérem! Ha valaki doppingolni akar, az nem koffeint meg aszpirint fog használni meccs előtt. Vicc már szinte az is, hogy ha egy tesztelt sportoló bemegy az orvoshoz, hogy beteg, az orvos legfeljebb ráolvasni tud, meg felírni pár vitamint – amiket amúgy is szed – mert jóformán nem létezik gyógyszer, amire ne lehetne ráfogni, hogy nem teljesítményfokozásra akarta használni. Ha pedig a betegségről szóló orvosi igazolás felmentés az adott szerre, akkor megértjük, hogy miért van a Tour de France-on több nagyon erősen asztmás és vészes vérszegénységgel küszködő ember az indulók közt, mint egy kisebb ország teljes lakosságában. Valahol az alkotmány alapja, hogy az egyén szabadsága addig tart, amíg nem korlátozza mások szabadságát. Miben korlátoz valaki egy másik egyént, ha adott gyógyszert szed? Semmiben. Ha pedig valami módon korlátozza, a következményeket a büntetőjog magában foglalja. És félreértés ne essen, nem a doppingot védem! Csupán azt próbálom kifejteni, miért nem büntetőjogi dolog a dopping.

A dopping egy sportetikai dolog, melyet a sport nemzetközi szervezetei szankcionálnak, nagyon helyesen. És a sportoló tudja, mit vállal, ha a teljesítménynövelés tiltott eszközeihez nyúl. Éves eltiltások várnak rá, melyek sok esetben karrierje végét jelentik. És mivel a többség csak a sporthoz ért, a megélhetését is elveszíti.
Mindemellett a társadalom egy része kiveti magából, ami morálisan is sújtja a sportolót. És ha vállalja mindezt, és teljesítményfokozó szereket szed, akkor mind emellett éveket kelljen börtönben ülnie azért, mert mondjuk 0,05 másodperccel jobbat akart futni 100 méteren, mint amit eddig elért? Nem, ez nem járható út. A terjesztéssel pedig szintén nem lehet, és nem is érdemes mit kezdeni. Nem kötelező sem árulni, sem vásárolni, sem használni. Ez minden esetben az egyén saját döntése, sajátt akarata, amibe nincs jogunk beleszólni. Ismét csak a dohányzást és az alkoholfogyasztást tudom felhozni, hiszen ellenkező esetben ezt is be kell tiltani.
A dolognak viszont van egy része, amit nagyon komolyan kellene szankcionálni, ez pedig a dolog fiatalkorúakra eső része. A felnőtteknél erre semmi szükség, hisz ne áltassa magát senki azzal, hogy egy felnőtt sportoló nem tudja, mit használ, vagy hogy milyen krémet ken magára. A profi szintű sportolók többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy mit vállal. Nincs szükségük a propagandára, hogy “Vigyázat! A szteroidok növelik a teljesítményt, nagyon veszélyesek! Felléphet fejfájás, gynecomastia, rák, májfunkciós zavarok, spermaszám-csökkenés, heresorvadás, álmatlanság, stb…”
Ezek mind olyan dolgok, melyeket akármelyik gyógyszerre ráírhatnának. Nézzük meg az Aszpirint! Ha tartós hányás lép fel, az egy életveszélyes mellékhatás jele lehet! És van valaki, aki tiltja az Aszpirint, mert életveszélyes? A válasz: nincs, vény nélkül kapható a patikákban. Nincs itt semmi új a nap alatt. Miért van akkor szükség nap, mint nap az agymosásra? A szteroidok többségét az atléták ismerik. Tudják, melyik injektálható, melyiket lehet szájon át alkalmazni. Kívülről fújják a mellékhatásokat is. Általában véve sokkal jobban tudják ezeket a dolgokat, mint az orvosok 99%-a, mert nekik alig magyaráztak egy pár szót róla. Irodalom pedig nincs, a kémiai lexikonban a stanozololról mindössze egy szót tudunk meg: anabolikum. Igen. Anabolikum, és pont.
A fiatalkorúaknál viszont nagyon szigorúan kellene fellépni. Nekik nagy része ugyanis nem tudja, mit szed, csak annyit tud, hogy az edző adott neki valamit, állítólag vitamin. És ezt a részt kellene nagyon komolyan büntetni, csakis ezt. Azért nem az edző a felelős, ha a 15 éves gyerek saját maga dönt úgy, hogy beszed valamit. Hogy ne döntsön így, azt pedig ismeretterjesztésen keresztül érhetjük el.

Ha az a célunk, hogy a doppingot szabályozzuk, egészségügyi okokra hivatkozva, akkor ennek a módja az ismeretterjesztés, nem pedig a büntetés, tiltás. Az ismeretterjesztésnek pedig egy eddig nem látott, őszinte formája, melyben nem idealizált célok után futunk, hanem a teljes valóságot osztjuk meg az érdeklődőkkel. Legyen ez a könyv az első lépés efelé az új szemlélet felé, melyben nem propagálunk dolgokat, hanem a dolgok valóságát tárjuk az emberek elé. Fogadjuk el, hogy ezzel többet teszünk az egészségvédelem érdekében, mint bármi mással.

Bevezető a tesztoszteronról

Az anabolikus szteroidok a gyógyszerek olyan csoportját alkotják, amelyek a tesztoszteron nevű hormon mesterséges úton előállított formáit illetve származékait tartalmazzák. Ahhoz, hogy az anabolikus szteroidok hatásmechanizmusát teljes mélységében megértsük, vizsgáljuk meg először a tesztoszteron alapvető működését!

A tesztoszteron az elsődleges férfi nemi hormon. A herékben található Leydig-sejtek az élet különböző szakaszaiban eltérő mennyiségben termelik ezt a hormont. A tesztoszteron hatása egyértelműen megnyilvánul a pubertás időszakában, amikor a tesztoszteron elválasztásának növekedése drámai élettani változásokat indít meg a férfiak szervezetében. Ilyenkor jelennek meg az olyan másodlagos nemi jellegek, mint a mélyebb hang, a fokozott test-és arcszőrzet növekedés, a faggyúmirigyek fokozott zsírelválasztása, a nemi szervek fejlődése, a spermiumok érése és a libidó növekedése. Ha a tesztoszteron-szint nem megfelelő, akkor a férfi szaporító szervrendszer nem működik megfelelően. A tesztoszteron fent említett hatásait “férfiasító”, vagy androgén sajátságoknak nevezzük.

A megnövekedett tesztoszteron-termelés növekedést serkentő, azaz “anabolikus” változásokat is magával hoz, amelyek közül a legfontosabb a fehérjeszintézis ütemének gyorsítása (ami izomgyarapodáshoz vezethet). A tesztoszteron az egyértelmű oka annak, hogy a férfiak több izomtömeget hordoznak magukon, mint a nők, mivel a két nemben óriási különbség van a hormon mennyisége között. Konkrétabban: a férfiak szervezete naponta általában 2,5-11 mg tesztoszteront állít elő, míg a női szervezet mindössze körülbelül 1/4 mg tesztoszteront termel. A nők meghatározó nemi hormonja az ösztrogén, amelynek jelentősen eltérő hatása van a szervezetre. Többek között az alacsony androgén és magas ösztrogén szintek miatt tárol a nők szervezete több zsírt, képez kevesebb izomszövetet, emiatt alacsonyabb a testmagasság és ezért hajlamosak idősebb korban csontritkulásra (osteoporosisra). A tesztoszteron hatásmechanizmusa némiképp összetett. Amikor a hormon szabadon kering a véráramban, a tesztoszteron számos sejttípushoz kötődhet. Ezek közé tartoznak a vázizomzat sejtjei, a bőr, a hajas fejbőr, a vese, a csontozat, a központi idegrendszer és a prosztata szöveteinek sejtjei. A tesztoszteron úgy fejti ki hatását, hogy hozzákötődik a célsejthez, vagyis csak akkor képes hatni, ha a célsejt rendelkezik egy speciális kötőhellyel, amelyet hormon receptor helynek (nevezetesen androgén receptornak) nevezünk. A folyamat a “kulcs a zárban”-hasonlattal magyarázható, hiszen minden receptor (azaz “zár”) csak adott hormontípussal (vagyis “kulccsal”) alakít ki kapcsolatot. A kölcsönhatás során a tesztoszteron-molekula egy intracelluláris (sejten belüli) receptorhoz kötődik (ez a sejtplazmában, nem pedig a sejthártyán helyezkedik el), és új “hormon-receptor-komplexet” alakít ki. Ez a komplex ezután a sejtmagba vándorol, ahol a sejtmagban tárolt DNS molekula egy meghatározott szakaszához kötődve (ez a hormonválasz elem) aktiválja bizonyos gének transzkripcióját (átírását). Ez a vázizomzat esetében azt jelenti, hogy többek között a két elsődleges összhúzékony fehérje, az aktin és a miozin szintézisét gyorsítja (ez izomnövekedést eredményez). Az izmok szénhidrát raktárai is feltöltődnek a hormon androgén hatására.

Amikor a megfelelő gének átírása, a fehérjék kialakítása befejeződött, a komplex leválik a DNS-ről, és a receptor illetve a hormon szétválik. Ezután mindkettő szabadon vándorol vissza a sejtplazmába, hogy további kölcsönhatásokban vegyen részt. A tesztoszteron diffúzió révén visszakerül a keringésbe, hogy más sejtekre is hatást gyakoroljon. A teljes receptor körfolyamat, beleértve a hormon megkötését, a receptor-hormon vándorlást, a megfelelő génátírását, majd a sejtplazmába való visszakerülést, viszonylag lassú folyamat, amely több órát, nem pedig perceket vesz igénybe. Bizonyos tanulmányokban egyetlen nandrolon injekció hatását vizsgálták: a mérések szerint 4-6 óráig tart, míg a szabad androgén receptorok visszakerülnek a sejtplazmába az aktiválódás után. Azt is feltételezik, hogy ez a ciklus új androgén receptorok képződését is elősegíti a sejtplazmába való visszatéréskor, ami számos megfigyelésre magyarázatot ad azzal kapcsolatban, hogy az androgéneknek szerepük van saját kötőhelyeik képződésében.

A vesékben ugyanez a folyamat megy végbe, amikor az androgének serkentik a vörösvérsejt képződést (erythropoiseis). Ez a hatás nagyobb vörösvértest koncentrációhoz vezet, ami, jobb oxigénellátottságot eredményez az anabolikus illetve androgén szteroid kúra alatt. Sok sportoló hibásan úgy gondolja, hogy ez a hatás csak a boldenone és az oxymetholone sajátossága, bizonyos szakirodalmi hivatkozásokra alapozva. Az erythropoicsis serkentése valójában minden anabolikus illetve androgén szteroidra jellemző, mivel ezt a hatást egyszerűen a vese sejtjeiben az androgén receptorok aktiválása váltja ki. Az egyetlen igazi kivételt ez alól a dihidro-tesztoszteron és annak néhány származéka, amelyek gyorsan lebomlanak, amikor a 3-a-hidroxi-szteroid-dehidrogenáz enzimmel kapcsolatba lépnek (a vese sejtjeinek enzimmegoszlása hasonló a harántcsíkolt izomszövetéhez) és ezért kis aktivitást mutatnak ezekben a szövetekben.

A zsírszövetre szintén jellemző az androgén válasz: itt ezek a hormonok speciális lipolitikus (zsíroldó) hatást fejtenek ki. Ezt a béta-adrenerg receptorok mennyiségének illetve a sejt működésének általános (adenilát-ciklázon keresztül megvalósuló), androgénekhez kötődő szabályozása egészíti ki. Itt jegyezzük meg azt is, hogy a szervezetben az androgének aktivitása szorosan összefügg (fordított arányosságot mutat) a tárolt zsír mennyiségével. Ha az androgén hormonok mennysége csökken, a szervezet zsírraktározása megnő. Hasonlóképpen: a szervezetben az androgén hormonok mennyiségének növekedésével a zsírraktárok ürítése gyorsul. Az androgén/ösztrogén arány nagyon fontos szerepet tölt be, mivel az ösztrogén ellentétes hatást fejt ki azzal, hogy több célszövetben növeli a zsírraktározás mértékét. Emiatt ha valaki szeretne zsírt veszíteni egy szteroidkúra folyamán, akkor az ösztrogénszintet alacsonyan kell tartani, és alapvetően meghatározó, hogy milyen szteroidot használunk. Ezt nyilvánvalóan alátámasztja az is, hogy a testépítők mindig jobban kedvelték a nem aromatizálódó szteroidokat akkor, ha definiált izomzat kialakítása volt a cél, míg tömeggyarapodás céljára (amikor a zsírraktározás is megnőhet) az aromazitálódó vegyületek közül választottak.

Amint már említettük, a tesztoszteron androgén aktivitással is rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az úgynevezett androgén célszövetek sejtjeinek receptorait aktiválja (leggyakrabban úgy, hogy előzőleg dihidro-tesztoszteronná alakul). Az androgén célszövetek sejtjei megtalálhatók a faggyúmirigyekben, amelyek a bőr zsírtartalmának kialakításáért felelősek. Amint az androgén mennyisége növekszik, a mirigyek zsírelválasztása fokozódik. Minél több zsírt választanak el a mirigyek, annál valószínűbb a pórusok eltömődése (ezért gyakori kísérőjelensége a szteroidhasználatnak a pattanások megjelenése). Az arc- és testszőrzet növekedése szintén kapcsolatban áll az androgén szteroidokkal. Ez akkor a leglátványosabb, amikor a fiúkon a pubertásba lépve erőteljes szőrzetnövekedés indul meg, a gyorsan növekvő tesztoszteron-mennyiség androgén aktivásának következtében. Valamivel későbbi életszakaszban, szintén a tesztoszteron valamint öröklött hajlam hatására, a hajas fejbőr androgén válaszaként megindulhat az idő előtti, férfias típusú kopaszodás. Nem igaz, hogy a dihidro-tesztoszteron az egyedüli felelős a hajhullás kezdeményezésében: tényleges oka inkább az androgén receptorok általános aktiválódása. Az ivarmirigyek működése és a libidó is az androgének hatásához kötődik, ahogy a központi idegrendszer, illetve a mozgató szervrendszer számos területe úgyszintén.

Közvetett és közvetlen anabolikus hatások

Noha már több évtizede ismerjük a tesztoszteron szerkezetét, izolálták, szintetizálták, és alaposan tanulmányozták ezt a hormont, még mindig vitatott az a kérdés, hogy pontosan hogyan hat ez a szteroid az izomzatra. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy az elsődleges közvetlen hatás a sejtek androgén receptorainak aktiválásán és a fehérjeszintézis gyorsításán keresztül nyilvánul meg. Ha képesek vagyunk tehát külső forrásból növelni az androgén szintet a szervezetünkben – tesztoszteron vagy más hasonló anabolikus szteroid felhasználásával -, akkor jelentősen növelhetjük annak a sebességét, ahogyan az izmainkba fehérjék épülnek be. Egyértelműen ez az izomnövekedés elsődleges oka az összes anabolikus illetve androgén szteroid esetén. A hormonkoncentrációk növekedésekor tehát az androgén receptorok aktivitása is növekszik, ennek hatására pedig gyorsul a fehérjeszintézis.

Ezek mellett azonban lehetséges, hogy bizonyos közvetett hatások is érvényesülnek az izomgyarapodás fokozásában. Az ilyen közvetett hatásokat nem közvetlenül az androgén receptor váltja ki, hanem az, ahogyan az androgének más hormonokra hatnak, vagy esetleg helyi hatású hormonszerű anyagok illetve a sejteken belüli növekedést serkentő anyagok felszabadulása hatására következnek be (utóbbiakat elképzelhető, hogy más, a sejthártyához kötődő receptorok aktiválódása váltja ki). Fontos figyelembe vennünk, hogy az izomtömeg mennyiségét nemcsak a fehérjeszintézis üteme, hanem a tápanyagok szállítódásának sebessége illetve a fehérjék lebontásának aránya is befolyásolja. Ahhoz, hogy árnyalt képet kapjunk, meg kell vizsgálnunk, hogyan hatnak ezekre a folyamatokra az androgének. Ami az első tényezőt illeti, a tesztoszteron hatását vizsgáló tanulmányok szerint ez a hormon nem növeli az aminosavak szállítódásának az ütemét. Ez magyarázattal szolgálhat arra, miért tapasztaltak az utóbbi években olyan látványos sikereket egyes testépítők inzulin használatakor, hiszen az a hormon serkenti a tápanyagok szövetekbe történő szállítását. A fehérjebontással kapcsolatban azonban valóban olyan fontos másodlagos reakció utat látunk, amely magyarázhatja az izomtömeg androgének hatására bekövetkező növekedését.

A tesztoszteron anti-glükokortikoid hatása

A tesztoszteron (és a mesterséges anabolikus illetve androgén szteroidok segíthetnek az izomtömeg gyarapításában úgy is, hogy az izomsejtekben anti-katabolikus hatást fejtenek ki. Az androgén hormonok egyik leglényegesebb közvetett hatása az, hogy a szervezetben több szteroid hormon hatását befolyásolják (ezek közül a legfontosabb a kortizol). A mellékvese glükokortikoid hormonjai az izomsejtekben pontosan ellentétes módon hatnak, mint az androgének, nevezetesen úgy, hogy a raktározott fehérjék lebontását indítják meg. Ezt a folyamatot katabolizmusnak nevezzük és eredményeként az izomzat lebontása kezdődik meg. Akkor tapasztalunk izomgyarapodást, ha a tesztoszteron anabolikus hatása erősebb, mint a kortizol lebontó tevékenysége. Megfelelő étrend és intenzív edzések mellett a szervezet általában több fehérjét tárol, mint amennyit elbont, de a folyamat hátterében végig ott van ez a két ellentétes működés.

Anabolikus szteroidok alkalmazásakor azonban sokkal magasabb androgén koncentrációkat érünk el, ami a glükokortikoidokat nyilvánvalóan háttérbe szorítja. Mivel csökken a hatásuk, kevesebb sejthez jut el az az utasításuk, hogy bontsák le a fehérjéket, vagyis hosszú távon nagyobb mértékű lesz a felhalmozás. A folyamat mögött elsősorban az áll, hogy az androgének a glükokortikoid hormonok helyére kötődnek a glükokortikoid receptorok kötőhelyein. In-vitro tanulmányok szerint a tesztoszteron nagy affinitást mutat ezekhez a receptorokhoz, ami alátámasztja a fenti elképzelést. Azt is feltételezik, hogy az androgének kölcsönhatásba léphetnek a DNS glükokortikoid válasz-elemének kötőhelyével. Bár a pontos mechanizmus még vita tárgyát képezi, az egyértelmű, hogy a szteroidok alkalmazása gátolja a fehérjebontást, még éhezés mellett is, ami nyilvánvaló anti-katabolikus hatásra utal.

A tesztoszteron és a kreatin

A fehérjeszintézis mellett, az androgén koncentrációk növekedése vázizomzat szöveteiben növeli a kreatinszintézis ütemét is. A kreatin-foszfát (CP) alapvető szerepet tölt be az ATP (adenozin-trifoszfát) felépítésében, amely a sejtek elsődleges energiatároló molekulája. Az izom összehúzódása során az ATP ADP-re bomlik (adenozin-difoszfát), és ez energia felszabadulásával jár. A sejt ezután kreatin-foszfát felhasználásával alakítja vissza az ADP-t ATP-vé, hogy az energiatároló molekula mennyiségét helyreállítsa. Fokozott működés esetén azonban ez a folyamat nem eléggé gyors ahhoz, hogy a bomlást ellensúlyozza, ezért az ATP mennyisége csökken. Ettől az izom fáradékonyabb lesz, és kevésbé lesz képes erőteljes összehúzódásra. Ha a sejtben több a CP, az ATP hamarabb regenerálódik, és így az izom kitartóbb és erősebb lesz. Részben ennek a folyamatnak köszönhető a szteroid-kúrák elején tapasztalt erőnövekedés. Bár a gyakorlatban a szövet hypertrophiát, mivel nem közvetlen folyamat, nem tartják anabolikus hatásnak, az androgének hatására bekövetkező kreatinszintézis a testépítők szemszögéből nézve mindenképpen hasznos, és a növekedést segítő eredmény.

A tesztoszteron és az IGF-1

Feltételezik, hogy az izomnövekedéshez köze van annak a hatásnak is, amelyet az Inzulin-szerű Növekedési Faktor (Insulin-Like Growth Factor, IGF) vált ki. Bizonyos tanulmányok szerint közvetlen kapcsolat van az androgének mennyisége és a szöveteke IGF felszabadítása és 1GF-re való érzékenysége között. Kimutatták például, hogy a vázizomzatban az IGF-1 koncentrációjának a növekedése tapasztalható akkor, amikor idősebb férfiaknak tesztoszteron pótlást adnak. Röviden összegezve az történik, hogy a sejtek a tesztoszteron révén fogékonnyá válnak az IGF-1-re. Fiatal tesztoszteron hiányban szenvedő férfiakban hasonlóképpen az IGF-1 jelentős csökkenése mutatkozik. Úgy tűnik, szükség van androgénekre ahhoz, hogy a vázizomzatban meginduljon az IGF-termelés, illetve kifejtse ez a hormon a hatását, függetlenül a keringésben lévő IGF illetve növekedési hormon mennyiségtől. Mivel bizonyosak vagyunk afelől, hogy az IGF legalábbis kisebb fontosságú anabolikus hormon az izomszövetekben, ésszerűnek látszik az a következtetés, hogy bizonyos mértékig szerepet játszik az androgén terápia hatására bekövetkező izomnövekedésben.

Közvetett és közvetlen szteroidok?

Ha a tesztoszteron feltételezett közvetett hatásait tanulmányozzuk, és a szintetikus szteroidok ilyen hatásait vizsgáljuk, nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy a szteroidokat aszerint kategorizáljuk, hogy vajon közvetett vagy közvetlen módon segítik-e az izomnövekedést. Az az elmélet, amely két elkülönülő csoportba sorolja a szteroidokat figyelmen kívül hagyja azt, hogy az összes szteroid az anabolikus hatások mellett androgén hatásokkal is rendelkezik. Ezt a két mechanizmust nem lehet egymástól szétválasztani, hiszen egyformán a sejt androgén receptorait aktiválják. Azt gondolom, hogy a közvetett/közvetlen szteroid elmélet abban gyökerezik, hogy bizonyos erős anabolikus szteroidok, így az oxymetholone és a methandrostenolone viszonylag kis mértékben kötődnek a receptorokhoz. Ha alig kötődnek, mégis erősen hatnak, valaminek lennie kell a háttérben! Ez a gondolatmenet azonban elhanyagol olyan fontos tényezőket, mint a hosszú felezési idő; az ösztrogenikus aktivitás vagy a gátlófehérjékhez való gyenge kötődés. Számos különbség van a között, ahogyan az eltérő vegyületek közvetett úton növekedést váltanak ki, az elsődleges hatásmechanizmus kulcsa minden esetben az androgén receptor. Emiatt szinergista hormonok együttes alkalmazása is eredményes lehet. Az az elmélet, mely szerint X vagy Y szteroid sohasem alkalmazható egymás mellett, mert ugyanahhoz a receptorhoz kötődnek, ellenben X és Z szteroid kombinálandó, mivel eltérő módon hatnak, ezért nevetséges. Az ilyen osztályozás elméleti jellegű, és alaposabb vizsgálódással egyértelműen hamisnak bizonyul.

Szabad illetve kötött tesztoszteron

A tesztoszteron mennyiségének csak töredéke van szabad állapotban; ez lép kapcsolatba a sejtek receptoraival. A tesztoszteron nagyobbik része az SHBG (nemi hormon kötő globulin;sex hormone binding globulin) és az albumin nevű fehérjékhez kötődik, amelyek időlegesen megakadályozzák, hogy a hormon hatása megnyilvánuljon. A szteroid hormonok jobban kötődnek az SHBG-hez, mint az albuminokhoz (megközelítőleg ezerszeres afimitással), az albumin azonban ezerszer nagyobb mennyiségben van jelen a vérben, mint az SHBG. A férfiakban a leggyakoribb megoszlás az, hogy a vérben tesztoszteron mennyiségének 45%-a kötődik SHBG-hez, a maradék körülbelül 53% albuminokhoz, és nagyjából 2% létezik szabad állapotban. Nőkben a szabad tesztoszteron mennyisége kisebb, körülbelül 1%. Az ABP (androgén kötő protein; androgen binding protein) nevű fehérje is serkenti a szaporító szervrendszerben az androgének aktivitását, ez azonban csak ezekben a szövetekben fordul elő, az izmokban nem.

A tesztoszteron működését alapvetően meghatározza az, hogy mennyi van belőle szabad állapotban, hiszen adott időpontban csak egy kis mennyisége az, ami ténylegesen aktív. Ráadásul a tesztoszteronból új anabolikus illetve androgén szteroidok képződnek a szervezetben, ami megváltoztatja a plazma fehérjéihez való affinitást. Ez lényeges kérdés, hiszen nyilvánvalóan minél több szabad állapotú hormon van jelen, annál aktívabb egy vegyület mg/ml-ben kifejezve. A különböző vegyületeknél ez rendkívül nagy eltéréseket mutat. A Proviron (1-metil-dihidro-tesztoszteron) például az SHBG-hez a tesztoszteronnál sokkal jobban kötődik, a mibolerone (7,17-dimetil-nandrolon) vagy a bolasterone (7,17- dimetil- tesztoszteron) gyakorlatilag egyáltalán nem mutat affinitást ehhez a fehérjéhez. (Nyilvánvaló, hogy ez az oka, amiért utóbbiak sokkal erőteljesebb androgén hatást mutatnak-)A szervezetben az SHBG mennyisége is változó, és számos tényezőtől függ. Ezek közül a legjelentősebb az ösztrogén koncentráció illetve a pajzsmirigy-hormonok mennyisége. Amint ezek csökkennek, az SHBG mennyisége is visszaesik, ha azonban nőnek, az SHBG koncentráció is nő. Az anabolikus illetve androgén szteroidok alkalmazása miatt megemelkedett androgén koncentráció is jelentősen csökkenti az SHBG mennyiségét. Ezt egyértelműen alátámasztja egy 1989-es német tanulmány, amely a stanozolol (Winstrol) hatására az SHBG erőteljes redukcióra való hajlamát figyelte meg. Miután mindössze három napon keresztül napi 0,2 ,g/ testsúly kilogramm szer alkalmazásának hatására az SHBG szintje közel 50%-kal zuhant. Hasonló eredményeket tapasztaltak tesztoszteron-enantát-injekciók hatására is, bár mg/mg alapon összevetve a stanozolol erősebbnek bizonyult- A válaszreakció szempontjából lényeges dolog az alkalmazás módja: noha az injekciókat nem vizsgálta az említett német tanulmány, más vizsgálatok, amelyekben szájon illetve bőrön át alkalmazott ösztrogéneket hasonlítottak össze, a szájon át alkalmazott szernél nagyobb SHBG-koncentráció változást mutattak ki. Ezt némileg magyarázza az, hogy az SHBG fehérje a májban képződik. Ezért nem várhatjuk, hogy a Winstrol injekció (sőt: a szteroid injekciók általában) ugyanilyen hatásfokkal működjenek ebben a vonatkozásban.
A plazma kötőfehérjéinek koncentráció csökkenése nem az egyetlen hatás, amely fokozza a szabad tesztoszteron előfordulását. A szteroidok szívesen kötődnek ezekhez a fehérjékhez, ezért a kompetíció (versengés) révén ezek is növelhetik a szabad tesztoszteron mennyiségét.
Nyilvánvaló, hogy amennyiben a tesztoszteron nem talál szabad kötőfehérjét egy másik vegyület jelenléte miatt, akkor szabad állapotban marad. Számos szteroid, beleértve a dihidro-tesztoszteront, a Proviront, az Oral-Turinabolt (cholrodehydromethyltestosterone) erősen hajlamos ilyen hatásokra. A különböző anabolikus illetve androgén szteroidok alkalmazása tehát befolyásolja a szabad tesztoszteron mennyiségét, és nem lehetetlen, hogy egyik szteroid ilyen módon befolyásolhatja valamelyik másik működését. A Proviron, például, amely gyenge anabolikum, kivételesen erősen kötődik az SHBG-hez, ami alkalmassá teszi arra, hogy más szteroidokat szabaddá tegyen, amelyek aktívabbak a szövetekben. Nem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy a kötőfehérjéknek nincs jelentősebb szerepe. Valójában létfontosságú szerepet töltenek be a szervezetben termelt androgének szállításában és működésében. A kötőfehérjék védik ezeket a szteroidokat a gyors lebontás ellen, valamint stabil hormonkoncentrációkat biztosítanak a vérben, sőt a különféle szervek hormonszükségletének ellátásában is közreműködnek. Nemrégiben fedezték fel az SHBG egyik receptorát, az SHBG-R-t, amely a szteroidra érzékeny sejtek membránjain található meg, és azt sugallja, hogy ezeknek a fehérjéknek jóval összetettebb feladat jut puszta szállításnál. Ettől függetlenül azonban igaz, hogy azáltal, hogy megváltoztatjuk azt, hogy adott hormon milyen arányban fordul elő szabad állapotban, eredményesen befolyásolhatjuk annak hatékonyságát.

A tesztoszteron ösztrogénné való átalakulása (aromatizáció)

A tesztoszteron az elsődleges alapanyag a szervezet ösztrogén szintézisében. Az így keletkező ösztradiol az elsődleges női nemi hormon. Bár az ösztrogén jelenléte szokatlannak tűnik férfiakban, szerkezetileg nagyon hasonló a tesztoszteronhoz. Az aromatáz enzim kis átalakítással képes a férfiakban is ösztrogéneket előállítani. Az aromatáz aktivitás számos szövetre jellemző – ezek közé tartozik a máj, a zsírszövet, az ivarmirigyek, a központi idegrendszer és a vázizomzat. Átlagos egészséges férfiban az így keletkező ösztrogén mennyisége elenyésző a szervezetben, mégis jótékonyan hat a koleszterinszintre. (ld: Mellékhatások. Szív-és érrendszeri megbetegedések) nagyobb mennyiségben azonban, egy sor nem kívánt mellékhatást eredményezhet, így vízvisszatartást, nőies mellek kifejlődését (gynecomastia) és fokozott zsírraktározást. Emiatt sokan próbálják az ösztrogének mennyiségét csökkenteni aromatáz-gátlók, például Arimidex vagy Cytadren, illetve anti-ösztrogének (Clomid, Nolvadex) segítségével, különösen akkor, ha a gynecomastia kialakulásának veszélye fennáll, vagy ha az izmok definiáltságának a növelése az elsődleges cél.

Félrevezető lehet azonban, ha azt hisszük, hogy az ösztrogéneknek nincsenek előnyös hatásaik, hiszen tulajdonképpen több vonatkozásban előnyös hormonokról van szó. A sportolók több éve tudják, hogy az ösztrogenikus szteroidok a legjobb tömegnövelő szerek, de az ennek hátterében álló hatásmechanizmus csak nemrégiben vált ismeretessé. Úgy tűnik, hogy a vízfelhalmozódás okozta méret-, tömeg- és erőnövekedésen túl, az ösztrogének közvetlen hatást gyakorolnak az anyagcsere-folyamatokra is. Ez a glükóz mozgósításán, a növekedési hormon elválasztásának serkentésén illetve az androgén receptorok számának növelésén keresztül nyilvánul meg.

A glükóz mobilizálása és az ösztrogének

Az ösztrogének nagyon fontos anabolikus hatást fejtenek ki azáltal, hogy az izomszövetekben mozgósítják a glükóz készleteket. Ez a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim aktiválásán keresztül történik. Ez az enzim teszi lehetővé, hogy a glükóz elérhetővé váljon energianyerés vagy további átalakítás céljára – ezáltal hozzájárul az izmok növekedéséhez és anyagcseréjéhez. A glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim nevezetesen a pentóz-foszfát reakcióút alapvető részeként lehetővé teszi lipidek és nukleinsavak szintézisét, ami elengedhetetlen a sejtek felépítéséhez és javításához. A vázizomzat sérülései után a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim mennyisége rendkívül gyorsan nő, ami miatt úgy gondolják, hogy elsősorban a regenerálódásban lehet fontos szerepe. Meglepő azonban, hogy azt tapasztalták, hogy az ösztrogén közvetlenül kötődik a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim mennyiségéhez ez alatt az idő alatt. Ezt támasztja alá az a tanulmány is, amely tesztoszteron-propionát alkalmazása után a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim mennyiségének növekedését tapasztalta úgy, hogy nem maga az androgén hormon, hanem annak ösztradiollá alakulás volt felelős a folyamatért. A vizsgálat során nem aromatizálódó szteroidokat (dihidro-tesztoszteront illetve fluoxymesterone-t) is teszteltek a tesztoszteron mellett, ám ezek nem duplázták meg a hormon hatását. A tesztoszteron-propionát jótékony hatását emellett gátolta az aromatázgátló 4-hidroxi-androsztenediol hozzáadása, míg 17-(ß-ösztradiol párhuzamos alkalmazása hasonló módon növelte a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim mennyiségét, mint a tesztoszteron-propionát. Az inaktív izomer, a 17-ß-ösztradiol, amely nem képes az ösztrogén receptorhoz kötődni, nem mutatott semmiféle hatást. A további vizsgálatok, melyek tesztoszteron-propionát mellett anti-androgén flutamidot használtak kimutatták, hogy ez a szer sem gátolta a tesztoszteron ilyetén hatását, nyilvánvalóvá téve, hogy maga a hatás az androgén receptoroktól független.

Az ösztrogén és a GH/IGF-1

Az ösztrogéneknek fontos szerepük van a növekedési hormonnal és az IGF-1-vel kapcsolatban. Az IGF-1 (inzulinfüggő növekedési faktor) a májban termelődő anabolikus hatású hormon, amely a növekedési hormon serkentése révén számos különféle szövetben fejt ki hatást. Maga az IGF-1 tulajdonképpen a növekedési hormon anabolikus aktivitásaiért felelős oly módon, hogy növeli a nitrogén visszatartást, gyorsítja a fehérjeszintézis sebességét, és a sejtben hyperplasiát (gyarapodást) alakít ki. Az egyik első tanulmány, amely felhívta figyelmünket erre a kérdésre, a tamoxifen nevű anti-ösztrogén IGF-1-re gyakorolt hatását vizsgálta, és kimutatta, hogy gátlásról van szó. A második, talán még inkább figyelemre méltó tanulmány 1993-ban a tesztoszteron-pótló kezelések IGF-1-re illetve növekedési faktorokra gyakorolt hatását azzal a kísérletsorozattal vetette össze, amikor a tesztoszteron mellet tamoxifent alkalmaztak. Utóbbi esetben a növekedési hormon és az IGF-1 mennyisége jelentősen csökkent, míg tesztoszteron-enantát egyedüli alkalmazásakor mindkét érték nőtt. Egy harmadik vizsgálatban hetente 300 mg tesztoszteron-enantátot használva váltottuk ki enyhe 1GF-1-növekedést férfiakban. Ez a mennyiségű tesztoszteron-észter növelte az ösztradiol szintet, ami ennél az adagnál már várható is. Ezt a hatást vetették össze ugyanilyen adag nandrolon-dekanoát alkalmazásával, ami azonban nem váltott ki ilyen hatásokat. Ez az eredmény eléggé érdekes, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ösztrogén szint tulajdonképpen csökkent a nandrolon alkalmazásakor. További tanulmányok is alátámasztották, hogy férfiakban a növekedési hormon és az IGF-1 szekréció nő az elhúzódó pubertás idején alkalmazott tesztoszteron hatására, míg a dihidro-tesztoszteron (ami nem aromatizálódik) elnyomja a növekedési hormon és az IGF elválasztását.

Az ösztrogén és az androgén receptorok

Az is bebizonyosodott, hogy az ösztrogén növeli az androgén receptorok koncentrációját bizonyos szövetekben. Patkánykísérletekben az orchiectomiának (a herék eltávolítása, a szervezet nemi hormon termelésének a kiküszöbölésére) alávetett patkányokban vizsgálták az ösztrogének androgén receptorok számára gyakorolt hatását. Az ösztrogén alkalmazása a tanulmány szerint 480%-kal növelte a metil-trienolon (erős androgén, amelyet receptor vizsgálatokhoz használnak) kötődését a levator ani izomhoz. A feltevések szerint az ösztrogén vagy közvetlenül serkenti az androgén receptorok keletkezését, vagy megakadályozza a lebomlásukat. Bár a levator ani izom növekedését gyakran vizsgálják szteroidok hatásával foglalkozó kísérletekben, ez egy, a szaporító szervrendszerhez, nem pedig a vázizomzathoz tartozó izom. Az eltérés abban is megnyilvánul, hogy a vázizmoknál ez az izom lényegesen több androgén receptort tartalmaz. A kísérletsorozatban azonban valódi vázizmokat is megvizsgáltak (tibialis anterior illetve extensor digitorum longus), ám ezekben ilyen mérvű növekedést nem tapasztaltak. Bár ez elsőre kiábrándító lehet, mégis rendkívül fontos felfedezés, hogy az ösztrogén bármilyen szövetben is növelheti az androgén receptorok számát – különösen annak fényében, hogy tudjuk, hogy az izomszöveteken kívül az androgének más szövetekre is jótékony hatásokat gyakorolhatnak.

Az anti-ösztrogének alkalmazásáról

Mit jelent tehát a testépítőnek az optimális méret elérése? Szerintem alapvetően óvatosan kell bánni az ösztrogén csökkentő szerekkel akkor, ha célunk a tömegnövelés. Az ösztrogenikus mellékhatások leküzdésére természetesen szükség lehet anti-ösztrogének alkalmazásaira, vagy esetleg érdemes lehet akár az alkalmazott hatóanyagokat nem aromatizálódó készítményekre lecserélni. A szteroidokat használók nyilvánvalóan nem szeretnék, ha gynecomastia vagy fokozott zsírfelhalmozás alakulna ki rajtuk. Ha azonban ilyen tünetek nem jelentkeznek, a tesztoszteron- vagy Dianabol-kúra mellé alkalmazhatunk kis mennyiségben ösztrogéneket is, hogy nagyobb tömegű izomzat felépítését segítsük elő. Azok tehát, akik biztosak benne, hogy nem hajlamosak ezekre a mellékhatásokra, és időben felfigyelnek azok esetleges jelentkezésére, esetlegesen elhagyhatják a kúra során az ösztrogén csökkentő kiegészítő kezelést, elérve így a lehető legnagyobb tömeg izomzat felépülését.

A dihidro-tesztoszteron képződése

Amint azt az ösztrogénnel kapcsolatban már láttuk, egy szteroid élettani hatásainak meghatározásakor figyelemmel kell kísérnünk az összes aktív köztiterméket, és nyilvánvalóan nem elegendő pusztán az alapvegyületet vizsgálnunk. Ez nemcsak az ösztrogénekre vonatkozik, hanem az androgén köztitermékekre ugyanúgy. Mindezt szem előtt tartva fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a tesztoszteron ösztrogenikus aktivitása jelentősen fokozódik sok androgén célszövetben akkor, ha dihidro-tesztoszteronná alakul át. A dihidro-tesztoszteront, amelyet leginkább mozaikszó alakjában DHT-ként emlegetnek, a tesztoszteronnál három-négyszer erősebb hatású hormon. Ez az emberi szervezetben természetesen előforduló legerősebb hormon, amelyről muszáj néhány szót ejtenünk, ha tényleg meg akarjuk érteni a tesztoszteron vagy más, hasonló átalakulásokat szenvedő anabolikus illetve androgén szteroidok működését. A tesztoszteront az 5-a-reduktáz enzim alakítja át dihidro-tesztoszteronná. Ez az enzim eltávolítja a 4. és 5. szénatomok közötti kettőskötést hidrogén-addíció révén (innét a név: dihidro-tesztoszteron). Azért lényeges ennek a kötésnek az eltávolítása, mivel ennek révén olyan szteroidhoz jutunk, amely készségesebben kötődik az androgén receptorokhoz, mint az alapvegyület. Az 5--reduktáz enzim nagy mennyiségben van jelen a hajas fejbőr, a prosztata, a bőr, a máj szöveteiben illetve a központi idegrendszer számos területén. Ezzel egy olyan mechanizmust valósul meg, hogy ott nő a tesztoszteron hatékonysága, ahol a leginkább szükség van rá. Valamennyi tesztoszteron a szervezet ezen részein is a receptorokra kerül anélkül, hogy dihidro-tesztoszteronná alakulna, de messze a DHT a legaktívabb androgén ezekben a szövetekben.

A DHT és az androgén mellékhatások

A tesztoszteron aktivitásának helyi fokozódása nem feltétlenül kedvező minden esetben, mivel bizonyos szövetekben ez egy sor kellemetlen mellékhatást válthat ki. A pattanásokat például a faggyúmirigyekben aktiválódó DHT okozza, míg a hajas fejbőrben keletkező dihidro-tesztoszteron hajhulláshoz vezethet. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy óriási félreértés, ha a dihidro-tesztoszteront kiáltjuk ki egyedüli főbűnösnek. Tudjuk, hogy minden anabolikus illetve androgén szteroid a sejtekben ugyanazon androgén receptorokon keresztül fejti ki mind az anabolikus, mind pedig az androgén hatását. A dihidro-tesztoszteron nem különbözik más szteroidoktól azt kivéve, hogy a többségnél jobban aktiválja ezt a receptort, valamint hogy helyileg is keletkezhet bizonyos androgén célszövetekben. Minden szteroid kivált anabolikus mellékhatásokat közvetlenül ezen receptorhoz való kötődése révén, vagyis a DHT egyáltalán nem kivételes ebben a tekintetben.

A DHT előnyei

Míg a dihidro-tesztoszteron negatív hatásainak jelentős figyelmet szoktak szentelni, érdemes tisztában lennünk azzal is, hogy vannak a hormonnak jótékony hatásai is. A DHT például fontos szerepet tölt be a központi idegrendszer szervezésében és működtetésében. Sok idegsejten találunk androgén receptorokat, és úgy tűnik, hogy itt a dihidro-tesztoszteronnak kiemelt szerep jut. Kísérletekkel igazolták, hogy a DHT a tesztoszteronnál lényegesen fokozottabban hat ezekre a sejtekre. Állatkísérletek szerint mindkét hormon hatására nő az androgén receptorok száma az idegsejteken az alkalmazás után 3-7 órával, azonban csak a DHT képes ezt a hatást akár 21 órán keresztül is fenntartani. Noha néhányan ezt azzal magyarázzák, hogy a DHT egyszerűen stabilabb és hosszabb élettartamú komplexet képez az androgén receptorokkal, mások szerint azonban a két hormon hatásmechanizmusa némiképpen eltér – vagyis a DHT-receptor illetve a tesztoszteron-receptor komplex más-más gének transzkripcióját kezdeményezi. A központi idegrendszer és a vázizomzat közötti szoros kapcsolat miatt (ezt mozgató vagy motorikus rendszernek is nevezik) mindez lényeges a sportolók számára. Kétségtelen, hogy a szervezet képes alkalmazkodni adott edzésmunkához, és képes aktiválni az izomszövetek azon idegvégződéseit, amelyek a motorikus rendszer számára fontosak. Ha a tesztoszteronkúra során a dihidro-tesztoszteron képződését megakadályozzuk, ez hatással lesz az elért izomtömeg és erőnövekedésre is. Ez az, amiért a testépítők többsége arról számol be, hogy amikor a tesztoszteron-kúra folyamán 5-alfa-reduktáz gátló készítményt (finasteride-t) használnak, a szteroid hatékonysága csökken. Sokan a tömeggyarapodás ütemének egyértelmű lassulását tapasztalják, ami nem lenne logikus, ha egyedül csak a tesztoszteron és az androgén receptor izomszövetbeli aktiválása lenne felelős a folyamatért. A jelenség hátterében azonban ennél jóval több áll, ezért nem tekinthetjük a dihidro-tesztoszteront pusztán mellékhatásokat keltő hormonnak.

Szteroidok mellékhatásai

A tesztoszteron hatásának lehetnek a szervezetben előnyei és hátrányai is. Az előnyös hatások közé tartozik, hogy a hormon közvetlenül hat az izomszövet gyarapodására, a vörösvértest termelésre, és a közérzetre. Vannak azonban kellemetlen hatásai is: a zsíros bőr, az arcszőrzet növekedése, a “jó” és “rossz” koleszterin-szintre gyakorolt hatás (többek között). A férfiaknak átlagosan rövidebb a várható élettartama, mint a nőknek, ami valószínűleg javarészt a hormon szív- és érrendszerre gyakorolt hatásával magyarázható. A tesztoszteron természetes úton ösztrogénné alakul a férfiak szervezetében, aminek szintén egy sor sajátos következménye van. Amint azt már korábban említettük, az ösztrogén szint emelkedése férfiakban fokozza a vízvisszatartást, a zsírfelhalmozást, és gyakran a mellek nőies deformálódásához vezet (gynecomastia). Világosan látszik, hogy a tesztoszteron “rossz” hatásai közé azok a tünetek tartoznak, amelyeknek a jelentkezésére nem számítunk, amikor a szteroid alkalmazásába kezdünk. A szervezetben a tesztoszteron mennyiségének a növekedése mind a jó, mind pedig a kellemetlen sajátságokat erősíti, de nincsenek “mérgező” hatásai. Ez alól egyetlen figyelemreméltó kivétel a máj károsodása, ami kizárólag a 17-alfa-alkilált vegyületekre jellemző. Hacsak nem alkalmaz egy sportoló anabolikus illetve androgén szteroidokat nagy mennyiségben vagy hosszú időn keresztül, a mellékhatások nagy része inkább csak kellemetlen kísérőjelenség.

Találunk rá példát azonban, hogy a periodikus szteroid használat még akár egészséges gyakorlat is lehet. Adott személy alakja nyilvánvalóan összefügg közérzetével és egészségi állapotával. Feltéve, hogy elég figyelmet szentelünk a rendszeres egészségügyi ellenőrzésnek, a hatóanyag kiválasztásának, az adagolásnak és a leállásnak, miért is állítanánk, hogy ez árt az embereknek? Ennek megítélése természetesen bonyolult, különösen amiatt, hogy közvélemény ennyire elítéli a szteroidok használatát. Mivel ezt a dolgot eléggé hosszasan lehetne csak elemezni, az egészségi, erkölcsi és jogi szempontok teljes tárgyalását inkább máskorra hagyom. Ezúttal csak a leggyakrabban előforduló mellékhatások felsorolására szorítkozom, beleértve a lehetséges terápiás illetve megelőzési tanácsokat ott, ahol ez lehetséges.

Anaphylacticus shock

Az anaphylacticus shock túlérzékenységi reakció, amelyet a szervezetbe kerülő idegen fehérjék váltanak ki. Leggyakrabban akkor fordul elő, amikor valaki olyan dolgokra allergiás, mint bizonyos gyógyszerek (például a penicillin), rovarcsípések, ipari vagy háztartási vegyszerek, ételek (általában diófélék, kagyló, gyümölcsök) és élelmiszer-adalékanyagok vagy tartósítószerek (különösen a kén). Ez a néha végzetes működési zavar a simaizmok görcsös összehúzódásával jár, amely akadályozhatja a légzést. A tünetek közé tartoznak az asztmás roham, a csalánkiütés, a verejtékezés, a kiütések, a láz, a jelentős vérnyomásesés, a szédülés, a tudatvesztés, a görcsös rohamok és a halál. Ezt a reakciót nem annyira a hormonkészítmények, így az anabolikus illetve androgén szteroidok alkalmazása során szokták tapasztalni, de előfordulhat a hamisított gyógyszerek használata közben. Mivel a feketepiacon nincsenek minőségellenőrök, méreganyagok belekerülhetnek néhány készítménybe (még injekciókba is). Az egyetlen tanácsom az, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy eredeti, legális terméket használjunk, amelyeket lehetőleg fejlett országokban állítottak elő. Anapylacticus shock esetén általában epinehprin injekciót szoktak alkalmazni. Azok számára ismerős lehet ez az eljárás, akik a rovarcsípésre nagyon érzékenyek, hiszen sokan közülük állandóan tartanak maguknál allergia kezelésére valókészletet (epinephrin beadására).

Agresszivitás

Az agresszív viselkedés az egyik legrosszabb mellékhatása a szteroidoknak. A férfiak alapvetően a tesztoszteron miatt agresszívabbak, mint a nők, és szteroidok használata (különösen erősen androgén szereké) megnövelheti az agresszivitási hajlamot. Ez egyfelől pozitív, mivel nagyobb intenzitással tudunk edzeni, vagy egy versenyen jobban tudunk teljesíteni. Ezért van az, hogy az olyan sportágak versenyzői, ahol előny az agresszivitás (pl.: box), nagyra értékelik az erősen androgén szerek ezen tulajdonságát. Másfelől viszont nincs rosszabb egy nagydarab izomagyú egyénnél, aki nem képes kontrolálni a viselkedését. Ezek az emberek ugyanúgy veszélyt jelentenek magukra, mint másokra. Ezért ha egy atléta észrevesz magán ilyen jellegű változást, mindenképp meg kell találnia a módját, hogy fékezni tudja az indulatait. Kritikus esetekben néhány mély lélegzetvétel és az, hogy elszámolunk 1-től 20-ig, sokat segíthet. Ha viszont ez a módszer sem működik, akkor igenis le kell állni az agresszivitást kiváltó szer szedésével!

Depresszió

A szteroidok alkalmazása nyilvánvalóan hat a szervezet hormonháztartására, és ennek eredményeként az általános közérzet vagy a hangulat változásaival jár. Egyrészről kiválthat agresszív viselkedést, másrészről ez vezethet depresszióhoz is. Depresszió akkor alakulhat ki, ha valakinek az androgén/ösztrogén hormonszintjei messze nincsenek egyensúlyban. Ez legjellemzőbben férfi testépítők körében fordul elő, akkor, amikor az anabolikus, illetve androgén szteroidok alkalmazását abbahagyják. Ebben az időszakban az ösztrogén szintek jelentősen megemelkednek (a szteroidok aromatizálódása miatt), ami gyakran a szervezet saját tesztoszteron-termelésének jelentős gátlását eredményezi. Ha a szteroidok már nincsenek jelen a szervezetben, a sportoló küszködhet az alacsony androgén szint miatt, amíg csak a szervezete nem regenerálódik. Depresszió a szteroidkúra folyamán is felléphet, főképpen akkor, ha tisztán anabolikus szteroidokat használunk. Noha ezek a vegyületek az androgénekhez képest gyengébbek, még így is elnyomhatják a szervezet tesztoszteron-termelését. Ha a kezelés során a tesztoszteron szint jelentősen csökken, az alkalmazott anabolikumok nem biztosítanak megfelelő androgénpótlást, ezért a lelkesedés és a jó közérzet szenved csorbát. A legjobb, amit tehetünk a kúra alatti vagy utáni depresszió elkerülésére, hogy alaposan megfontoljuk a hatóanyag bevitelt és megvonást. Kis adag tesztoszteron heti rendszerességgel alkalmazva jó szolgálatot tehet egy gyenge anabolikus/diétás kúra alatt. Ezzel kiküszöbölhető az unalom érzése és az edzések alatti apátia. Természetesen erős szteroidkúrát csak megfelelő kiegészítő kezelés mellett szabad befejezni (Nolvadex, Arimidex, HCG, Clomid, stb.) Bár a szteroidok fokozatos elvonását sokan előnyben részesítik, nem hatékony módszer a szervezet tesztoszteron-termelésének helyreállítására.

Fejfájás

Egyes atléták gyakran számolnak be erős fejfájásról szteroidszedés közben. Ez legelterjedtebb a komolyabb tömegnövelő kúrák esetében, amikor az egyén erősen aromatizáló szereket használ. Ez esetben nem megoldás az, hogy beveszünk egy aszpirint, és figyelmen kívül hagyjuk a problémát, mert ez jele lehet a komolyabb szintű vérnyomás emelkedésnek, amit komolyan kell venni. Mivel a magas vérnyomás veszélyt jelenthet az egészségünkre, szabályos időközönként érdemes mérni a vérnyomásunkat a tömegépítő kúrák alatt, főleg ha gyakori fejfájás jelentkezik. Ilyen esetekben egyes atléták olyan szereket használnak, mint a Catapres, de a többség általában ilyenkor megszakítja a kúrát, vagy legalábbis visszavesz a dózisokból. Az olyan egyének esetén, akinek könnyen emelkedik a vérnyomása, ajánlott gyengébb anabolikumok használata (erősebbek helyett), amelyek kevésbé alakulnak ösztrogénné. A fejfájást kiválthatja az is, hogy a nagyobb súlyok használatakor a nyak izmait is nagyobb terhelés éri. Ez persze kevésbé komoly dolog, ilyenkor egy kis pihenés beiktatása az edzésprogramba, vagy – átmenetileg – kisebb súlyok használata megoldást jelenthet a problémára. Az esetben viszont, ha valaki nagyon erős fejfájást észlel, érdemes felkeresni egyorvost.

Gynecomastia

A gynecomastia orvosi szakszó, amely alatt a női mellek férfiakon történő kifejlődését értjük. Ez akkor következik be, ha egy férfi túlzott mennyiségű ösztrogént kap, különösen erősen aromatizálódó androgének, például tesztoszteron vagy Dianabol alkalmazása során. Az ösztrogén fölösleg a mell receptoraihoz kötődve a szövetek növekedését idézi elő. Ha figyelmen kívül hagyjuk, nyilvánvaló és látványos gyarapodás jön létre a mellbimbók alatt, ami sok esetben nagyon nőies külsőt eredményez. Ahhoz, hogy ezt a mellékhatást kiküszöböljük, a szteroidkezelés alatt sokszor szükség lehet az ösztrogén képződésének a visszaszorítására. Ilyen kezelést végezhetünk ösztrogén antagonisták, így Clomid vagy Nolvadex segítségével, amelyek meggátolják, hogy az ösztrogén a mellben a receptorokhoz kötődhessen, vagy aromatázgátlókkal, így Provironnal, Cytadrennel vagy Arimidex-szel, amelyek azt az enzimet gátolják, amely az androgéneket ösztrogénekké alakítja. Az Arimidex jelenleg ezek közül a leghatásosabb készítmény, bár igaz, hogy a legdrágább is. Érdemes megjegyeznünk, azonban, hogy sokan gondolják úgy, hogy a szokottnál magasabb ösztrogénszint segíti a kúra során a nagyobb mértékű tömeggyarapodást. Emiatt a legtöbben csak akkor használnak anti-ösztrogéneket, ha arra a gynecomastia elkerülése miatt van szükség. Érdemes persze anti-ösztrogéneket tartanunk akkor, ha aromatizálódó szteroidot használunk, arra az esetre, ha problémák adódnának. A mellbimbók alatti feszülés vagy csomó a gynecomastia első jele lehet, amelyet gyakran kísér ezen a területen jelentkező fájdalom (ezt a hatást nevezik gynecodyneának). Ez egyértelmű jelzés arra, hogy szükség van valamilyen anti-ösztrogénre. Ha a duzzanat továbbfejlődik kisebb, márványszerű “daganatokká”, feltétlenül azonnali közbelépésre van szükség. Ha a szteroidok alkalmazását még ezen a ponton is folytatjuk, a felhasználón olyan szövetnövekedés keletkezik, amelyet csak sebészeti úton lehet eltávolítani.
Lényeges azt is megemlítenünk, hogy a progeszteron serkenti az ösztrogének hatását a mell szöveteiben. Itt a két hormon jelentősen erősíti egymás hatását, ezért gynecomastia progeszteronok hatására is kialakulhat, és ehhez nem szükséges magas ösztrogénszint. Mivel az anabolikus szteroidok közül több, kiváltképp a nandrolon származékai, progeszteron-aktivitással rendelkeznek nem szabad hamis biztonságérzetben lennünk. Még az olyan, ösztrogént alig képző szteroidok, mint a Deca, is kialakíthatnak gynecomastiát bizonyos esetekben, ezért ténylegesen fontos, hogy legyen tartalékban anti-ösztrogén, ha erre a mellékhatásra érzékeny valaki.

Hajhullás

Az erősen androgén szteroidok alkalmazása rossz hatással van a hajas fejbőrre. A leggyakoribb, férfias típusú kopaszodás tulajdonképpen közvetlenül kötődik az androgének mennyiségéhez ezekben a szövetekben, azon belül pedig a tesztoszteron dihidro-tesztoszteronná alakulásához, amely sokkal erősebb köztitermék. Az orvosi szaknyelv ezt a típusú hajhullást alopeciának nevezi, amely arra utal, hogy ez az állapot összefügg mind az androgén hormonok mennyiségével, mind pedig öröklött tényezőkkel. Azok, akik alopeciában szenvednek, az átlagosnál gyengébb hajhagymákkal, ellenben magasabb dihidro-tesztoszteron-koncentrációkkal rendelkeznek. Mivel genetikai tényezők is befolyással vannak a folyamatra, sokan fokozott szteroidhasználat esetén sem tapasztalják ennek a mellékhatásnak a jelentkezését. Természetesen azok, akik eleve hajhullással küzdenek (vagy családi hajlamot mutatnak erre), nagyon óvatosan használhatnak csak olyan erősebb szereket, mint a tesztoszteron, Anadrol 50, Halotestin vagy a Dianabol. Sok esetben a kihullott haj helyére nehezen nő újabb, ezért jobb eleve elkerülni a mellékhatás jelentkezését. Azok, akiknek aggodalomra van okuk, jobb, ha inkább Gyengébb készítményeket választanak (a Deca-Durabolin a legkedveltebb), vagy kiegészítő terápia, így Propecia, Proscar (finasteride) mellett döntenek akkor, ha tesztoszteront, metil-tesztoszteront vagy Halotestint kívánnak használni. A Propecia rendkívül hatásos gyógyszer hajhullás kezelésére, mert gátolja az 5-a-reduktáz enzim működését, különösen a hajhagymákban és a prosztatában. Az olyan erős androgénekkel szemben azonban, amelyek nem lépnek kapcsolatba ezzel az enzimmel, a Propecia nem nyújt védelmet. Ezek körül a legjelentősebbek? Az Anadrol 50 és a Dianabol. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az összes anabolikus illetve androgén szteroid aktiválja az androgén receptorokat, ezért megfelelő adagolás, illetve adott feltételek mellett serkentheti a hajhullást.

Heresorvadás

Az emberi szervezet kedveli a kiegyensúlyozott hormonháztartást, amely testünk homeosztázisnak nevezett állapotára jellemző. Ha androgének alkalmazásával külső forrásból szteroidokat juttatunk a szervezetbe, ez a hormontöbblet azt eredményezi, hogy a szervezet saját tesztoszteron-termelése leáll. Ez egy úgynevezett visszacsatolás révén következik be, amelynek során a hipotalamuszba az az üzenet érkezik, hogy a szexuálszteroidok (ide tartoznak az ösztrogének, a progeszteron és az androgének) koncentrációja magas, ami leállítja a GnRf (gonadotropin releasing faktorok – nemi hormonok termelését serkentő hormonhatású anyagok) termelődését. Ettől cserébe leáll az agyalapi mirigy FSH- (follikulusz stimuláló hormon; tüszőserkentő hormon) és LH- (luteinizáló hormon; sárgatest serkentő hormon) termelését. Ezek a hormonok serkentik a here Leydig-sejtjeinek tesztoszteron elválasztását (a negatív visszacsatolás az agyalapi mirigy szintén is érvényesül). Az LH és az FSH serkentő hatása nélkül, a herék működése leáll, és emiatt sorvadásnak indulhatnak. Kivételes esetekben a szteroid felhasználók azt tapasztalhatják, hogy a herék ijesztően és szokatlanul összezsugorodnak. Ez a hatás azonban csak ideiglenes, és a hatóanyag ürülése után (amikor a hormonháztartás helyreáll) a herék eredeti mérete is visszaáll. Sok szteroidfelhasználó meglehetősen zavarónak tartja ezt a mellékhatást, ezért kiegészítő kezelést alkalmaz Clomid, Nolvadex illetve HCG formájában a herék méretének és működésének fenntartására a kúra folyamán. Az ösztrogenikusabb hatású androgének (tesztoszteron, Anadrol SO és a Dianabol) természetesen drasztikusabbak ebben a vonatkozásban, ezért nem jelentenek megfelelő választást azoknak, akiket komolyan aggaszt a heresorvadás lehetősége. Jobban teszik, ha inkább nem aromazitálódó anabolikus szteroidokat használnak, ne feledjük azonban, hogy minden szteroid hat a tesztoszteron termelésére, ha anabolikus hatást kifejteni képes adagokban alkalmazzák (igen, még az Anavar és a Primobolan is!).

Az immunrendszer változásai

Az anabolikus illetve androgén szteroidok alkalmazása hatással lehet a szervezet Védekező rendszerére is. Ezek a változások lehetnek jók vagy rosszak. Szteroidkúrák során, például, sokan tapasztalják, hogy kevésbé fogékonyak vírusfertőzésekre. Újabb tanulmányok, amelyek a Deca-Durabolin vagy az oxandrolone hatását vizsgálják HIV+ betegekben, támogatni látszanak ezt a megfigyelést, mivel egyértelműen bizonyítják, hogy ezek a vegyületek előnyös hatással vannak az immunrendszerre. Ezeket a vizsgálatokat nemrégiben terjesztették ki, és sok orvos ma már kevésbé vonakodik felírni az ilyen készítményeket betegeinek. Amennyire érvényes azonban az, hogy a szteroidkúra folyamán kevésbé hajlamos valaki megbetegedésekre, úgy az is igaz, hogy a kezelés befejeztével a visszahatás miatt az immunrendszer kevésbé képes felvenni a harcot a kórokozókkal. Ez leginkább a kortizol hatásával függhet össze. Ez egy katabolikus hormon a szervezetünkben, amely elnyomhatja az immunrendszer működését. Amikor abbahagyják a szteroidok alkalmazását, gyakran androgénhiányos állapot következik be, amíg a szervezet hormonháztartása helyreáll. Mivel a tesztoszteron és a kortizol sok tekintetben egymással ellentétes hatást fejtenek ki, ezért a normálisnál alacsonyabb androgén-koncentráció szokatlanul megnövelheti a kortizol aktivitását. Amíg nem áll helyre az egyensúly, addig a kortizol nemcsak a test izomtömegét emészti fel, hanem érzékenyebbé tesz a náthára, influenzára és más fertőző betegségekre. A megfelelő kiegészítő kezelés (anti-ösztrogének, tesztoszteron serkentő készítmények) alkalmazása segíthet leginkább abban, hogy ezt a problémát kiküszöböljük, hiszen így remélhetőleg helyreáll a szervezet hormonháztartása, miután a szteroidok kiürültek. Másrészt azt a lehetőséget sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szteroidok hatására már a kezelés alatt megnőhet a kortizol mennyisége. A hypercortisolemiának nevezett jelenség gyakori anabolikus illetve androgén szteroidok használata során. Ennek az az oka, hogy az anabolikus illetve androgén szteroidok megakadályozzák azt, hogy a szervezet ürítse a keringési rendszerből a kortizolt, ami azért lehetséges, mert ezeknek a hormonoknak az átalakulásában több jelentős lépést azonos enzimek katalizálnak. Ha a szervezetben sok az androgén, akkor az enzimekért folyó versengésben a kortizol lassabban kerül lebontásra, ezért koncentrációja emelkedik. A szájon át alkalmazható 17-a-vegyületek – minthogy gátolják a 3-(3-hidroxi-szteroid-dehidrogenáz enzim működését – különösen veszélyesek a kortizolszint emelkedésével kapcsolatban, mivel ez szintén közös anyagcsereút akortikoszteroidok átalakulásával. A leggyakoribb szteroidkúrák vonatkozásában a kortizol mennyiségének növekedése nem okoz gondot. A problémák inkább akkor jelentkeznek, ha túlzottan nagy mennyiségben, vagy hosszabb időtartamra használják ezeket a szereket. Ez természetesen megviselheti a sportolókat, akik fogékonyabbá válnak a betegségekre is, amellett, hogy statikusabb (kevésbé anabolikus) anyagcserét folytatnak.

Magas vérnyomás (hipertenzió)

Szteroidok használata esetén gyakran figyelhető meg a vérnyomásértékek emelkedése. Ez legtöbbször az olyan szerekkel függ össze, melyek erősen aromatizálódnak (tesztoszteron, Dianabol). Ahogy az ösztrogénszintek emelkednek, megindul a víz- és sóvisszatartás, mely a magas vérnyomást okozza. Ezt a folyamatot aztán tovább erősíti az intenzív edzés is. Mivel a magas vérnyomás stressznek teszi ki az egész szervezetet, ezt a mellékhatást nem szabad figyelmen kívül hagyni! Ha nem kezeljük a problémát, megnő az esélye a szívproblémák kialakulásának, valamint a vesekárosodásnak. A magas vérnyomás intő jelei a fejfájás, az álmatlanság és a légzési nehézségek. Ezek a tünetek addig nem válnak számottevővé, amíg a vérnyomás komolyabban nem emelkedik, ugyanakkor a tünetek hiányakor is érdemes figyelni a vérnyomásértékeinket. Mivel manapság igen egyszerű a vérnyomásmérés, felelőtlen az, aki nem méri vérnyomását a komolyabb kúrák alatt. Ha a vérnyomásértékek számottevően emelkednek, akkor a problémát igenis kezelni kell. A legésszerűbb és legegyszerűbb azoknak a szereknek az elhagyása, melyek a problémát okozzák, vagy legalábbis váltsuk ki ezeket gyengébb szerekkel. A magas vérnyomást legtöbb esetben az erősen aromatizáló szerekkel hozzák összefüggésbe, tudnunk kell, hogy a Halotestin és a trenbolone is okozhat hipertenziót, ezért az ilyen jellegű cserék nem ésszerűek. A másik lehetőség vízhajtók használata, amelyek csökkentik a tárolt vízmennyiséget. A Catapess használata szintén elterjedt, mert amellett, hogy csökkenti a vérnyomást, hatására a szervezet több GH-t termel.

Májkárosodás

Ha a dolog egészét nézzük, akkor a májstressz/károsodás nem jellemző mellékhatása a szteroidoknak, de ugyanakkor különösen jellemző ez a 17-alfa-alkiált szerekre. Mint korábban említettük, ezek olyan kémiai átalakulásokat tartalmaznak, amelyek révén lehetővé válik azok szájon át történő alkalmazása. Mivel képesek átjutni a “first pass”-on (első szűrőn) a májban, ezek a szerek bizonyos mértékű terhelést jelentenek a szervnek. Ez súlyos károsodásokhoz vezethet, még végzetes betegségek, így májrák kialakulásához is. Az egyik ilyen kórkép a peliosis hepatitis, amely szintén életveszélyes állapotot jelenthet, mivel a májban vérrel telt ciszták alakulnak ki. A májrák, vagy karcinóma is kifejlődhet bizonyos esetekben. Ezek a súlyos szövődmények akkor alakulnak ki, ha toxikus vegyületeket hosszabb ideig alkalmaznak. A májrák irodalmi esetei általában klinikai körülmények között fordultak elő, főként az Anadrol 50 hosszantartó használata esetén. Fontos hangsúlyoznunk, hogy egyáltalán nem gyakori ez a betegség a szteroidhasználó sportolók körében. Ezekben az esetekben főként Anadrol 50-et alkalmaztak, amely gyógyszernek egy tablettája 50 mg hatóanyagot tartalmaz. Ez egy nagyságrenddel több, mint a legtöbb hasonló szer esetében. Csupán egyetlen Anadrol 50 tabletta nagyjából akkora stressznek teszi ki májat, mint 10 Dianabol tabletta Az igazi problémát az adagolási útmutató okozza, mely napi 8-10 tablettát javasol. Ez jóval több, mint ami egy atlétának egyáltalán eszébe jutna, mikor a használni kívánt dózisokat tervezi. Általában fogadjuk el a napi 3-4 szemet a biztonsági szint felső határának. Az első szer, melynek kimutatták májkárosító hatását, a metil-tesztoszteron volt, az egyik legolcsóbb szer.
Általában véve elmondható, hogy aki ésszerű dózisokat használ, viszonylag rövid ideig, annak igen kicsi az esélye, hogy nála májkárosodás alakuljon ki. A dolog figyelmeztető, jele a bőr és a szem sárgás elszíneződése, ekkor függesszük fel a 17-alfa-alkalizált szerek szedését. Legtöbb esetben ez elég is arra, hogy a folyamat visszaforduljon, és megelőzzük a károsodást. Javasolt az, hogy az olyan kúrák esetén, melyekben 17-alfa-alkalizált szereket használunk, ellenőriztessük a májértékeinket. Ez a legbiztosabb módja, hogy elkerüljük a problémákat.

Növekedési zavarok

Számos anabolikus illetve androgén szteroid akadályozhatja serdülőkben a végleges testmagasság elérését. A szteroidok növekedés gátló hatása úgy valósul meg, hogy serkentik a hosszú csontok epifízis-lemezeinek korai összenövését. Amikor ezek a lemezek összenőnek, további hosszanti növekedés nem lehetséges. Ha tehát valaki rendszeresen él szteroidokkal, mivel a folyama visszafordíthatatlan, végleg az addigi testmagasságánál marad. Ezen a növekedési hormon használata sem segíthet, mivel felnőtt korban ez a hormon csak a csontok vastagságát befolyásolja. Érdekes módon nem maguk a szteroidok, hanem a belőlük felszabaduló ösztrogén az, amely a csontlemezek fúzióját kiváltja. Az ösztrogén hatása okozza azt is, hogy a nők átlagosan alacsonyabbak, mint a férfiak, ezért elsősorban azok a szteroidok fejtenek ki növekedésgátló hatást, amelyek képesek ösztrogénné alakulni. Az olyan szteroidok alkalmazása, mint az Anavar, a Winstrol vagy a Primobolan (amelyek nem alakulnak át ösztrogénné) voltaképpen még növelik is serdülőkorban a testmagasságot, mivel anabolikus hatásuk miatt több kalciumion kerül a csontokba. Ez szintén érvényes más nem aromazitálódó szteroidokra, így a trenbolone-ra, Provironra vagy Halotestinre is. Természetesen a józan ész inkább azt diktálná, hogy serdülőknek ne javasoljuk szteroidok alkalmazását mindaddig, míg a szervezet érése be nem fejeződik, így ezek a vegyületek sem fejtenek ki olyan drámai hatást.

Pattanások

A pattanások talán a legszembetűnőbb jelei a szteroidoknak. Mint tudjuk, a serdülő fiúk gyakran küzdenek pattanásokkal, mikor nő a tesztoszteronszintjük, de ezek idővel elmúlnak. Nagyjából ugyanez a jelenség lép fel, ha szteroidokat használunk. Ez azért van így, mert az androgének fokozzák a faggyútermelést. A legjellemzőbb terület a hát és a váll, már ami a pattanásosodást illeti. Ezeket a pattanásokat elég sokféle módon kezelik az atléták. A legegyszerűbb mód, hogy egyszerű mosással megtisztítjuk a bőrfelületet, ezáltal eltávolítva a felesleges olajat, mielőtt a pórusok “eltömődnek”. Ha ez nem használ, akkor gyógyszert szoktak használni, legtöbb esetben a Magyarországon Roaccutanként ismert szert. Azonban véssük az eszünkbe, hogy ha hajlamosak vagyunk a pattanásosodásra, akkor igenis kerüljük az erősen androgén szereket, mert mit sem ér a nagy izomtömeg, ha pattanások elcsúfítják!

Prosztata megnagyobbodása

A prosztatarák jelenleg a leggyakoribb rákos megbetegedés férfiakban. Maga a prosztata megnagyobbodás (a prosztata szöveteinek duzzanata gyakran hat a vizeletürítésre) megelőzheti, illetve elősegítheti a prosztatarák kifejlődését, és idősödő férfiakban számottevő egészségi probléma. A prosztata megbetegedéseinek kialakulása az androgén hormonok, különösen az igen erős köztitermék, a dihidro-tesztoszteron mennyiségétől függ, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ösztrogén mellrákhoz vezet nőkben. Bár a prosztata megnagyobbodás és a prosztatarák illetve a szteroidhasználat közötti kapcsolat még nem teljesen tisztázott, a szteroidok alkalmazása az androgének mennyiségének növelése révén elméletileg növelheti ezen betegségek kialakulásának kockázatát. Ezért jobb, ha idősebb sportolók nem használnak olyan 5--redukálódó erős androgéneket, mint a tesztoszteron, metil-tesztoszteron vagy a Halotestin, vagy ha mégis, akkor csak Proscar (finasteride) alkalmazásával párhuzamosan, mivel a Proscart arra tervezték, hogy az 5--reduktáz enzim működését gátolja a hajas fejbőr és a prosztata szöveteiben. A Proscar tehát hatásos védelmet jelenthet azon idősebb sportolók számára, akik a fenti vegyületek alkalmazása mellett döntenek. A Dianabol, Anardol 50 vagy a Proviron ellen, amelyek nem alakulnak dihidro-tesztoszteronná, azonban így nem tehetünk semmit. Fontos azt is tudnunk, hogy az androgének mellett az ösztrogének is szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Ez a két hormon, úgy tűnik, egymás hatását erősítve okozza a prosztata megnagyobbodást, úgy, hogy egyik a másika nélkül nem alakíthatja ki ezt az állapotot. Ezért idősebb férfiaknak, akik a szervezetükbe androgén pótlást kívánnak juttatni, inkább a nem aromatizálódó vegyületek alkalmazása javasolt ahelyett, hogy a prosztata androgén aktivitását próbálnák csökkenteni. A szteroid használattól függetlenül fontos tanács, hogy negyven év felett rendszeresen végeztessük el a prosztata orvosi vizsgálatát.

Rák

Noha igencsak elterjedt az a tévhit, hogy a szteroidok rákot okoznak, ez valójában egy elég ritka jelenség. Mivel az anabolikus/androgén szteroidok a természetes hormonok szintetikus változatai, ezeket testünk elég könnyen átalakítja, ezért nem jelentenek különösebb megterhelést a szerveknek. Tény az, hogy számos szteroidot minden veszély nélkül használhatnak olyan egyének is, akiknek májproblémáik vannak. Az egyetlen kivételnek a 17-alfa-alkalizált szteroidokat tekinthetjük, melyek kémiai szerkezetüknél fogva toxikusak a májra. Elég kis számú esetben ugyan, de előfordult, hogy ezek a fajta szerek komolyabb májproblémák kialakulásához vezettek (főként oxyrnetholone alkalmazásakor). Itt azonban tisztáznunk kell, hogy nagyon kis számú esetről van szó a több millió tükrében. Továbbá ezek az esetek olyan nagyon komoly betegségekben szenvedő egyéneknél fordultak elő – nem pedig atlétáknál – akiknél szélsőségesen nagy adagokban, különösen hosszú ideig használták a szert. Azoknál az atlétáknál, akik nem “öntik” magukba a 17-alfa-alkilált szereket, és vizsgáltatják vérképüket a komolyabb kúrák alatt, a rák kialakulásának kockázata csekély.

Szexuális zavarok

A férfiak szaporító szervrendszerének a működése nagyrészt a szervezetben található androgén hormonok mennyiségétől függ. Mesterséges szteroid nemi hormon alkalmazása ezért nagy hatással lehet a szexuális közérzetére. Az egyik véglet a libidónak és az erekció gyakoriságának az extrém növekedése. Ezt leggyakrabban a nagyon erős szteroidokat alkalmazók tapasztalják. Ezek a vegyületek ugyanis rendkívül erősen serkentik a szaporító szervrendszer működését. Ez néha olyan mértékben jelentkezik, hogy komoly gondokat jelent, leggyakrabban azonban a szteroidkúra alatt a sportoló egyszerűen szexuálisan aktívabb és agresszívebb. A másik véglet az, amikor valaki szexuális érdeklődését elveszti, ami esetlegesen impotencia kialakulásához is vezethet. Ez főképpen akkor fordul elő, ha az androgén hormonok mennyisége rendkívül alacsony. Ez általában a szteroid használatának befejezése után következik be, akkor, amikor a szervezet tesztoszteron termelése gátlás alatt állt. A (külső forrásból származó) androgének ürülése miatt a szervezetben csekély mennyiségű tesztoszteron marad, ami az egyensúlyt visszaállíthatná. Különösen zavaró lehet a dihidro-tesztoszteron nevű köztitermék kiürülése, mivel ennek a hormonnak rendkívül erős hatása van a szaporító szervrendszerre más, kevésbé erősen androgén szteroidokhoz képest. Ezért érdemes tesztoszteron-serkentő készítményeket, így HCG-t, illetve Clomidot vagy Nolvadexet alkalmazni egy-egy erősebb kúra végén, hogy a szteroid-megvonás tüneteit kiküszöbölhessük. A szexuális érdektelenség és az impotencia a szteroidkúra közben is jelentkezhet, különösen akkor, ha szigorúan csak anabolikus vegyületeket használunk. Mivel az “anabolikus” szteroidok is elnyomják a szervezet tesztoszteron-termelését, az alkalmazott készítmények esetleg nem eléggé androgének ahhoz, hogy ezt a hatást ellensúlyozzák. Ilyenesetben jó, ha a felhasználó kis mennyiségben androgéneket is elkezd használni (például heti egy tesztoszteron-injekciót), vagy pedig a szervezet tesztoszteron-termelését Clomid vagy HCG segítségével próbálja helyreállítani (ez esetleg preventív céllal is alkalmazható). Érdemes megjegyeznünk azt is, hogy a dolog nem egyszerűen az androgén avagy anabolikus hatások függvénye. Az emberek rendszerint nagyon különbözőképpen reagálnak ugyanannak a szernek ugyanolyan mennyiségű adagjaira. Előfordulhat, hogy míg egy valaki a szexuális érdeklődés hiányát mutatja, vagy impotenciát tapasztal, addig mások lényegesen agresszívabban viselkednek. Ezért nem könnyű előre megjósolni, hogyan reagál valaki adott hatóanyagra, mielőtt kipróbálta volna.

Szív- és érrendszeri panaszok

Mint arról korábban már szóltunk, az anabolikus illetve androgén szteroidok hatással vannak az LDL (low density lipoprotein), a HDL (high density lipoprotein) illetve az össz-koleszterin szintre. Amint az talán közismert, a HDL-t “jó” koleszterinnek tartják, mert ez a koleszterinfelesleget eltávolítja az artériákból. Az LDL éppen ellentétes hatású, segít beépíteni a koleszterint az artériák falába. Szteroidok használatakor a HDL koncentráció csökken, míg az össz- illetve az LDL-koleszterin értékek növekednek. A HDL/LDL arány rendszerint lényegesen fontosabb, mint az össz-koleszterin szint, mivel a két szállítófehérje révén kerül a szervezet egyensúlyba. Ha ezek a változások a hosszú ideig tartó szteroidhasználat révén súlyosbodnak, ez a szív- és érrendszer kárára válik. A helyzeten csak ront a vérnyomás emelkedése, amely gyakori tünet az erősen aromatizálódó vegyületek használatakor.
Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy szerkezetük, illetve az alkalmazás módja miatt a legtöbb 17-alfa-alkilált szteroid tabletta sokkal erősebb negatív hatással van ezekre az értékekre, mint a szteroid-injekciók. Az olyan gyengébb szerek, mint a Winstrol (stanozolol) alkalmazása, annak reményében, hogy HDL szint változása is várhatóan kisebb lesz, ezért nem tűnik a legjobb megoldásnak. Az egyik tanulmány, amelyben heti 200 mg tesztoszteron-enantát hatását napi csupán 6 mg Winstrol tablettával hasonlították össze, világossá teszi a fentieket. Mindössze 6 hét elteltével a stanozolol hatására a HDL illetve HDL-2 (“jó”) koleszterin értékek 33% illetve 71%-kal csökkentek. A HDL (azon belül a HDL-3) csökkenése a tesztoszteron esetében csak átlagosan 9% volt. Az LDL (“rossz”) koleszterin a stanozolol esetén 29%-kal emelkedett, tesztoszteron hatására viszont 16%-kal még csökkent is. Azok, akiknek a számára a szteroidkúra folyamán fontos a koleszterinszint változatlansága, ezért kerüljék a tabletták alkalmazását; helyettük kizárólag injekciókat használjanak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az ösztrogének általában kedvező hatással vannak a koleszterin értékekre. A menopauza utáni ösztrogénpótló terápia során nőkben általában a HDL koleszterin szint emelkedését, és az LDL értékek csökkenését tapasztalják. Ezért az a folyamat, amikor a tesztoszteron ösztradiollá alakul az aromatizálódás révén, megakadályozza a szérum koleszterin szint drámai változását. Egy újabb tanulmány éppen ezt a kérdéskört vizsgálva a tesztoszteron (heti 280 mg tesztoszteron-enantát) hatását önmagában illetve aromatázgátló (250 mg testolactone naponta négyszer) mellett alkalmazva vetette össze. A harmadik tesztcsoportban metil-tesztoszteront vizsgáltak, napi 20 mg-os adagokban. Az eredmények sokatmondóak. Az a csoport, ahol csak tesztoszteron-enantátot használtak, nem mutatta a HDL koleszterin értékek csökkenését a 12 hetes kúra folyamán. Abban a csoportban, ellenben, ahol aromatázgátló mellett alkalmaztak tesztoszteron, már négy hét után is átlagosan 25%-os csökkenést mutatott. A metil-tesztoszteronos csoportban ellenben az LDL szint kedvezőtlen emelkedésével párhuzamosan a HDL szint mintegy 35%-os csökkenését kapták. Ez természetesen gondolkodóba ejthet bennünket azzal kapcsolatban, hogy mennyire szorítsuk vissza a szteroidkúrák során az ösztrogénképződést. Azon felül, hogy döntünk arról, hogy adott körülmények között szükség van-e erre, lényeges szerepe van a kezelés megfelelő kiválasztásának is. Az ösztrogén receptor antagonista Nolvadex például nem fejt ki kedvezőtlen hatást a koleszterinszintre, sőt, néha növeli a HDL értékeket. Hasznos lehet tehát, ha ezt használjuk az olyan aromatázgátlók helyett, mint a Cytadren vagy az Arimidex, különösen akkor, ha hosszabb ideig alkalmazunk szteroidokat. Mivel a szívbetegségek vezető helyet foglalnak el világszerte a halálozási statisztikában, a szteroidhasználó sportolók (különösen akkor, ha már idősebbek), nem hanyagolhatják el ennek a kockázatát. Ha mást nem is teszünk, érdemes megméretnünk a vérnyomásunkat és a koleszterinszintünket minden erősebb kúra ideje alatt, hogy tudomást szerezzünk arról, mikor kell abbahagynunk a kúrát a problémák jelentkezése miatt. Tanácsos a telített zsírsavakhan és koleszterinben gazdag táplálékok bevitelét csökkenteni, ami szintén segíthet visszaszorítani a szteroidkezelés hatását. Mivel a vérnyomás és a koleszterinszint a szteroidok távozása után általában visszaáll eredeti, normális értékére, hosszú távú károsodástól nem kell tartanunk.

Születési rendellenességek

Az anabolikus illetve androgén szteroidoknak nagyon jellegzetes hatása van a magzat fejlődésére. A Mellékvese Genitális Szindróma olyan különösen zavaró tünetegyüttes, amely kislány magzatokon jelenik meg: ilyenkor az újszülött, bár nőnemű, mégis hím ivarszervekhez hasonló nemi szervek fejlődnek rajta. Azok a nők, akik gyermeket várnak, vagy terveznek, sohase használjanak anabolikus szteroidokat. A legjobb, ha már a tervezett fogantatás előtt hónapokkal tartózkodnak az ilyen készítményektől, hogy az anya normális hormonháztartását biztosítsák. Noha az anabolikus illetve androgén szteroidok csökkentik a hímivarsejtek számát és a férfiak termékenységét, amennyiben az apa alkalmazza ezeket, nem váltanak ki születési rendellenességeket.

Véralvadási zavarok

Az anabolikus illetve androgén szteroidokról kimutatták, hogy növelik a protrombin aktiválódási idejét, vagyis a véralvadáshoz szükséges időt. Ez alapvetően azt jelenti, hogy ha valaki szteroidokat használ, annyit tapasztal, hogy valamivel tovább tart, míg egy vágásból abbamarad a vér szivárgása, vagy az orrvérzés eláll. Átlagos napi teendőink során tehát ritkán okoz riadalmat, de komolyabb problémákat jelenthet, ha súlyosabb balesetet szenvedünk vagy váratlanul sebészeti beavatkozásra van szükség. A véralvadás idejének növekedése tulajdonképpen nem annyira nagy, és csak akkor érdekes igazából ez a mellékhatás, ha műtétet tervezünk. A véralvadáshoz szükséges időt még inkább megnyújtja az olyan gyógyszerek anabolikus szteroidok melletti alkalmazása, mint az Aszpirin, a Tylenol és főként az antikoagulánsok. Ezért lényeges, hogy szóljunk az orvosunknak a fenti szerek (főként a szteroid) használatáról, mielőtt jelentősebb beavatkozásnak vetnénk alá magunkat.

A vese stressz/károsodás

Mivel a vesék feladata a szervezet anyagcsere-vértermékeinek kiszűrése és eltávolítása, a szteroid vegyületek alkalmazása (amelyek nagy mennyiségben megjelennek a vizeletben is), bizonyos fokú terhelést jelent ezeknek a szerveknek. A tényleges vesekárosodás akkor jöhet létre, ha a felhasználó kórosan magas vérnyomással rendelkezik, ami ráadásul további terhelést ró a vesékre. Vannak arra utaló bizonyítékok is, hogy a szteroidhasználat felnőttekben összefüggésben áll a Wilm-féle tumor kialakulásával, amely olyan gyorsan növekvő tumor a vesében, amely rendesen inkább csecsemőkben vagy gyermekekben fordul elő. Az ilyen esetek azonban ritkák, a kapcsolat tehát nem feltétlen. A vesék nyilvánvalóan alapvetően fontosak az egészséges állapot fenntartásában, ezért bármilyen fajta károsodás, mint lehetőség (még ha kis mértékű is) nem hanyagolható el komolyabb szteroidkúrák során. Ha a felhasználó a vizelet sötétebb színét (esetenként bizonyos mennyiségű vér megjelenését), vizelési nehézségeket, vizelés során fellépő fájdalmat tapasztal, okkal feltételezheti, hogy vesekárosodás lép fel. Figyelmeztető jelek még a hát mélyebb részén (különösen a vesék területén) érzékelt fájdalom, a láz és az ödémák (duzzanatok) jelentkezése. Ha a szerv károsodásának lehetősége fennáll, a szteroidok alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és orvoshoz kell fordulni a komolyabb baj megelőzésének érdekében. Mivel a vesék terhelése illetve károsodása általában az erősebb, aromatizálódó vegyületek, így a tesztoszteron vagy a Dianabol alkalmazása során lép fel (utóbbi ráadásul emeli a vérnyomást is), a magas vérnyomásra illetve veseproblémákra hajlamos vagy érzékeny személyek inkább kerüljék ezeket a készítményeket, amíg az egészségi problémákat nem sikerül kiküszöbölni. A Primobolan, Anavar vagy Winstrol például egyáltalán nem hajlamos ösztrogénné alakulni, ezért jobb megoldásnak tűnik ilyenkor. Ebben a tekintetben kedvelt még a Deca-Durabolin és az Equipoise is, amelyek pedig csak kis mértékben alakulnak át ösztrogénné.

A szintetikus anabolikus és androgén szteroidok kémiája

Szteránváz (Az összes természetes és mesterséges anabolikus és androgén szteroidnak ilyen váza van)

Testosterone, Dihydrotestosterone, Nandrolone
Az összes anabolikus és androgén szteroid készítmény az alábbi három természetes szteránvázas hormon valamelyikét tartalmazza, vagy ezek származéka.
Amikor valamilyen új, mesterséges vegyületet hoznak létre, a fenti három hormon valamelyikét választják a szintézis kiindulópontjának, attól függően, hogy milyen hatásokat kívánnak elérni az új vegyülettel. A három vegyület közül például a dihidro-tesztoszteron az egyetlen, amely nem aromatizálódik és nem kötődik az 5--reduktáz enzimhez. Ezért érthető, hogy szívesen készítenek belőle olyan szintetikus származékokat, amelyeknek nincsen ösztrogenikus aktivitása, illetve amelyek sokkal kiegyensúlyozottabb androgén / anabolikus aktivitási arányt mutatnak. A nandrolont akkor választják, ha még kisebb androgén hatást várnak, mivel a hatóanyag aktivitását csökkenti az 5--reduktáz enzimmel való kölcsönhatás. A nandrolon lassabban aromatizálódik, mint a tesztoszteron. A tesztoszteron ellenben a legerősebb izomépítő hormonunk, amely szintén heves androgén hatásokat eredményez, mivel az 5-reduktáz enzim erősebb származékká, dihidro-tesztoszteronná alakítja.

A tesztoszteron származékai

Boldenone (+1 kettős kötés az 1. és 2. szénatom között)

A boldenone abban különbözik a tesztoszterontól, hogy az 1. és a 2. szénatom között egy kettős kötést találunk. Ez a kötés azonban alapvető változásokat hoz a szteroid hatásában is. Először is, drasztikusan csökkenti az aromatizálódás sebességét, annyira, hogy a boldenone nagyjából fel akkora sebességgel alakul át ösztradiollá, mint a tesztoszteron. Másodszor: a kötés miatt a szteroid nagyon gyengén kötődik az 5–reduktáz enzimhez. Az aktívabb 5-a-redukált köztitermék, az 5--dihidro-boldenone emberekben csak elenyésző mennyiségben képződik, helyette az 5-alfa-reduktáz enzim inkább 5-(3-dihidro-boldenone-t (egy gyakorlatilag inaktív androgént) hoz létre. Emiatt a boldenone inkább anabolikus, semmint androgén szteroid, habár a szteroidra még így is mindkét hatás jellemző. Az első két szénatom közötti kettős kötés lassítja a májban való lebomlását is, ezáltal növeli a vegyület felezési idejét, ellenállóbbá téve azt a 17-ketoszteroid deaktiválásnak, és így az alkalmasabb szájon át való alkalmazásra is.

Metil-tesztoszteron (+17-a-metil csoport)

A tesztoszteron legegyszerűbb származéka az alapvegyülettől a 17. szénatomra addicionált metil-csoportban tér el. Ez az átalakítás lehetővé teszi, hogy a szteroidot szájon át alkalmazzák. Mivel a metil-tesztoszteron 17-alfa-metil-ösztradiollá alakul át, ezért rendkívül erős ösztrogenikus hatásai vannak – annak ellenére, hogy ez az átalakulás csökkenti az aromatáz enzimmel való kölcsönhatás lehetőségét.

Methandrostenolone (+kettős kötés az l. és 2. szénatom között; 17-a-metil csoport)

A methandrostenolone több tekintetben hasonlít a boldenone-hoz, mivel a methandrostenolone is csökkent ösztrogenikus és androgén aktivitást mutat a kettős kötésnek köszönhetően. Ez a szteroid viszont viszonylag erős ösztrogenikus hatásáról híresült el, ami annak köszönhető, hogy egy nagyon aktív származékká, a 17-alfa-metil-ösztradiollá alakul át (lásd még: A metilált származékok és a szájon át való alkalmazás). A methandrostenolone azonos tömege sokkal erősebb hatást vált ki, mivel a 17-a-metil csoport miatt hosszabb a felezési ideje, és szabadabb állapotban marad, mint a boldenone.

Fluoxymesterone (+11-(3-hidroxil-; 9-fluoro-; 17-a-metil csoport)

A Halotestin tabletta 17-alfa-alkilált tesztoszteron-származékot tartalmaz. A 11-ß-csoport feladata az aromatizálódás gátlása, ezért ez a szteroid egyáltalán nem alakul át az ösztrogénné. A 11-(3-hidroxil-csoport ezen felül csökkenti a szérumban lévő gátló fehérjékhez való kötődést is. Nem ismerem a 9-fluoro-csoport funkcióját, de annyi biztos, hogy sem az aromatizálódást, sem az 5-a-redukciót nem gátolja. Ezt az is alátámasztja, hogy más 9-fluoro-szteroidok mutatnak hajlamot aromatizálódásra, más tanulmányok szerint pedig a fluoxymestreone az 5-a-reduktáz enzim aktív szubsztrátja.

A nandrolon származékai

Norethandrolone (+17-alfa-etil-csoport)

A norethandrolone tulajdonképpen olyan nandrolon, amely a 17. szénatomján egy etil-csoportot tartalmaz. Az anabolikus és androgén szteroidokkal kapcsolatban ritkán alkalmazzák ezt az átalakítást – sokkal gyakrabban teszik viszont ösztrogén- és progeszteron- származékok esetében. Bár a 17-a-etilálás éppen úgy gátolja a 17-ketoszteroid bomlást, minta 17-a-metilálás, és ezáltal szájon át alkalmazva is viszonylag nagy aktivitást biztosít a szteroidnak, ez a csoport növeli a vegyület hajlandóságát a progeszteron-kötő receptorhoz való kapcsolódásra is. A norethandrolone tehát “zűrös” hormon a vízvisszatartás, zsírraktározás és gynecomastia szempontjából, amelyek részben éppen a receptorhoz történő nagy arányú kötődésnek köszönhetők.

Ethylestrenol (+17-a-etil-csoport; -3-keto)

Az etilesztrenol olyan szájon át alkalmazható nandrolon-származék, amelynek szerkezete nagyon hasonlít a norethandrolonra. Mindössze csak abban tér el tőle, hogy a harmadik szénatom keto-csoportja hiányzik. Ez a csoport alapvető szerepet tölt be az androgén receptorhoz való kapcsolódásban. Emiatt az etilesztrenol (mg/mg alapon) a valaha forgalomban lévő leggyengébb szteroidok közé tartozik. A csekély hatása is a norethandrolonná való átalakulásából származik, amelyre valamelyes hajlamot mutat (vagyis minden további nélkül hozzá tud kapcsolódni a 3. szénatomhoz az oxigénatom). Ennek a különben meglehetősen középszerű hormonnak talán ez a legérdekesebb tulajdonsága.

Trenbolone (+ 1-1 kettős kötés a 9. és 10.; illetve a 11. és 12. szénatom között)

Bár a trenbolone a nandrolon származéka, a két kettős kötés miatt alig-alig fedezhető fel hasonlóság a két vegyület hatása között. Először is, a 9. és 10. szénatomok közötti kettős kötés gátolja az aromatizálódást. A nandrolon nagyon lassan aromatizálódik, valamennyi ösztrogén azonban ettől függetlenül képződik belőle. Nem így a trenbolone-ból. Emellett a 11. és 12. szénatomok közötti kettős kötések növelik a vegyület hajlamát az androgén receptorokhoz való kötődésre. Ez a szteroid, a nandrolontól eltérően, nem lép reakcióba az 5-a-reduktáz enzimmel, ezért nem olyan arányban mutat anabolikus és androgén hatásokat, mint az alapvegyület (hanem az utóbbiak a trenbolone esetében sokkal erősebbek).

A dihydrotestosterone származékai

Mesterolone (+ 1-metil-csoport)

A Mesterolone tabletta a dihidro-tesztoszteronnak olyan erős származéka, amely a methenolone-hoz hasonlóan az alapvegyülettől csak egy olyan, nem mérgező 1-metil-csoportban különbözik, amely a máj lebontó működésével szemben ellenállóvá teszi a hatóanyagot. Ez az átalakítás nem növeli azonban a 3-keto-csoport stabilitását, ezért ez a szteroid gyenge anabolikus hatásokkal bír.

Drostanolone (+ 2-metil-csoport)

A drostanolone-t egyszerűbben 2-metil-dihidro-tesztoszteronnak is nevezhetjük. Az addíció nagyban hozzájárul a 3-keto-esoport stabilitásához, ami alapvető ahhoz, hogy a szteroid az androgén receptorokhoz kötődhessen. Ezáltal jelentősen nő s szteroid aktivitása az izomszövetekben is.

Oxymetholone (+ 2-hidroxi-metilén; 17-a-metil-csoport)

Az oxymetholone tabletta szájon át alkalmazható dihidro-tesztoszteron. A 17-a-metil-csoport itt is azt a szerepet tölti be, amit más szteroidoknál, a 2-hidroximetilén-csoportot más szteroid készítményben nem találjuk meg. Tudjuk, hogy azáltal, hogy a 3-keto-csoport stabilitását növeli, ez a csoport nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az anabolikus hatás növekedjen, azonban a szubsztituensek konfigurációja révén lehetőség van arra is, hogy ez a szteroid az ösztrogén receptorhoz kapcsolódva aktiválja azt.

Stanozolol (+ 3,2 pirazol; 17-a-metil-csoport)

A stanozolol erős anabolikus szteroid, mivel az A gyűrűhöz kapcsolódó 3-2-pirazol-csoport stabil konfigurációt eredményez, lehetővé téve az androgén receptorhoz való kapcsolódást (ez a szteroid egyike azon kevés szteránvázas vegyületnek, amely nem tartalmaz 3-keto-csoportot). Emiatt a dihidro-tesztoszterontól igencsak eltérően, nagyon aktív izomszövetekben is.

Methenolone (+ 1-metil 1-csoport; kettős kötés az 1. és 2. szénatom között)

A methenolone is erős anabolikus szteroid, mivel olyan kettős kötést tartalmaz az l. és 2.szénatomok között, amely növeli a 3-keto-csoport stabilitását. Az 1-metil-csoport révén a sejtek számára jobban hozzáférhető, így a methenolone a kevés nem 17-alfa-alkilált, de szájon át alkalmazható szteroid közé tartozik. Az 1. és 2. szénatomok közötti kettős kötés valamelyest csökkenti a májban a 17-ketoszteroid átalakulás sebességét.

Oxandrolone (2-oxigén-szubsztitúció; 17-alfa-metil-csoport)

Az oxandrolone a 17-alfa-metil-csoportnak köszönhetően tabletta formában alkalmazható dihidro-tesztoszteron. Abban is eltér az alapvegyülettől, hogy a dihidro-tesztoszteron második szénatomját oxigénatom helyettesíti. Egyedül ebben a készítményben találkozunk ezzel az átalakítással, sőt ez az egyetlen származék, ahol magát a szteránvázat módosították. A 2 oxigén-szubsztituens ellenállóbbá teszi az átalakulással szemben a 3-keto-csoportot is, ezért az oxandrolone erős anabolikum.

Injekciózás

Minden anabolikus/androgén szteroidot mély intramuszkuláris használatra terveztek. A leggyakoribb terület, ahova az injekciókat adják a fenéknek a felső-külső harmada. Ha nem tudjuk elképzelni ezt így, ez a hely a következőképpen határozható meg: van ugye a csípő, ahol a barátnőnket megöleljük, ha sétálunk. Tegyük rá a kisujjunkat a csípőcsont külső részére, vegyünk innen befelé egy nagyarasznyi távolságot. Ahol ennek a távolságnak a fele van kb., oda szokták adni az injekciót. Ezen a területen megfelelő vastagságú izomszövet van ahhoz, hogy a szükséges 1-1,5 inch mélyre adhassuk az injekciót. Ettől függetlenül a többi oltófelület is elterjedt, mint a váll és a tricepsz.

Az, hogy melyik oltófelületbe adjuk, általában nem lényeges. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy minél vastagabb az adott izomszövet, annál inkább fájdalommentes a beadás (kevésbé “feszít”). Kezdőknél a fenék esetében kb. 3 ml az, ami még nem okoz fájdalmat, a váll esetében ez kb. 1-l,5 ml. Ezen felül a fenék említett része a legkevésbé érzékeny a szúrás okozta fájdalomra.

Átmérő/tű hossza

Az, hogy hány “G”-s a tű, a tű vastagságát határozza meg. Minél nagyobb ez a szám, annál vékonyabb a tű. Ez az érték nem közöl adatot a tű hosszára vonatkozóan, azt a 100 db-os egységcsomag oldalán szokták feltűnteti. Az, hogy mennyire vékony tűt használhatunk, az oldattól függ, nyilván a sűrűbb, olajos oldatoknál kell a vastagabb. Nyilvánvaló az is, hogy a fecskendő méretét a beadandó anyag mennyisége határozza meg.
Az olajos oldatok esetében, ha sűrű az olaj, akkor 22G-s tű javasolt, ha hígabb, akkor 23G-s is jó lehet. Egyesek a 20G-s tűt használják, ez azonban az esetek többségében felesleges.
A vízbázisú szteroidokat általában 25G-s tűvel adják, ami nagy előny, hiszen a szúrás gyakorlatilag fájdalommentes, és mivel ezek a tűk általában 5/8inch hosszúak, kevésbé ijesztő kinézetűek. A HCG-t, inzulint, növekedési hormont 27-29G-s tűvel szokták adni, ezek általában 1/2inch hosszúak.

Szteroidkúrák

A kezdők számára elég nehéz dolog lehet egy kúra megtervezése, mert manapság igen sok szer létezik. Még ha el is jutunk odáig, hogy nagyjából megtervezünk valamit, akkor is ott a talány, hogy vajon a lehető legtöbbet hoztuk e ki a dologból. Ha jobban belegondolsz, biztos te is hallottál már egy rakás dolgot, különböző stackeket, visszavezetési eljárásokat, meg mindent a témában. Ha azért vetted meg ezt a könyvet, mert itt valami teljesen újat vártál a témában, bizonyára csalódott leszel. Mivel mindenki különböző, nem lehet leírni valamit, mint “szentírást”. Mindössze irányelveket lehet adni, hogy mi az, ami általában bejön, a többi rajtad áll, hisz te ismered legjobban saját magad, te érzed, hogy a tested miként reagál. Viszont nézzük most azokat az irányelveket, amiket mindenképp hasznosíthatsz!

Stackelés

Általában véve elég elterjedt dolognak mondható, hogy egy atléta több különböző szert használ egyszerre. Ez egyszerűen azért van, mivel jobb eredményeket érnek el így. És noha semmi meglepő nincs abban, hogy ez így működik, mégis van pár dolog, amit figyelembe kell venni, mielőtt összekombinálsz valamit: ezek egyrészt a célok, melyeket el akarsz érni, másrészt a mellékhatások. Ha csak a tömegre mész, két erős androgén, mint a tesztoszteron és az oxymetholone összekombinálása az egyik leghatásosabb dolog. Másrészről itt elég komoly mellékhatások fognak fellépni, ezért a többség inkább más megoldást keres. Ekkor általában egy nandrolon-methandienon megoldást választanak, ami szintén jó eredményeket produkál, viszont kevesebb mellékhatással.
Másfelől az inkább anabolikus szereket nagyra értékelik a szálkásítás időszakában, mert ezek többsége nem – vagy csak igen kis mértékben – alakul ösztrogénné. Tartsuk viszont szem előtt, hogy ezek a szerek ugyanúgy elnyomják az endogén tesztoszteron termelést! És mivel az androgénszint alacsony, problémák jelentkezhetnek a libidóval kapcsolatban (közismert a Decánál…). Ekkor persze jön a motivációhiány, kedvetlenség is. Ennek elkerülésére olyan – nem aromatizáló – androgéneket használnak, mint a Proviron, a Halotestin vagy a trenbolone, mert ezek nem okoznak víz- és sóvisszatartást.
Mindemellett jegyezzük meg, nem feltétlenül szükséges egyszerre több szert használni. Amit gyakran felemlegetnek, az a szinergizmus, amit mindenki ismer. Főként igaz ez az olyan kombinációkra, mint a Deca-Dianabol, tesztoszteron-Anadrol, trenbolone-Winstrol. Ettől persze a fenti állítás még igaz, főként a kezdőkre, akik nagyon jó eredményeket érhetnek el, pl. egy tesztoszteron-kúrával.

Dózisok és megadózisok

Rengeteg különböző dolgot kell figyelembe venni akkor, amikor azt akarjuk meghatározni, hogy egy adott embernek adott anyagból mekkora dózisra van szüksége az optimális hatás eléréséhez. Néhányan nagyon jó eredményeket érnek el viszonylag alacsonyabb dózisokkal, míg mások csak jóval nagyobb adagokkal érik el a kívánt eredményt. Noha tisztázni kell azt, hogy nincs általános megoldás mindenki számára, a legtöbb szteroid a legjobb hatást adott dózisértékek között képes produkálni. Ha ezek alá megyünk, valószínűleg sokkal kisebb eredményeket érünk el, mivel a hormonszintek nem nőnek annyival, hogy jelentős eredményeket hozzanak. Például 250-1000mg tesztoszteron enantáttal elég jó eredményeket lehet elérni, míg ez alatt igazából alig tapasztalunk valamit. Ha pedig nagyobb adagokat alkalmazunk, akkor a tömegnövekedést egyre inkább a vízvisszatartás fogja előidézni. Ettől függetlenül a hazai, viszonylag alacsony árak hatására sokan úgy érzik, hogy nekik muszáj heti 2000mg tesztoszteront használni, holott ez az esetek többségében felesleges.

Kúrák hossza

Elég sokat vitázunk azon, hogy milyen hosszú is kell, hogy legyen egy adott kúra, mielőtt szünetet iktatunk be. Az egyik véglet a pár hetes kúrák, a másik pedig az egész éven át tartó, folyamatos szteroidhasználat. Mivel ezt azonban mindig az egyén határozza meg, csak néhány alapszintű tanáccsal szolgálhatok.

Főként a kezdők számára fontos, hogy viszonylag rövid időre korlátozzák az erősebb, toxikusabb anyagok használatát. Ide tartoznak a 17-alfa-alkalizált szerek, illetve az erősen aromatizáló anyagok. Mivel ezek stressznek teszik ki a szerveket, maximum 8 hétig alkalmazzuk őket. Ezután legalább annyi szünet beiktatása javasolt, mint amennyi ideig a kúra tartott, de inkább több, hogy a szervezet hormonszintjei helyreállhassanak. Azok, akik több ideig akarják használni ezeket a fajta szereket, mindenképp iktassanak be általános kivizsgálásokat a kúra alatt. (Minimum teljes vérkép vese- és májfunkcióval, valamint hasi ultrahang!)

Amikor viszonylag gyengébb szereket használunk, mint a Deca-Durabolin, a Primobolan vagy az Equipose, akkor hosszabb kúrákat is tervezhetünk. Ez egyrészt azért szükséges, mert ezeknek a szereknek nincs hirtelen bekövetkező, dráma hatásuk, ezzel szemben lassú, folyamatos, minőségi izomnövekedést érhetünk el velük. Ezért van az, hogy ilyen szerek esetén az atléták 3-4 hónapos, vagy még ennél is hosszabb kúrákat alkalmaznak.

Az egész éven át tartó kúrákat amennyire ez lehetséges, kerülni kell! A szervezetnek időt kell adni, hogy visszahozhassa saját hormonális egyensúlyát, hogy elkerülhessük a későbbi problémákat. Noha sokan úgy gondolják, hogy ezeknek a szereknek a hatása teljes mértékben visszafordítható, nem zárhatjuk ki annak az esélyét, hogy a későbbiekben problémák lépjenek fel – főként libidó terén – ha ezeket a szereket évekig, megszakítás nélkül alkalmazzuk. A koleszterin-értékek eltolódása, a kialakuló magas vérnyomás és a májra rótt stressz mind olyan dolgok, ami miatt időbeli határt kell szabni a szteroidszedésnek.

Dózisok csökkentése

A dózisok folyamatos csökkentése a kúra végéhez közeledve fontos, ha a legtöbbet akarjuk megtartani a megszerzett izomzatból. Ezt a többség meg is érti, a baj azzal van, hogy a következőt hiszik: a szervezet azáltal, hogy érzékei a dózisok csökkenését, újra elkezd tesztoszteront termelni. Most tisztázzuk, hogy ez teljességgel hibás elgondolás! Ahhoz, hogy a szervezet elkezdjen tesztoszteront termelni, androgén hiányt kell éreznie, nem pedig, a dózisok csökkenését. Csak példaként: egy átlagos férfi számára egyetlen Dianabol tabletta egy komplett napi androgénellátmánnyal egyenértékű, így érthető, hogy ha 5-ről 1-ig visszavezetjük az adagot, miért nem történik semmi ezalatt a tesztoszteron-termelés visszaállítása érdekében. Mialatt vesszük vissza az adagot, a szervezet még mindig androgén túltöltést észlel, és ezért esze ágában sincs tesztoszteront termelni.
Mi a teendő tehát? A HCG és a Clomis használata, melyet a későbbiekben részletesen tárgyalunk.